2013. december 31., kedd

BÚÉK 2014



Mindenkinek nagyon vidám Szilvesztert, és örömökben, álmokban és valóra válásukban/ váltásukban, na meg persze rengeteg jó olvasásban gazdag Új Évet kívánok!

2013. december 29., vasárnap

A könyvtolvaj, aki nem csak könyveket lop...


... Hanem szíveket is. Az enyémet mindenesetre jól elcsente. És összetörte. Rátaposott, majd felemelte, letörölgette, felrajzolta a falra, hogy aztán onnan is leessen, összetörjön, és kezdődjön elölről...  

Nem tudom miért vonz a téma. Talán szeretem magamat sanyargatni... De azt hiszem, tudnunk kell mi történt, hogy történt. Hiszen már csak ennyivel adózhatunk a sok "felesleges" halált halt ember emlékének.

Egy-egy személyesre szabott történten keresztül pedig még jobban fáj. Hiszen ha nem tudod ki az a Max, talán nem esik olyan rosszul a felvonulás. Nem esik olyan nehezedre elfordítani a fejed... És ha nem tudod ki az a Liesel Meminger nem érint meg annyira egy kislány, aki a tömegbe fúródik, és két kézzel kapaszkodik egy Max nevű zsidóba, akivel egymásnak az életet, a napfényt, és az olvadó hóembert jelentik.

2013. december 24., kedd

Karácsony


Mindenkinek kívánok békés, vidám, meghitt pillanatokban, szeretetben és persze könyvekben, olvasásban gazdag 
Boldog Karácsonyt!


2013. december 15., vasárnap

Zsöllye jelentések - A kellékes



(Forrás: vigszinhaz.hu)


Itt valami félreértés van... Ma itt nem lesz előadás. Hát maguknak nem szólt senki?  - próbálja elhitetni velünk Kern... akarom mondani Bieder József, a színház kissé ódon, szürke kellékese.

2013. december 8., vasárnap

Alessandro Baricco: Harag-várak




"(...) egyikünk története olyan, mint a másikunké... egy zakó vagy egy összeroncsolódott láb vagy egy megkergült ló, és már rá se ismersz az életedre... a sors is hozott anyagból dolgozik... Penthnek egy zakója volt, semmi más... "


Miből épülhetnek a harag-várak... Van, akié a legkeményebb kőből, jéghideget ont magából, és nem hagy menekülni. Van, akié a legátlátszóbb, legfinomabb üvegből, ahol elég egy halk fuvallat, és minden fal százszorosan felerősíti azt, míg tébolyunk testet nem ölt.


2013. november 24., vasárnap

Co-Libri

Biztos én számítok őskövületnek, hogy eddig nem tudtam, hogy van olyan opció a Librinél, hogy megkeresnek egy könyvet, ami nincs a kínálatban, árajánlatot tesznek, aztán abban a boltban átvehető, ahol szeretnénk.

Márpedig én eddig erről nem tudtam...


2013. november 23., szombat

Olvasmányaim 2013


Mivel az utóbbi időben sajnos adós vagyok pár bejegyzéssel, így arra gondoltam nem árt listába szednem miket is olvastam/ olvasok idén, hátha csak a listám láttán is tudtok többen szemezgetni.

Sajnos nem ígérhetem, hogy mindenre lesz bejegyzés, mert van, amit már túl régen olvastam, és megkopott az emlék, illetve az idővel továbbra is hadilábon állok, de legalább a szándék megvan. :)
Igyekszem majd legalább ezt frissítgetni, és persze azért még a bejegyzés írásról sem mondtam le. :)

Jó mazsolázgatást!



2013. október 30., szerda

Popcorn jelentések: Időről időre


About Time/ Időről időre
Rendező: Richard Curtis
Főszereplők: Rachel McAdams, Domhnall Gleeson, Bill Nighy


Időről időre belefutok ilyen filmekbe... Nem sok van, és nehéz őket kifogni, legtöbbször inkább csak melléfogni sikerül. Legalábbis én így vagyok vele. De nem ez alkalommal!

2013. október 23., szerda

Popcorn jelentések: Volt egy tánc


Take This Waltz / Volt egy tánc
Rendező: Sarah Polley
Főszereplők: Michelle Williams, Seth Rogen, Luke Kirby 


Sokáig szemezgettem a filmmel, de valahogy éreztem, hogy ez tipikusan olyan, amivel várni kell. Ki kell várni a megfelelő pillanatot. És egy másik első találkozás után - csak úgy, mint az életben - valószínűleg egészen máshogy alakultak volna a dolgok... Aztán egy magányos délután... :)

2013. október 9., szerda

Alessandro Baricco: Selyem

Drága Alessandro!

Köszönöm Neked, hogy megtetted, amire mostanában oly sokan képtelen voltak, és elbuktak... Köszönöm, hogy kirángattál eddigi legmélységesebb olvasási válságomból. Megmutattad, igazoltad, hogy miért is szeretek - és szeret még megannyi ember - a betűk rejtelmébe merülni. 

Kikapcsoltad a világot, a szívemet, agyamat, de csak egy pillanatra, mint mikor egy rendszer átáll egyik nemtudommicsodáról a másikra. Látod, még egy valamirevaló hasonlatot sem tudok írni. De milyen jó, hogy vagy te nekünk, aki tudsz. Hajaj de még hogy tudsz.

2013. október 5., szombat

Válságkezelés

Kedveskéim!

Azt hiszem itt az idő beismerni, hogy nem megy ez már nekem sem... 

Bár a nagy "naftalin" válságról csak akkor hallottam, mikor már kihunyóban volt, végül engem is érintett, súlyosabban, mint hittem. Nem ugyanaz, mint régen, sokan eltűntek azok közül, akik miatt voltam, így én is takaréklángra kapcsoltam. Ráadásul, üröm az ürömben, egybeesett az eddigi legsúlyosabb olvasási válságommal, és - bár nem akartam - de jól belegondolva mélységesen elszomorít, és felháborít az irány, ami felé tereltek (volna) bennünket, így hát mostantól én is (bizonytalan ideig) csak adatbázisként tekintek a "naftalinra". Valakik most még talán hálát is adnak, hogy nem bombázom offokkal a rendszert. :) 


2013. augusztus 27., kedd

Karen Thompson Walker: Csodák kora


"(...) végül sosem az következik be, ami miatt leginkább aggódik az ember. Az igazi katasztrófák mindig teljesen másmilyenek: elképzelhetetlenek, ismeretlenek, nem lehet rájuk felkészülni." 

És én még azt is hozzátenném, hogy sokkal apróbb dolgokban rejlenek, mint hinnék... És ez az, ami igazán ijesztő! Hogy meg lehet tanulni együtt élni a megváltozott körülményekkel - legyen az bármilyen változás - és még képesek vagyunk akkor is azt hinni, hogy mi irányítunk. Eljön a nap, hogy ráébredünk mekkora botor gondolat ez. Az kívánom, én azt már ne éljem meg, és előre sajnálom a leszármazottainkat, akik megtanulják a súlyos és végleges leckét... Amit már nem lesz kinek továbbadni... 

2013. augusztus 20., kedd

Alice Sebold: Komfortos mennyország


Hiú ábrándokat kerget, aki azt hiszi, legalább a mennyország tökéletes. Legalábbis Susie Sailfish történetéből ez derül ki...


Évekkel ezelőtt láttam a könyv alapján készült filmet, ami bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem. Olyan elvont maszlagnak tűnt... Aztán egy kolléganőmmel beszélgettünk könyvekről, és ő ajánlotta, mondván a könyv más, és jobb, mint a film, én meg, kíváncsi természet lévén (főleg, ha könyvekről van szó), gondoltam miért is ne adnék neki egy esélyt...

2013. július 30., kedd

Emylia Hall: Nyarak könyve




Az álmokkal az a baj, hogy az ember akkor tudja meg, hogy álmodott, mikor fölébred. Mikor már mindennek vége.


Az idei nyár eddig a szélsőségekről szól, és ezt lekövetve, a Nyarak könyve is többször megpróbált kifogni rajtam. Hogy sikerült-e... nem is tudom... 


Legelőször szép zöld, virágban végződő indáival fonta körül a tudatomat, egészen addig, míg be nem szereztem.
Olvasgattam molyon az értékeléseket, és bizony elkönyveltem magamban, hogy nekem ennek tetszenie kell.

2013. július 20., szombat

Torey Hayden: Szellemlány


A valóságban az igazság győzedelmeskedése mindig kicsiny életek összezúzott romjain, tönkretett kapcsolatokat, összetört szíveket hagyott maga után.


És bennem a könyv is ezeket hagyta, mert koránt sem voltam felkészülve arra, ami rám várt...

A gyermek, ha jól "használjuk" nyitott könyv. Még akkor is ha csukottnak, lelakatoltnak látszik. És muszáj, hogy olvassunk a sorok között, mert a világ, amiben felnő örökre tönkreteheti. Mi (felnőttek, szülők, nagyszülők...) vagyunk felelősek ezért. Sőt, szerintem gyermekeinket is jó, ha minél előbb érzékennyé, megfigyelővé tesszük környezetükkel szemben... Hogy más gyermek még csak ne is halljon olyan dolgokról, melyekről a könyvben szereplő Jadie sokszor hátborzongató természetességgel beszél...

2013. július 18., csütörtök

Mama, kérlek...



(weheartit.com)

Sokszor azon kapom magam, hogy úgy nézek fel kedvenc íróimra, mint szülőkre; eltörpülök, gyereknek érzem magam, vágyom a közelségükre, olyan áhítattal rajongok értük, amire csak gyermekek képesek, és arra gondolok mennyi mindent nem tudok... róluk sem... meg úgy az életről általában...

2013. július 17., szerda

"Találkozás" Wolf Katival

(Forrás: wolfkati.hu)
Két hónappal ezelőtt született molyos karcom adta az ötletet, hogy egy mini-interjú keretében megpróbáljam kicsit más oldaláról megismerni és ismertetni. Hát persze, hogy a könyvmolyosról. Arról, amelyiknek van kedve, ideje, otthon egyedül, vagy gyerkőcökkel együtt a könyveket bújni. 


2013. július 9., kedd

Gyermekkor, pitypang a neved...

Katherine Paterson: Bridge to Terabithia / Híd Terabithia földjére 

Aki nyomon követi az olvasásaimat, annak nem kell túl mélyre ásnia, hogy választ kapjon, honnan jöhetett az ihlet, hogy ezt olvassam, és éppen most. Igen. Neil Gaiman-től.  Miután az Óceán az út végén annyira beszippantott, és nem akart ereszteni a gyermeki fantázia világából, gondoltam most vagy soha. A Híd Terabithia földjére már amúgy is jó ideje várólistás volt...

2013. július 7., vasárnap

Így nem szerettem őket...

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

(s így én nem szerettem...)




Mint a legtöbb könyvmoly általában, én sem szeretek könyvet félbehagyni, de sajnos olykor kénytelen vagyok... 

2013. július 6., szombat

And the Liebster goes to...


Még alig ocsúdtam fel a múltkori kedves díj öröméből ~bejegyzés itt~, máris itt egy újabb, amit ezúton is szívből köszönök kedves Ariadne! :)


2013. július 4., csütörtök

Neil Gaiman: Óceán az út végén

„Az óceán visszakerült a tóba, és bennem csak annyi tudás maradt - mintha álomból ébredtem volna egy nyári napon -, hogy nemrég még mindent tudtam.”  
Hát, valahogy én is így éreztem magam miután elfogytak a lapok...

De hogy még pontosabb legyek, olyan volt:

Mintha egy álomról beszélt volna, amin osztoztunk. Egy pillanatig olyan közel merészkedett a tudatomban, hogy majdnem elértem.

2013. július 2., kedd

A torlódó idő örvényében



„Megpróbálod visszapergetni az időt, percről percre, hogy rájöjj, hol tévedtél el. Gondolatban ismét bejársz minden utat, útelágazást, mellékutat. Így aztán észre sem veszed, hogy elveszel a történetben. A saját történetedben, amit lassanként, kis darabokból illesztettél össze, és mindennap elmeséled magadnak, hogy létezhess. És amikor visszatalálsz, csak akkor érted meg, hogy az idő nem körpályán fut, hanem spirálisan, és a múlt megértéséért kifejtett erőfeszítésed után már elég erőt érzel magadban, hogy előre nézz, a jövő felé.”


Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok


Elvesztem én is. Belevesztem. Odavesztem a Falcone család történetébe/ történelmébe, és közben minden porcikámmal élveztem. Csak ne kérjétek, hogy mondjam vissza a cselekményszálakat, neveket... Nem menne, elismerem. De nem is ez a lényeg. Hanem az érzés. Az áradat. Ahogy végigfolyik a kiáradt olívaolaj az utcán. Az ereimben.

2013. június 30., vasárnap

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes


Olyan nagyon jó érzés, mikor az ember saját bejáratú "Bibliát" talál! 

Mint sokan, alapvetően én is ódzkodom az ilyen fajta könyvektől, melyeknek alcíme is olyasmi, hogy: Tűnődések hétköznapi dolgokról, tartva a beletuszkolt nagy, okos(kodó) erőltetett gondolatoktól...

Robert Fulghum nevével először, Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet című írásában találkoztam. És ha ő az "ajánló", akkor természetes, hogy én is kipróbálom magamnak!

2013. június 29., szombat

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn


Én tudtam, hogy képes vagyok még meglepni magam, és Kemese Fanni is tudta... A kis hamis... :)
Hát persze, hogy egy ilyen cím, hogy A napszemű Pippa Kenn  felkelti a kíváncsiságomat! 


Mert milyen lehet az a Pippa, akinek napszeme van? Hogy ment bele a nap a szemébe, és mit lát, amit én, vagy más esetleg nem? Ki lehet, és hol él? Kik a barátai? Milyen gondolatok, félelmek, vágyak rejtőznek a napszemek mögött? Egyáltalán, milyen az a napszem?

Hát ilyen, és ehhez hasonló kérdések keringtek bennem...

2013. június 15., szombat

Cserebere fogadom...




Elnézést, hogy folyton változik a háttér, igyekszem mihamarabb megállapodni, de hát puding próbája... :)

2013. június 14., péntek

Kincsemberek


Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet 


Hogy csinálod, hogy így látsz? Ilyen nyíltan és szomjasan? Hogy lehetsz ennyire közel? Bocsásd meg tegeződésem, de aki olyan érzelmeket kotor ki a hamuból, melyek tán ott se voltak soha, az nem lehet Ön, az csak Te lehetsz!

2013. június 9., vasárnap

Könyvhét(vége)

Derült égből könyvvásárlás...


Bármennyire is hangoztattam a nemrég lezajlott Könyvfesztivál alatt, hogy nem rajongok a tömegért, és bármennyire moly ellenes is, amúgy sem szoktam nagyon könyvet vásárolni, azért mégis ott repdesett bennem a vágy, az a kis hamis, és mégis csak úgy esett, hogy egymás után két nap is kisodort a megáradt Duna a Könyvhétre. Meg lehet nyugodni, mégis igazi moly szív ver bennem, szóval hátrébb a naftalinokkal!



2013. június 6., csütörtök

Miamona irkál: „A végtelenbe, és tovább!”


Az utazás mindig élményekkel szolgál, jókkal, rosszakkal... Sosem csak a táj változik körülöttünk...

(weheartit.com)

A végtelenbe, és tovább!”

2013. június 5., szerda

Nem tudok!


Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Drága Sophie! Úgy tűnik, nem tudok, és nem is akarok... Legalábbis a Panther Corporations titkait nem szeretném magamban tartani... De azért nincs harag... 

2013. június 2., vasárnap

Rachel Seiffert: Lore

Párom ajánlotta a könyvet, miután megnézte a belőle készült filmet, mondván, hogy ez nekem biztos tetszene...


 „Ez a semmi ideje háború és béke között. Mint a vizet taposni. Vagy visszatartani a lélegzetet, amíg elrepül egy madár.” 


A történet a második világháború végén játszódik, amikor Lorénak, miután édesanyjukat (Muttit) és édesapjukat (Vatit) külön-külön börtöntáborokba vitték, testvéreivel;  húgával Liesellel, ikeröccseivel Jürivel és Jochennel, valamint a karon ülő kis Peterrel Hamburga kell menniük a nagymamájukhoz (Omához). A feladat tehát roppan egyszerű, el kell jutniuk 'A' pontból 'B'-be...

2013. június 1., szombat

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?





Nagyon kevésen múlott, hogy ne másként történjen minden.” 


Igen. Csak úgy, mint az életben a fontos dolgoknál általában...


Tipikusan az a cím, és borító, amit magamtól nem biztos, hogy a kezembe vennék, gondolván, hogy butácska, üres kis rózsaszín selyempapír, ami túl könnyen gyűrődik. Az ok, amiért végül mégis a kezembe vettem az volt, hogy életem első repülésére készültem, jobban mondva rettegtem, és egy kedves molytársam megemlítette, hogy ebben a könyvben vannak hasznos tippek hogy küzdjük le a félelmet és fóbiát.

2013. május 18., szombat

Én kicsi Momóim


Eric-Emmanuel Schmitt: 
Ibrahim úr és a Korán virágai


Világ Momói egyesüljetek! Mert szüksége van rátok a világnak! Nagy nagy nagy szüksége! És egyre nagyobb! A tisztaságotokra, tisztánlátásotokra, ártatlanságotokra, szeretetetekre, hitetekre és jóságotokra!

2013. május 15., szerda

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők


Bajban vagyok most Ulickajával. Úgy rohantam, mint a hat történet főszereplője, Zsenya, és közben meg-megálltam, felkaptam a fejem, mikor a hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket olvastam. Amik persze olyanok, mint az élet, hol igazak, hol hazugok… 

2013. május 8., szerda

Én ott voltam, de te nem jöttél...


Garay Zsuzsanna: Találkozások




Én tényleg ott voltam, vártam rá... a varázsra, amit a borító, a cím és a fülszöveg ígért... Sokáig ácsorogtam ott, egyedül a rám zúduló (betű)esőben. Néha, mintha a sarkon feltűnt volna, egy-egy pillanatra megláttam elsuhanó kabátját, megcsapott bódító illata, de mire ráeszméltem, már megint sehol nem volt, hiába kapkodtam, forgattam a fejem...






2013. május 7., kedd

Miamona irkál: Metró

Mindenki siet.
Mindenki megy.
Mindenki senkije
Mindenkinek.
Robog a metró,
A penetra nem retró.

A néma tömeg
Falhideg.
Nekilódul
A semminek.
Van az úgy, hogy
Mindenki elfogy.

Fekete lyukba húz a vonat.
A föld alatt metróhuzat van.
Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet – pont a tiédet-,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet...”

/Magashegyi Underground: Metróhuzat/

Forrás: google

Metró


2013. május 6., hétfő

Nagy csokor kedvesség






Az a megtiszteltetés és egyben fantasztikus meglepetés ért, hogy Best Blog díjat kaptam szil0214-től, PuPillától és Leoninetól is!!! :) :) Ezúton is nagyon szépen köszönöm, roppant jólesik, feldobta a napomat! :)



  

2013. május 5., vasárnap

Ha eltűnnék...


Nem gyakran szoktam ilyen én-bejegyzéseket írni, de most valahogy kikívánkozik...


(we♥it.com)

2013. május 4., szombat

Miamona irkál: Kezdő írók kézikönyve - Feladat 2


A könyv, amihez a bejegyzés kapcsolódik: Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve


220. oldal – Feladat: Képzeljen el egy háborúból visszatérő katonát, akinek nehézséget okoz, hogy visszailleszkedjen hátrahagyott életébe. A háború lehet valós vagy kitalált, most mindegy is. Vázolja fel a helyszínt és a szereplőt. Majd írjon le egy jelenetet, melyben a főhős valamilyen hétköznapi tevékenységet folytat, de nem megy neki. [...]



Kép a filmből: Nyugalom - Makranczi Zoltán, Udvaros Dorottya
(Forrás: est.hu)

Háború után


Miamona irkál: Kezdő írók kézikönyve - Feladat 1


A könyv, amihez a bejegyzés kapcsolódik: Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve

28. oldal – Feladat: „Samnek Lacinak fogalma sem volt, hogy csodás égi jelnek vagy baljós ómennek tartsa, amit látott, de tudta...” - legyen ez a kezdő mondat. Folytassa szabadon a történetet, írjon le mindent, ami csak eszébe jut. [...]

Nem (annyira) szigorúan ellenőrzött vonatok, nyomokban helyesírási, és/vagy egyéb hibákat tartalmazhat...


Rita Hayworth (Forrás: google)

Mint a filmeken...


Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve



„Én azért írok prózát, amiért mások hisznek istenben: hogy értelmet és útmutatást találjak az életben, vagy legalábbis valahogyan formába öntsem.”

Kicsit fennkölt, lehet, de néha tényleg éreztem már valami halványan hasonlót. Ha másért esetleg nem is, ezekért a magunkban mélyen megélt pillanatokért érdemes próbálkozni...

2013. május 3., péntek

Popcorn jelentések - Nyugalom




Ahogy beterveztem, még ma gyorsan "ledaráltam" a filmet is essünk túl rajta alapon, mert a könyv (értékelés: itt) annyira nyomasztott, hogy nem szerettem volna elnapolni, máskor átélni, újraélni az élményt...
Azt kell mondjam, hogy nem csalódtam Alföldi rendezésében. Véleményem szerint 80-85%-ban visszaadta a könyvet. A hangulatot főleg (na ugye, kellett ez nekem...) Most ma már körülbelül úgy érzem magam, mint egy hal, akit addig csapkodtak fejbe, hogy pont csak az utolsó ütés maradt el, és most majdnem holtan, némán ordítok...

Fojtogató, csontig hatoló nyugalom


Fojtogató és csontig hatoló

Ez a két jelző lüktetett végig a halántékomban, miközben olvastam...

Ez a könyv, nincs mit szépíteni, megalázza az embert. Kizsigereli, földhöz keni és csapkodja és közben kárálja, hogy "Rebeka repül", de rebekanemrepül. Nyakig, mit nyakig, fejbúbig döngöl a sárba, hogy aztán hajunknál fogva kiemelhessen és kezdődhessen minden elölről...

2013. május 2., csütörtök

Zsöllye jelentések - Hegedűs a háztetőn

Hegedűs D. Géza, Reviczky Gábor 
(Az összes kép forrása: vigszinhaz.hu)
 „Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az  életünk, mint a hegedűs a háztetőn.”                         

Immár másodszor jártunk a Pécsi Nemzeti Színházra minket oly nagyon emlékeztető Vígszínházban, ahol ezúttal a Hegedűs a háztetőn volt terítéken.

2013. április 30., kedd

Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek







Az első Thury Zsuzsa könyvem, de azt hiszem, nem az utolsó...

Mostohatestvérek két család története, két külön világé, akiket a sors egyetlen orrándítással úgy döntött, hogy összekovácsol. Mert a sors már csak ilyen... Ha kovácsolhatnékja van, hát kovácsol...

2013. április 29., hétfő

Zsöllye jelentések - Angyalok Amerikában

(Forrás: nemzetiszinhaz.hu)
Ismét egy délután a csodás panorámával bíró Nemzeti Színházban, és az Angyalokkal, akik nem csak Amerikában vannak...