Lev Gros...: A vará....

Igen. 

Sajnos. 

Derékba tört. 

Nem abraka.

Nem dabra.

Most. 

Egyelőre. 

Hogy később... 

Lehet... 

Semmi sem kizárt.

Minden bizonytalan.

Én is.

Főleg én.

Majd elmúlik.

Talán.

Remélem.
Akarom.
Hiszem.

Témázunk: Derékba törtek...

Képek forrása: Pinterest

E havi Témánk a derékba tört, azaz  félbehagyott könyvek. Ebben a kérdésben két fő táborra szakad a könyvmoly közösség: azokra, akik (szem)inuk megfeszítésével is kitartanak a végsőkig, mindenre elszántak, könyvet félbe nem hagynak; és azok, akik putty. Mely esetben a putty, könyvet félbehagyó, esetleg félre -tevő/-dobó/-hajító/-rugó cselekvésre irányul. Jómagam ezt a második tábort népesítem, de ilyen – amúgy szerencsére nem gyakori – alkalmakkor igyekszem csak egy kecses, női mozdulattal esetleg néhány nem túl nőies szóval ékesítve becsukni a könyvet, avagy nyomni egy bájos escape-et az e-olvasón.

Így nem szerettem őket...

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

(s így én nem szerettem...)

Mint a legtöbb könyvmoly általában, én sem szeretek könyvet félbehagyni, de sajnos olykor kénytelen vagyok... 

Nem tudok!

Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Drága Sophie! Úgy tűnik, nem tudok, és nem is akarok... Legalábbis a Panther Corporations titkait nem szeretném magamban tartani... De azért nincs harag... 

Jostein Gaarder és én

Jó ideje várólistán csücsült A történetárus és A narancsos lány is... Először, ami kezembe akadt az a Tükör által homályosan volt, telve reménnyel és bizalommal kölcsönöztem ki a könyvtárból, gondolván, hogy egy kis gyöngyszemet találtam...