Találkozás Schäffer Erzsébettel

Most értem haza egy Schäffer Erzsébet író-olvasó találkozóról… amiről szinte az utolsó pillanatban értesültem, hogy lesz. 

Itt kavarog bennem az élmény, mint a veszett örvény, fel-felbukkan belőle egy-egy tajték, de mire megfogalmaznám már el is illant, és jön a másik, csak kapkodom a fejem, és az egész egy nagy érzésörvénnyé válik…… minden itt van, itt kering, mint hurrikántölcsérben a házak, autók, kismacskák…. Nem is tudom minek írom most ezt a karcot, nagy kusza odavetemény… De ez az érzés feszít, ki akar törni, bár azt sem tudja hol van, vagy ki ő, mi ő… Hát szóval igen! Számomra Ő az ÍRÓ! Nem, nem is író…. LÁTÓ! Mert ő megy a világban, és lát!

És érez! 

És figyel! 

És hallgat! 

És befogad! 

És megoszt! 

És kitár! 

És kér! 

És vár! 

Eddigi életem egyik, ha nem legmeghatározóbb élménye volt ez a találkozás… 

Találkozás Fábián Jankával

„A könyveknek saját sorsuk van…” 

Pénteken alkalmam nyílt részt venni egy író-olvasó találkozón Fábián Jankával. A viszontagságos időjárás sajnos nagyon sokakat elriasztott, így meglehetősen családiasra sikerült a hangulat, cirka 30 fővel.

Az írónőről már első pillantásra is egy dolog lerítt: a szerénysége. Ami már-már félénkségbe csapott át, így nem tudtam mit várhatok a beszélgetéstől. 

Arcán nyoma sem volt elégedetlenkedésnek, hogy csak ennyien gyűltünk össze, inkább örülni látszott a meghitt kompániának...

Fábián Janka: Emma szerelme

A némát lány olvasása után, és azután, hogy testközelben is találkozhattam az írónővel, nem volt kérdés, hogy belevágok a nagy családregényébe is, melynek első része az Emma szerelme.

A történetben a kislányból felnőtt nővé cseperedő Emma, olykor igencsak viszontagságos sorsát követhetjük nyomon. Együtt leplezhetjük le vele a múltat, és érthetjük meg a jelent. Mindezt három helyszínen: az örök bohém és csábító Párizsban, Budapesten és a mindig ringató Balatonon.

Tetszett a történetbontogatás, az egymásra épülő és egymást kiegészítő utalások, de Fábián Janka úgy látszik mindig felültet egy hullámvasútra… Második könyvem volt tőle, de a „forgatókönyv” szinte ugyanaz: először nem nagyon fogott meg, túl egyszerűnek, kiszámíthatónak, már-már közhelyesnek éreztem; utána rájöttem, hogy tetszik ez az egyszerűség, erőteljesebb lesz bennem a képi világ, minden sallangtól mentes; aztán a közepe felé megint csak leejtett kissé, megint túl kiszámíthatónak éreztem; ám a végére mégiscsak közel került hozzám a történet is és szereplők is. Sőt, eltörött nálam is a mécses, pedig bevallom, diszkrét cinizmussal olvastam molyon az előttem szólókat, akiknek könnyeket csalt a szemébe… :) 

Fábián Janka szavaival a legjobban talán úgy tudnám megfogalmazni:

„Én nem meghódítani akarom, hanem szeretni.”

Ugyanis az az érzésem, hogy ő sem feltétlenül meghódítani akar mindenkit, hanem örömet szerezni azoknak, akik ezt igénylik.

~ Értékelés: 10/8

Várom folytatást! :)