A nagy illúzió ~ Nyeremény

Forrás

Játékra hívtalak titeket, a tét pedig nem kisebb volt, mint Benyák Zoltán új fantáziavilága, A nagy illúzió! Cserébe annyit kértem csupán, egyetlen szóban áruljátok el, mit jelent nektek az olvasás, azon belül is a fantasy olvasás.

Jobbnál jobb, (teli)találó szavak érkeztek. Ezúton is köszönöm! Lássuk hát mit is jelent nektek a képzelt világ, és ki az a szerencsés, aki egy kézzel fogható, dedikált illúzióval gazdagodhat. Köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, és ha jót akartok magatoknak, kövessetek figyelemmel továbbra is, mert tartogatok még meglepetéseket! ;-)

Játék az illúzióért!

Kedves könyvszerető olvasóim! Úgy érzem, eljött az ideje egy újabb játéknak, mit gondoltok? :)

Ha követitek a blogomat, láthattátok már, hogy Benyák Zoltán új könyve, A nagy illúzió, milyen sikeresen ragadott ki a hétköznapokból, és bűvölt el. Ha van kedvetek, most titeket is kiragadhat és elbűvölhet! 

Ugyanis egy névre szóló, dedikált példányt sorsolok ki, mához egy hétre, azaz március 19-én, szombaton! 

Nektek nem kell mást tennetek, mint:

Március 18. éjfélig itt, a bejegyzés alatt kommentben vagy Facebookon, írjátok meg egyetlen szóban, mit jelent nektek az olvasás, és azon belül is a fantasy olvasás?! Egyetlen szabály, hogy tényleg csak egyetlen szó legyen!

Velem tartotok? :)

Az írott fantázia és a játék heve legyen veletek,

Miamona

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

„Magyar nyakba, magyar szemfog!" – vallja Gaura Ágnes, akinek vámpírjaival már rég készülődök megismerkedni, és most azt mondom, magyar kalandoroknak, magyar fantasy dukál!

 „(…) mikor legyen az ember őszinte magához, ha nem a sűrű sötétség idején (…)” 

Benyák Zoltán nem először bizonyítja be, hogy ez a műfaj igenis nekem is való, pedig most aztán tényleg fantáziadús fantáziát álmodott papírra! Míg az Idők bolondjainál, nagy örömömre a realisztikus elemek uralkodtak, A nagy illúzió végig hű marad címéhez, és a nagy örömömet, még nagyobb örömömre itt is nyakon csíptem.

Eowyn Ivey: A hóleány

Magas hegyek mögött, előtt, között, hol a tenger többnapi járásra van, ott laknak ők, a bátor, olykor magányos, időgyúrta, szélformálta, eső növesztette alaszkai farmerek. Hogy miért éppen Alaszka? Miért választja valaki ezt az életformát önként és dalolva, az talány. Egészen addig, amíg fel nem fedezzük azokat az apró kincseket, amiket az olvadó jégcsapok és mindent lágyan beborító zuzmó rejtenek.

Jack és Mabel, férj és feleség. Egyetlen kincs hiányzik az életükből, érzésük szerint a legnagyobb. A gyermek. Hogy gyászukat, hiányukat feldolgozhassák, kietlen tájra eveznek, ami, mint kiderül, nem is olyan kietlen. Az ember többet is találhat ott, mint különös bogyók és bevetendő, felszántandó földek, elejtendő jávorszarvasok. Az ember, ott, ahol azt hihetné már Isten sem néz arra, családot találhat. Gondoskodó szomszédokat, akikből barátok lesznek, és egy különös leányt, aki a misztikum és valóság határán táncol mezítláb, fonott kosárral a kezében, miközben hópelyhek cikáznak körülötte. 

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Mostanában nagyon megihletett a gyakori ködös időjárás, imádom a hangulatát, van benne valami költőien borzongató. Ezért is esett a választásom a már régóta halogatott Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire. Amelynek anno a Kossuth Kiadó még irkálós versenyt is rendezett (kezdetleges firkálmányaim itt), és melynek eredményeként be is kerültem egy magánkiadású e-bookba. Sőt, még kigyűjtött idézetként is megtaláltam magamat a molyon!:))) Amúgy az én írásaimnak, most így utólag látva semmi köze nem lett ehhez a könyvhöz, persze ezt akkor még nem tudhattam...

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

 „– Én minden történetet szeretek. Szerintem nincs elejük, sem végük. Ezért szeretem őket. Túlélik az embert. A múlandóságban csak a történetek tartanak örökké.” 

Bár még a múlt évben fejeztem be a könyvet (azaz tegnap :)), mégis stílusos és ironikus felütése az új évnek, az új időszámításnak. Úgy voltam vele, hogy olyan nagy meglepetés idén tavaly már nem érhet, és a toplista nagyjából összeállt a fejemben, legalábbis ami az elejét illeti, és akkor jött Az idő bolondjai, hogy jól felülírja… Hogy mennyire, az nemsokára kiderül majd az 2015-ös összegző bejegyzésből. :)

Az idő. Erről az egyszerű, ám végtelenül összetett bestiáról szól Benyák Zoltán könyve. Az időről, amiből mindig a legkevesebb van, ami olykor túl hosszúnak, máskor túl rövidnek tűnik, de természetesen sosem egyezve az igényekkel. Az időről, ami kegyes és kegyetlen egyaránt. Ami olyan, mint a szél, nem látjuk, csak hátrahagyott nyomai árulkodnak róla. Magunkon érezzük marcangoló fogát, másokon látjuk rút keze nyomát. Az idő majd eldönti. Az idő majd meg- és begyógyítja, megszépíti. Idővel kiderül… 
És szól még Az idő sokszínű bolondjairól. A cselekmény sok apró, de kiemelten három fő karakter szőtte szálon fut:

Claire North: Harry August csodálatos élete

Kálacsakra, uroborosz, Kronosz Klub és kvantumtükör. Ha azt mondom, erről szól a könyv, sokan valami nyakatekert, különös, fantasyval vegyes sci-fi sztorit vélnének sejteni, és végül is nem állnak távol az igazságtól, azzal a különbséggel, hogy Harry August csodálatos életében minden olyan valós. Legalábbis valósnak hat. Én pedig értékelem az ilyen történeteket. Ahogy anno a Stallónál simán elhittem volna, hogy trollok márpedig léteznek, itt is már-már teljesen természetesnek hatott, hogy vannak emberek, akik megszületnek, leélik az életüket, meghalnak, majd újra megszületnek és kezdik az egészet elölről. A kor ugyanaz, a test ugyanaz, a világ is ugyanaz, mégis más, az elme több, kiegészülve minden korábbi élet élményeivel, tapasztalatával, tudásával. Ez (nem csak) az egyetlen (de fő) pontja a könyvnek, amit nehezemre esett megemészteni. Hogy egy gyermek akár már 3-4 éves kora körül derengeni kezdjen, 5-6 évesen pedig ténylegesen magára és különleges helyzetére eszméljen. Mert ez, ha belegondolunk, szomorú. Mindamellett további kérdéseket vet fel, mint a történet egésze. Mint a képregényekben, animációkban, csak úgy villámlik ki az ember fejéből a temérdek mennyiségű kérdőjel már az elejétől, egészen a könyv becsukása utánig. Én még párommal is jót diskuráltam róla a vasárnapi ebéd fölött... :) 

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Sokszor megfogadtam már magamban, hogy igyekszem több olyan könyvet olvasni, amit férfi könyvmoly társaimnak is jó szívvel tudok ajánlani. Na, ez most nem az a könyv és nem az a poszt! :) Azért majd ígérem próbálkozom tovább...

Képzeljétek el, hogy van egy fa. Közönségesnek tűnő almafa, ami azonban rakoncátlan kis jószág, almákat dobál, leveleket hullat, rázkódik, nevet, huncutkodik, szomorkodik, örül. Aki ennek a fának a gyümölcsébe beleharap, megpillantja és minden ízében, színében átéli élete legjelentősebb eseményét. Legyen az bár jó vagy éppen rossz. Attól a pillanattól kezdve, az élete, akarva, akaratlanul e körül a pillanat körül forog. Ti mit tennétek, beleharapnátok az almába vagy inkább elásnátok a kertben?

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

Elfogultság ide vagy oda (persze, hogy ide! :)), be kell valljam, nagyon szeretem a blogomat! Tetszik, hogy, amikor belépek, és körülnézegetek, tényleg magamat, és mostanában gyűjtögetett emlékeim egy részét látom, amiben jólesően megfér egy őrjöngős, sikítós, ugrálós Anna and the Barbies koncert, egy tüneményes mesekönyvvel. Mert hogy most bizony ez következik soron. Az Álomszövő Pendula, aminek már a címe olyan ajtókat nyitogat bennem, amik mögé igencsak jó lenne belesni...

G. Szász Ilona könyvének alakulását a facebookon követtem nyomon, mint régen, gyermekként ácsingóztam utána, lestem az újdonságokat, Ilona kikacsintgatott néhány illusztrációval, és egyre csak azt éreztem, ez kell nekem a polcra! Mert egy Pendula, aki álmokat sző, csak jó lehet. Megszőheti talán az én álmaimat is...

Stefan Spjut: Stallo

 „– Újabban félek a sötétben (...) Inkább magától a félelemtől félek... hogy megint meglátom. Ott a fák között. Megpróbálok nem is nézni arrafelé.” 

Azt a tanácsot kaptam, ha valami izgalmasra vágyom, válasszam a Stallót, én pedig izgalmasra vágytam (pedig nem gyakran szoktam), így hát választottam. Innentől magamra vessek, hogy meg is kaptam a magamét... :)

A történet egy füllesztő nyári napon indul, amikor egy nő, kisfiával egy sűrű, párás, szinte már fojtogatóan gazdag erdő mélyén lévő kis viskóba igyekszik. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, csak azt, hogy már egy falomb leírásától is a torkunkban dobog a szívünk, mert érezzük, hogy van valami furcsa és megmagyarázhatatlan a levegőben. El sem kell jutnunk a hűtőszekrénybe pakolt denevérig, hogy ereinkben lüktessen a félelemmel vegyes kíváncsiság. Itt az erdőben aztán történnek dolgok, snitt, kameraváltás és tél!

Popcorn jelentések: A tenger dala / Song of the Sea

Rájöttem, hogy az Oscaros bejegyzésem óta (ahol egyébként frissítettem a nyerteseket is utólag) nem írtam Popcorn jelentést. Ennek legfőbb oka, hogy mostanában nem sok filmet láttam. Egy mesére viszont igencsak elcsábultam, és nem hogy nem bántam meg, de azt hiszem, egy újabb minden idők kedvencét avathattam! 

Leírása alapján A tenger dala / Song of the Sea, színes, dán-belga-luxemburgi-francia-ír animációs film. Ebből a soknemzetűségből, az ír dominál. Ha egyetlen szóban kéne összefoglalnom, nem érezném túlzásnak a lélegzetelállítót! A történet eredeti(nek tűnik), mégis lüktet az ír, ősi mondáktól, mitológiától, tündérektől, és mindezt nagyon nem Disney-stílusban. Félre ne értsetek, szeretek én a híres Disney-kből nem is keveset, elvarázsolnak, elringatnak még felnőtt fejjel is, de most, amit kaptam, arra egyelőre nehezen találom a szavakat...

Gaura Ágnes: Embertelen jó

 „(...) az emberiség mindig épp olyan angyalt kap, amilyet megérdemel.” 

Magyar vámpírkerülőnek, magyar vámpironkodást! 

Jött a nagy-nagysikerű Twilight, én pedig mentem, egyenest a másik irányba. Kijelentettem, hogy én márpedig soha... semmilyen formában... vagy szakadjon rám a plafon! Nos, ahogy így a fejem fölé nézek, pár repedésben kiegyeztünk, testi épségem így megmaradhatott. Kis lépés ez a vámpírtársadalomnak, de hatalmas ugrás nekem. Mert bizony, én, Miamona, tetteim teljes tudatában, (többek között) vámpírokról (is) olvastam Gaura Ágnes novellagyűjteményében, és nem csak hogy olvastam, de embertelenmód élveztem is! Mert ez nem csak Embertelen jó, de félelmetesen jó! Ki gondolta volna, hogy a fővárosban töltött első szedett-vetett, mégis talán a szívemnek legkedvesebb karácsonyt egy vámpíros történet fogja felidézni bennem... Azt is mondhatnám, vérig hatódtam!

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó

 „– Mondjak neked egy mesét?

– Milyen mesét, Yarvi testvér?

– Olyat, amiben van vér, csalás, pénz és gyilkosság, árulás és hatalmi játék.

Gundring anya felnevetett, és újra belekortyolt a teába.

– A nekem való fajtából tehát! Elfek is szerepelnek benne? Sárkányok? Trollok?

Yarvi a fejét rázta.

– Az emberek képesek minden szörnyűségre, ami a meséhez kell.” 

A fantasy nekem kissé még mindig idegen terep, ezért aztán újra meg újra meglepődöm, amikor arra tévedek, és rájövök, hogy talán mégse annyira idegen... Így jártam most a Half a King – Az uralkodóval is. Valóban egy (fiatalabb) felnőtteknek szóló, szenvedéssel, megpróbáltatásokkal, bosszú esküvel és néhol vérrel átitatott mesét kaptam, amit akár egy reális történelmi korba átültetve valósnak is hihetnénk. És ehhez tényleg elég az ember, minden gonoszságával, kapzsiságával, nincs szükség semmi nagyobb és csúnyább fenevadra.

David Levithan: Nap nap után

Tudom most mit gondolhat, aki kicsit is figyelemmel követ... YA, sci-fi beütés és sorozat... Biztos, hogy jó helyen járok, és ez Miamona Könyveldéje!? Igen. Mindenkit megnyugtatok. Én még én vagyok. Csak új év, új fogadalom. Ha már az év végi összegzésemben olyan szépen felsorakoztattam a határfeszegetős olvasmányokat, vágyakat, gondoltam itt az ideje bizonyítani is! Első sorban magamnak. És mi lehetne a szememben nagyobb mumus, mint egy YA, ráadásul sorozat (bár bevallom, már csak a könyvet a kezembe tartva vettem észre, hogy sorozattal van dolgom... ájvé :) )

Ami a Nap nap utánban felkeltette a kíváncsiságomat az maga az alapsztori: 

Békés Pál: A félőlény

Karácsony előtt, így egy-két nappal, én buta, bohó, elmentem a dolgomra, emberek közé, és azok a közelgő ünnepektől megveszve szörcsögtek, hörögtek, happoltak, kapkodtak, én meg csak didegtem-dadogtam, hebegtem-habogtam, áztam-fáztam, bogarásztam. Hazaértem meghűlve, kinyúlva, kifáradva, felhúzva. A szoba közepén állva elkurjantottam magam: Na de most már elég! Majd levetettem magam az ágyra, kicsit még mindig dúlva-fúlva, az odakint kerengő "szörnyektől", amelyek kerregnek-karrognak, és akkor, félőlényhez híven, jól nyakig húztam a takarót, olvasni kezdtem a mesét, melynek első mondata máris megnyert magának: 

- Na, most lett elegem az egészből!

Neked is, kis barátom? Kérdeztem, bár még azt sem tudtam kihez beszélek, de roppant hamar egymásra hangolódtunk... És láss csodát! Mert én láttam. Ugyanis csoda történt. „Amolyan formás, rendes, igazi csoda.” A ráncaim egyenként elkezdtek kisimulni, arcszínembe visszatért a pulykaméreg nélküli üde rózsaszín, szemem villódzó fénye meghitt csillogássá "fakult" és a kinti kerregés-karrogás, kivert kutyaként eloldalgott.

Neil Gaiman: Sosehol

"Két London van. A fenti London, ahol te éltél, és a Lenti London, az Alsóvilág, amit olyanok laknak, akik áthullottak a világ repedésein. Most már közéjük tartozol. Jó éjt."

"Minden ki akar nyílni" - Ez a történet is ki akart nyílni nekem. És, hogy sikerült-e...

Nos... Nem is tudom, nem is tudom. Azt hiszem, ez még mindig nem igazán az én műfajom - dünnyögöm magamban, mikor furcsa neszre leszek figyelmes, és előttem megnyílik a fal, olyan helyen, ahol azelőtt nem volt ajtó, és földöntúli gúnyos kacajt hallatva Mr. Croup és Mr. Vandemar lépnek a szobába. Mr. Croup a pengéivel játszadozik, miközben Mr. Vandemar kopott cetlit lobogtatva felharákol egy kis adag slejmet, hozzám lép, és a cetlit a homlokomra ragasztja, rajta a felirat: Te kis hazudós. Majd ahogy jöttek, úgy távoznak, és az ajtóból nem marad más, mint a képzeletem foltja. Rekedtesen túlvilági nevetésük még jó darabig a fülembe cseng.

Alessandro Baricco: Harag-várak

"(...) egyikünk története olyan, mint a másikunké... egy zakó vagy egy összeroncsolódott láb vagy egy megkergült ló, és már rá se ismersz az életedre... a sors is hozott anyagból dolgozik... Penthnek egy zakója volt, semmi más... "


Miből épülhetnek a harag-várak... Van, akié a legkeményebb kőből, jéghideget ont magából, és nem hagy menekülni. Van, akié a legátlátszóbb, legfinomabb üvegből, ahol elég egy halk fuvallat, és minden fal százszorosan felerősíti azt, míg tébolyunk testet nem ölt.

Popcorn jelentések: Időről időre

About Time/ Időről időre

Rendező: Richard Curtis

Főszereplők: Rachel McAdams, Domhnall Gleeson, Bill Nighy

Időről időre belefutok ilyen filmekbe... Nem sok van, és nehéz őket kifogni, legtöbbször inkább csak melléfogni sikerül. Legalábbis én így vagyok vele. De nem ez alkalommal!

Karen Thompson Walker: Csodák kora

"(...) végül sosem az következik be, ami miatt leginkább aggódik az ember. Az igazi katasztrófák mindig teljesen másmilyenek: elképzelhetetlenek, ismeretlenek, nem lehet rájuk felkészülni." 

És én még azt is hozzátenném, hogy sokkal apróbb dolgokban rejlenek, mint hinnék... És ez az, ami igazán ijesztő! Hogy meg lehet tanulni együtt élni a megváltozott körülményekkel - legyen az bármilyen változás - és még képesek vagyunk akkor is azt hinni, hogy mi irányítunk. Eljön a nap, hogy ráébredünk mekkora botor gondolat ez. Az kívánom, én azt már ne éljem meg, és előre sajnálom a leszármazottainkat, akik megtanulják a súlyos és végleges leckét... Amit már nem lesz kinek továbbadni... 

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Hiú ábrándokat kerget, aki azt hiszi, legalább a mennyország tökéletes. Legalábbis Susie Sailfish történetéből ez derül ki...

Évekkel ezelőtt láttam a könyv alapján készült filmet, ami bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem. Olyan elvont maszlagnak tűnt... Aztán egy kolléganőmmel beszélgettünk könyvekről, és ő ajánlotta, mondván a könyv más, és jobb, mint a film, én meg, kíváncsi természet lévén (főleg, ha könyvekről van szó), gondoltam miért is ne adnék neki egy esélyt...