"It was as if I'd been in the middle of a book that I had to put down when I got too tired to keep reading, or a video put on pause. I wanted to pick back up with the story and find out what happenetd to the characters, except that the characteer were us."
Érdekes... Így is csak egy gyerek láthat. Mert nekem inkább az a tapasztalatom, hogy ami velem történik, csak másnak tűnhet úgy, mintha egy könyvet olvasna. Én, aki benne vagyok, egészen máshogy élem meg. Talán csak utólag, akkor hallom meg a hihetetlenségét, ha hangosan elmesélem, vagy végiggondolom. Nem tudom Adele hogy érzett azokban az augusztusi napokban, mikor a forróság mellett, valami még forróbb is belibbent az ablakon, csak remélni tudom, hogy át- és megélte. Mert az ilyen dolgok (írhatnám nyálasan, hogy az igaz szerelem, de valahogy kicsinyesen hangzik, ahhoz ami volt) csak nagy ritkán találnak az emberre.
Én nem tudom miért élvezem ennyire, ha vasvillával nyúlkál egy könyv a szívemben, de már megint nagyon "jól esett"... Ha ilyen a valóban szépirodalom, akkor én ezt szeretem!
