"(...) végül sosem az következik be, ami miatt leginkább aggódik az ember. Az igazi katasztrófák mindig teljesen másmilyenek: elképzelhetetlenek, ismeretlenek, nem lehet rájuk felkészülni."
És én még azt is hozzátenném, hogy sokkal apróbb dolgokban rejlenek, mint hinnék... És ez az, ami igazán ijesztő! Hogy meg lehet tanulni együtt élni a megváltozott körülményekkel - legyen az bármilyen változás - és még képesek vagyunk akkor is azt hinni, hogy mi irányítunk. Eljön a nap, hogy ráébredünk mekkora botor gondolat ez. Az kívánom, én azt már ne éljem meg, és előre sajnálom a leszármazottainkat, akik megtanulják a súlyos és végleges leckét... Amit már nem lesz kinek továbbadni...
