Joanne Harris: Az epertolvaj

 

 

„Az a szél... Sosem áll el. Füstszagot és fűszerillatot hoz. Egyszerre fúj minden irányból: a forró délről, a hívogató keletről, a merengő nyugatról és a ködös északról. A lehullott levelek között motoz, a hajam vörös szálait cibálja.”

Újra feltámadt a szél! Feltámadt, és magával ragadott, elvarázsolt, elbódított, leejtett, újra felemelt, összerázott, hidegre fújt majd újra átmelegített. Bolyongtam a Tannes partjain, csokoládéillattól bódultan, ami egyszerre volt édes és keserű...

Joanne Harris "frissítő" - Csokoládé

 „Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?” 

Bár Joanne Harris az egyik legkedvesebb külföldi íróm, rájöttem, hogy amikor vele ismerkedtem, még nem vezettem blogot, így pár regényéről bejegyzés sem született, ezekről mindössze rövidebb értékeléseket írtam. És bár mindenképpen tervezem a Csokoládé trilógiát (legalábbis az első két részt biztosan) újraolvasni, addig is arra gondoltam, hogy ezeket a szösszeneteket, kiegészítve néhány gondolattal, ha akadnak még lelki könyvtáram zegzugos szegletében, megörökítem itt, a könyveldémben, ha már van... :)

Gombóc Artúr könyveldéje

(képek forrása: pinterest)

Még tavaly kedvet kaptam a csokis book taghez, csak idáig valahogy mindig elmaradt, szóval ezennel pótlom! Jó étvágyat mindenkinek! :)