Én az elefántokkal vagyok

Találj rám! - Jodi Picoult új könyvének címe, és az én belül kiáltozó kívánságom is ez volt, hiszen Picoult eddig mindig remekül rám talált. Most viszont az egyik szemem sír, a másik nevet...

Picoult témaválasztásai mindig (legalábbis az általam eddig olvasott könyveiben mindig) merészek, alapos háttérkutatással alátámasztottak és tárgyilagosak. Mindemellett persze tele vannak érzelemmel. Nos, a legtöbb pontban a Találj rám! sem tér el. De... sajnos idefurakszik az a pimasz kis de...

Jodi Picoult: Larger than Life / Szelíd vadak

Nem tudom kelle-e több és jobb ajánló, mint, hogy úgy érzem, ha ezt a kisregényt (!!! novella angolul = kisregény; short story = novella - ahogy mi értjük), szóval ha ezt Jodi mondjuk húsz évvel ezelőtt megírja, és én el is olvasom, akkor vagy nagyon sokáig elefántkutatósat és megmentőset játszottam volna, vagy az is lehet, hogy most Miamona Szafarizdáját olvasnátok. :)

Jodi Picoult: The Storyteller / Vezeklés

"You will ask me, after this, why I didn't tell you this before.
It is because I know how powerful a story can be. It can change the course of history. It can save a life. But it can also be a sinkhole, a quicksand in which you become stuck, unable to write yourself free. (...)
If you lived through it, you already know there are no words that will ever come close to describing it.
And if you didn't, you will never understand."




Van az a pont, mikor elfogy a szó, és elfogy a könny. Mert már nincs értelme. Csak megyünk, egyik láb, a másik után, fizikálisan irányított ösztönerőd, az agy és a szív lemarad, a porban hentereg. Agyonlőtték, megalázták. Nincs többé. A láb nem tudja miért megy. Erre programozták. A szív nem élheti túl, ami túlélhetetlen.
És a száj nem mondhatja el, ami elmondhatatlan... De Jodi Picoult, ahogy azt már tőle megszokhattuk, mégis megpróbálja... Nem is kevés sikerrel... 

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

"Tizenkilenc  perc  alatt  lenyírhatod  a  ház  előtt  a  füvet.  Befestheted  a  hajad. Megnézheted  egy  hokimeccs  első  harmadát.  Tizenkilenc  perc  elég,  hogy  megsüsd  a gofrit,  vagy  betömjék  egy  fogadat.  Egy  öttagú  család  frissen  mosott  ruháit  is összehajtogathatod ennyi idő alatt. A Tennessee Titans tizenkilenc perc alatt  eladja az összes jegyet  a döntőre. 
Éppen ennyi egy szappanopera-epizód, ha nem számítjuk bele a reklámokat.  Ennyi idő alatt eljutunk a vermonti határtól a New Hampshire-i Sterling varosába. Tizenkilenc perc alatt ki is hozzák a pizzát, amit megrendeltél. Elolvasod a gyereknek a mesét, vagy olajat cserélsz a kocsiban. Lesétálsz egy mérföldet. Megvarrsz egy gallért. 
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla. Tizenkilenc perc alatt bosszút állhatsz valakin."

Igen, tudom... Már megint egy Jodi Picoult könyv... De nem tehetek, róla, nem könnyű leállni...

Egy biztos, tizenkilenc perc nem lesz elegendő, hogy összefoglaljam érzéseimet, gondolataimat a könyvről...

Jodi Picoult: Törékeny

-Törékeny a pillanat

-Törékeny a szív

-Törékeny a jelen, a jövő, a múlt

-Törékeny a hit, a szerelem, a barátság

-Törékeny a csont.

Ha úgy vesszük, minden ember ezer helyen törékeny az életben. Kis cérnaszálakon függünk, melyek bármikor elszakadhatnak és akkor reccs...

Jodi Picoult: Gyere haza

Sammy nagy utat járt be, bár nem is tudott róla. Forrongott a világ körülötte és tüskékkel várta. Persze, ha elég nagyok a tüskék, akkor egy parányi mag jól megfér közöttük, és ha két rózsaág úgy dönt, oltalmat adóan összekapaszkodik, akkor a mag kikelhet. 

Nem vagyok kertész, mint Max, ezért lehet, hogy amit leírtam badarság, de nem is ez a lényeg...