Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

"Tizenkilenc  perc  alatt  lenyírhatod  a  ház  előtt  a  füvet.  Befestheted  a  hajad. Megnézheted  egy  hokimeccs  első  harmadát.  Tizenkilenc  perc  elég,  hogy  megsüsd  a gofrit,  vagy  betömjék  egy  fogadat.  Egy  öttagú  család  frissen  mosott  ruháit  is összehajtogathatod ennyi idő alatt. A Tennessee Titans tizenkilenc perc alatt  eladja az összes jegyet  a döntőre. 
Éppen ennyi egy szappanopera-epizód, ha nem számítjuk bele a reklámokat.  Ennyi idő alatt eljutunk a vermonti határtól a New Hampshire-i Sterling varosába. Tizenkilenc perc alatt ki is hozzák a pizzát, amit megrendeltél. Elolvasod a gyereknek a mesét, vagy olajat cserélsz a kocsiban. Lesétálsz egy mérföldet. Megvarrsz egy gallért. 
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla. Tizenkilenc perc alatt bosszút állhatsz valakin."

Igen, tudom... Már megint egy Jodi Picoult könyv... De nem tehetek, róla, nem könnyű leállni...

Egy biztos, tizenkilenc perc nem lesz elegendő, hogy összefoglaljam érzéseimet, gondolataimat a könyvről...

Jodi Picoult: Törékeny

-Törékeny a pillanat

-Törékeny a szív

-Törékeny a jelen, a jövő, a múlt

-Törékeny a hit, a szerelem, a barátság

-Törékeny a csont.

Ha úgy vesszük, minden ember ezer helyen törékeny az életben. Kis cérnaszálakon függünk, melyek bármikor elszakadhatnak és akkor reccs...

Jodi Picoult: Gyere haza

Sammy nagy utat járt be, bár nem is tudott róla. Forrongott a világ körülötte és tüskékkel várta. Persze, ha elég nagyok a tüskék, akkor egy parányi mag jól megfér közöttük, és ha két rózsaág úgy dönt, oltalmat adóan összekapaszkodik, akkor a mag kikelhet. 

Nem vagyok kertész, mint Max, ezért lehet, hogy amit leírtam badarság, de nem is ez a lényeg...