2021. február 1., hétfő

Rosemarie Eichinger: Esznek-e ​a halottak epertortát?


V
an, akinek a temető a fájdalmak és gyász helye. Van, aki direkt kerüli. Van, aki szeret bolyongani bennük, beszívja a múlt illatát, idilli, természetben gazdag parknak tekinti. És van, aki ott él... És a hangsúly az él-en van!  


„Emma szereti a temetőt. Itt érzi otthon magát. Apja ássa a sírokat, ő az égnek meredő sírkövek közt játszik. Ez így van, amióta az eszét tudja. Ma már persze nem játszik olyan gyakran. Vagy legalábbis nem úgy. Mégiscsak Betöltötte a tizenkettőt! Többnyire keres magának egy nyugodt helyet, olvas, rajzol, vagy a Nintendóval játszik.”

2021. január 29., péntek

Edward Carey: Kicsi


Ez a könyv Kicsiről  szól. Aki nem is olyan kicsi... Vagy talán mégis az, legalábbis az elején, de a végére nagy lesz. Pedig már az elején sem egészen kicsi. Nem más ő, mint a híres, viasz-panoptikumáról ismert Madame Tussaud. És az ő életének rémisztő és csodálatos regénye.

„Az emberek azért is jönnek, hogy megérintsenek engem. Úgy hívnak: a Történelem Asszonya, mások meg úgy: Idő-Anya. Sokan Madame Tüsszögnek csúfolnak. Mondhatni, közintézmény vagyok. Régebben az élettörténetemet is elmeséltem a látogatóknak. Ez mind igaz? – ámuldoztak. A viasz, feleltem, a viasz nem tudja, hogyan kell hazudni.”

2021. január 3., vasárnap

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások


„Talán elsiettünk egymás mellett a tömegben a mai napon, nem is vettük észre, a te kabátod szövetszálai belegabalyodtak az enyémbe egyetlen pillanatra, aztán már messze jártunk.”

 

Fredrik Backman szövetszálai bármikor belegabalyodhatnak bármimbe és mindenembe. És sose fogunk messze járni, még ha messze is járunk... A könyvei végére mindig lesz egy kabátom a szálaiból. Van egy szekrényem, külön csak az ő kabátjainak, hogy bármikor, ha fázom, és semmi nem akar felmelegíteni, akkor mégis felmelegedhessek. Tökéletes évkezdő olvasás, jobban nem is választhattam volna!