Találkozás Tóth Krisztinával

(Photos by iopi)

Tegnap este a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében mutatta be az érdeklődő közönségnek Tóth Krisztina új novelláskötetét, a Pillanatragasztót.
Régóta "fogócskáztam" már az írónővel, többször már majdnem "találkoztunk", csak az utolsó pillanatban nekem mindig közbejött valami, de most végre sikerült fülön csípnem a pillanatot, és jól bele is ragasztottam magam, hogy nektek is át tudjak adni valamennyit belőle. :)

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

  „A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.” 


Elfeledtem Tóth Krisztina milyen lehangoló tud lenni... Vagyis, elfeledtem, hogy az élet milyen lehangoló tud lenni... Nehéz volt újra szembenézni vele, eltartott egy ideig, míg azt tudtam mondani, igen, így van, hát told... lökd az egészet az arcomba! Itt vagyok, és tűröm, sőt szinte már élvezem. Ha már mást nem tehetünk, legalább tudjunk nevetni, sírni, borzadni, viszolyogni magunkon/ magunktól.

Programajánló: Tóth Krisztina könyvbemutató

Kedves Mindenki! Alig ocsúdtunk fel Joyce Maynard látogatásából (bejegyzés itt), máris jön a következő - számomra szinten várva várt - esemény, azaz Tóth Krisztina Pillanatragasztó című új könyvének bemutatója.

Tóth Krisztina: Üvegkoporsó, avagy életünk koszlott akváriuma

"Sose gondolt rá azelőtt, hogy amit maga mögött hagyott, az a szegényes díszlet, nem örök, mert ha a környezetünkben vagy a házban haltak is meg néha emberek, az ő nevelőszülei érinthetetlennek és kortalannak tűntek, mint akik talán soha nem is voltak fiatalok, de öregedni se fognak ezután. Az örök jelen állott, barna levegőjében pácolódnak, folytonosan ugyanazokat a mondatokat ismételgetve"  

Hétközben, a könyv felénél már az járt az eszemben, mit is írok majd a bejegyzésben. Frappáns akartam lenni, le akartam írni, hogy "otthonosan nyomasztó", "nyomasztóan otthonos" volt, és hogy milyen jó, hogy most került a kezembe, mikor nap mint nap én is a Lehel tér környékén járok, és hogy szinte láttam magam előtt a kopott bérház aljában kialakított "babakórházat", és a mafla, tohonykás Edut. A gázt elzárom, aztán még egyszer elzárom, hátha nem zártam el. És a pocakos Jenőkét, régi-új kabátjában őgyelegni a piaci kofák között. És hogy mennyire... nem is tudom...