2017. január 29., vasárnap

Matt Haig: A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak


„De bárhogy hívd az öreget, a lényeg, hogy ismered. Pedig volt idő, amikor senki még csak nem is hallott róla, mert még csak egy Nikolas nevű kisfiú volt, aki a nagy semmi, pontosabban Finnország kellős közepén élt, és semmi köze nem volt semmilyen csodához azon kívül, hogy hitt benne. Gyerek volt, aki alig ismerte a világot, csak azt tudta, milyen ízű a gombaleves, és hogy az északi szél hideget hoz. Szerette a meséket, és csupán egyetlen játéka volt, egy tarlórépából farigcsált baba.”

Már majdnem februárt írunk, de ez a könyvecske még csak most jutott odáig, hogy elolvassam. Igaz, hogy karácsonyi ráhangolódásnak szántam eredetileg, de talán így még jobb is. Ugyan ki szabja meg, hogy karácsonyi történeteket nem élhetünk át az év bármely szakában?! A január-február amúgy is elég lehangoló tud lenni, a nagy szürke, köd és szmog foltozta kabátjával, jéghideg leheletével. Délutánonként már érezzük ugyan, hogy a világosság próbálkozik, de a hideg még mindig makacs, mint egy rossz rénszarvas... Ilyenkor különösen jólesik bevackolódni, egy forrón gőzölgő bögre és könyv társaságában. Senki nem néz oda, ilyenkor aztán lehetünk szentimentálisak vagy hóbortosak, vagy egész egyszerűen csillogó szemű gyerekek, akik mesét akarnak. Még akár 30,40,50... felett is. 

2017. január 14., szombat

Edith Pattou: Északfi

Téli, karácsonyi hangolódásnak kívántam meg a könyvet, és abszolút bejött! Még akkor is, ha a karácsonyon jócskán túlnőtt az olvasása. Tökéletes téli olvasmány, meselelkű felnőtteknek és fiatal felnőtteknek. Pont, olyan, mint a december és január... Hol csillogó csodavilág, hol süvítően kopár, hol nyomasztó, hol pedig ingergazdag. 

A történet, egy norvég tündérmese, az East of the Sun and West of the Moon (A Naptól keletre, Holdtól nyugatra - a Szépség és a Szörnyeteg is ebből ered) vonalát követi és szövögeti keresztbe-kasul. Az eredeti mesét nem ismertem, így kellemes, és izgalmas meglepetés volt minden történés. Északi világgal, mondákkal és babonákkal díszített, izgalomtól feszülő mese mindazoknak, akik újra át akarják élni milyen volt csillogószemű gyermekként várni és átélni a csodát


2017. január 7., szombat

Szumma szummárum 2016

Az idei, akarom mondani a tavalyi évösszegzőm rövid lesz. (Hittem az elején, és nem is lett rövid... :D) Olvasmányaim terén rekordot döntöttem... Negatív rekordot. Sajnos. Ám igazából csak egy kicsit bánkódom, hogy így alakult, mert mellette rengeteg új és csodálatos élményben volt részem. Sok-sok utazás, még több koncert, együttlét, szeretés, élés, úgyhogy mindent tekintetbe véve szerintem egész jó évet zárok. Na persze szegény könyvek nem ezt mondanák... :) 

Huszonnégy és fél könyvet sikerült elolvasnom 2016-ban, amiről a környezetmben élő nem nagyon vagy csak hébe-hóba olvasóknak még mindig nem tudok szívből panaszkodni, mert a válasz ugyanúgy szemöldökvonogatás. De ti legalább megértetek... :D De nem panaszkodni szeretnék, mert nem a mennyiség a lényeg, hanem, természetesen a  minőség, abból pedig volt idén is szerencsére! :)

Kevés könyvből kategóriákat összeszedni is nehezebb, de azért próbálkoztam vele... (Nem is volt olyan nehéz... :))