Szumma szummárum 2016

Az idei, akarom mondani a tavalyi évösszegzőm rövid lesz. (Hittem az elején, és nem is lett rövid... :D) Olvasmányaim terén rekordot döntöttem... Negatív rekordot. Sajnos. Ám igazából csak egy kicsit bánkódom, hogy így alakult, mert mellette rengeteg új és csodálatos élményben volt részem. Sok-sok utazás, még több koncert, együttlét, szeretés, élés, úgyhogy mindent tekintetbe véve szerintem egész jó évet zárok. Na persze szegény könyvek nem ezt mondanák... :) 

Huszonnégy és fél könyvet sikerült elolvasnom 2016-ban, amiről a környezetmben élő nem nagyon vagy csak hébe-hóba olvasóknak még mindig nem tudok szívből panaszkodni, mert a válasz ugyanúgy szemöldökvonogatás. De ti legalább megértetek... :D De nem panaszkodni szeretnék, mert nem a mennyiség a lényeg, hanem, természetesen a  minőség, abból pedig volt idén is szerencsére! :)

Kevés könyvből kategóriákat összeszedni is nehezebb, de azért próbálkoztam vele... (Nem is volt olyan nehéz... :))

Képek: Pinterest

Önnyomasztás 

Úgy látom, ez még mindig a kedvenc elfoglaltságom. Továbbra is jól tűröm, sőt igénylem, hogy a lelkem kifacsartassék, földhöz vagdostassék, majd újra felemeltessék... Perverz módon kell nekem a torok és szívtájéki szorongatás, kaparászás, cirógatás. És akiknek 2016-ban ezekt az élményeket köszönhetem:

~ Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Egy pszichiátriai intézmény alapból nyomasztó és különös, telve nem mindennapi, furcsa emberekkel és hangokkal; hát még ha a közvetlen közelében nő fel egy fiúcska, aki maga is számos lelki gonddal küzdd, ráadásul a papája az intézet vezetője...

~ Dragomán György: Máglya

Első ismerkedésem Dragomán Györggyel, és bizton állíthatom, hogy nem az utolsó! Olyasmi csacskaság jutott eszembe, hogy ő a férfi Szabó Magda, de ilyen sületlenségeket nem írok le. :-)  Már februárban rásütöttem a könyvre a leg-leg bélyeget, már ami a súlyt illeti, és azt hiszem ez maradt is. Most, hogy újraolvastam a bejegyzésemet, kedvet csináltam magamnak egy újraolvasáshoz is akár...

~ Eowyn Ivey: A hóleány

Arra emlékszem, hogy téli hangulatkönyvnek vettem a kezembe, de nem egészen a havon megcsillanó napfény és szikrázó jégcsap fogadott... Helyette zord, kietlen, alaszkai táj, benne ólmos vágyakkal és álmokkal teli emberekkel. Mezítlábas, ódon, rezignált misztikum ez a könyv. Felnőtteknek írt szívfacsaró tündérmese.

~ M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A műfaj és téma hasonló. Család, gyermek nélkül, aztán egy különös furcsa módon odakerült csöppséggel. Morális kérdések, belső és külső vívódások. Mindez már megint, szó szerint is, elszigetelődve a világtól. Itt a tél és végtelen sztyeppe helyett az óceán az úr, a véget nem érő hullámcsapkodás, és egyetlen világítótorony, aminek a fénye messze-messze ellátszik, de aminek a fénye közvetlen közelről vagy elvakít, vagy nem is látszik. Azóta egyébként a filmet is láttam, és ritkán mondok olyat, hogy a film jobb a könyvnél, ám ebben az esetben egy fokkal talán tényleg jobb. Már csak a kiemelkedő színészi alakítások miatt is. Olvassátok, nézzétek! Nem mondom, hogy helyenként nem fog fájni, de megéri!

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Szívecskék 💙💚💛💜

Azok a könyvek, amik szívfacsaróak ugyan, de kevésbé nyomasztóak, és inkább meghatóan kedvesek. Elég gyakran keresett kategória ez is nálam. Jó kis tyúkhúsleves a léleknek, ami (nem csak) ilyen hidegben jó.

~ Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami

A rettegett "R"-betűs kór. Amiről se könyvet, se filmet, se cikket nem szeretek fogyasztani. És amiből végül egy-egy mégis mindig valahogy átcsúszik a radaron. Aztán hálás vagyok, hogy így esett. Mert a (szerintem már irracionális) félelmem mindig elfeledteti velem, hogy ezek a témák nem csak, sőt legtöbbször főleg nem arról szólnak... Hanem a sok minden másról, ami az éltben fontos, értékes, csak amit a rohanó mókuskerékben hajlamosak vagyunk nem észrevenni... Nem nagyképűségből... de meghatódtam a saját bejegyzésemen. Már ezért megérte elolvasni, hogy ilyen érzéseket, gondolatokat lökött a felszínre. 

~ Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Marie-Aude Murail már másodszor csalt könnyekkel vegyes mosolyt az arcomra. Hát ki tud ennek ellenállni?! Én nem, és nem is akarok! Könnyeket minden mosolyba! Mosolyt minden könnybe! 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

Különös utazások 

~ Benyák Zoltán: A nagy illúzió

A túlvilágra utaztam, és így, hogy közben még élek, remekül szórakoztam. Sötét, helyenként tényleg nyomasztó világ, de nagyon jól megálmodott. Igazi izgalmas fantázia, magyar tollból. Szerettem!

~ Katarina Mazetti: Pingvinélet

Antarktiszi körútra mentem Katarina Mazettivel, ahol a megfigyelés tárgyát az emberien viselkedő állatok, és állatian viselkedő emberek képezték. Volt nevetés, sírás, jég és pingvinek. Igazán üdítő kaland volt.

~ Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Másodszor barangoltam Isztambul lenyűgöző utcáin Elif Safakkal, ezúttal egy identitását kutató lánnyal... illetve többel. Az írónő regényei mindig lüktetően andalító, különös hangulatúak, amelyekre az ember szívesen gondol vissza később is.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Semmihez sem hasonlítható 

Időről időre kezembe akad olyan könyv, aminek a hangulata, története vagy stílusa semmihez sem hasonlítható. Vagyis, ha nagyon megerőltetném magam, biztos találnék valamit... De nem erőltetem meg magam. Inkább élvezem az újdonság varázsát.

~ Egressy Zoltán: Szarvas a ködben

Már az önnyomasztásnál fel akartam sorolni, mert az nem kifejezés mennyire nyomasztó, de megfogadtam, hogy egy könyvet csak egy kategóriába teszek, mert akkor még ezzel az alacsony számú olvasmánnyal sem végeznék soha... És mert végig úgy éreztem, hogy nem olvastam soha még csak hasonlót sem! A hangvétel, a képek, a gondolatok... A történet... Ködöt bocsát az ember agyára, és mai napig nem tudom, hogy ez a köd aztán sikeresen felszállt-e...

~ Stefano Benni: Margherita Dolcevita

Rettentő fura könyv. Rettentő fura. Olasz. Abszurd. Az is bizonyítja, hogy anno ezt sikerült róla írnom: Eleinte olyan könnyed volt, mint egy tollpihe a nyári szélben, majd a végén már egy ólmozott, tépázott, génmanipulált hattyúszárny zuhant a fejemre…

~ Markus Zusak: Az üzenet

Ha nem tudom ki a szerző, biztosan nem kötöm össze A könyvtolvajjal. És ha megkérdeznétek miről szólt a könyv... Fogalmam sem lenne. Kósza foszlányokat, általános dolgokat fel tudnék idézni, de az egész valahogy a homokba bújt, mint az elejtett kártyalapok. Különös történet volt ez, nem különösebben különös emberekről. 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Backmanoztam 

Igen, ez így egy külön kategória. Mert szeretem. És minden évben akarom! Idén Tavaly 2016-ban Britt Marie járt itt, és innen üzenem, hogy jöhetnek még sokan! Hallod, Fredrik, hallod?! 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Csalókáztam 

Nem akartam azt írni, csalódtam, mert az olyan erős szó. Az ember csalódhat egy emberben, önmagában, az életben, és azok nagy dolgok és fájnak. Egy könyvben... hát legfeljebb csak csalókázhat.

~ Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Nem az én világom. Vagy ha a világ még az enyém is lenne, a stílus és YA-sága nem az. Van ez így. Nincs harag. Azóta láttam a filmet, az se vágott földhöz.

~ Hendrik Groen: Lesz ez még így se

Ha az előző könyvhöz túl öregnek éreztem magam, ehhez túl fiatalnak. Pedig jól megy nekem az öregekkel azonosulás. Backman a megmondhatója. Nem baj. Lesz ez még így se... :)

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Visszavackoltam...

Egy jóleső, kellemes, ismert világba. Sült zöld paradicsomot majszolgattam, immár harmadszor, és nagyon jól esett! :)

Illetve az is visszavackolásnak számít valahol, hogy újra felszálltam a Roxfort expresszre. Ezennel nem Harry-ékkel, hanem az ő (elátkozott) gyermekeikkel. 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Gondoltam szokást csinálok belőle, hogy minden évben avatok egy TOP 3-at. Lássuk a 2016-os olvasmányaim közül a legjobb, legemlékezetesebb 3-at. A lista abszolút a pillanat műve, így fordulhat elő, hogy például bár a Fény az óceán fölöttre "csak" négy csillagot adtam, utólag visszagondolva igen erősen él bennem. Erre lehet, hogy a film is rásegített, amit szintén nézzetek, nézzetek, mert jó! Szerintem. :)

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Az összes 2016-ban elolvasott könyvem listája itt található. Amiről nem esett szó, nos, hát az most, mindenféle hátsószándék nélkül kimaradt. 

Tavaly azt írtam, nincs fogadalmam az új évre, ez idén még inkább igaz! Nem akarom nyomasztani és szorongatni magamat kitűzött számokkal. Egyszerűen csak élvezni szeretném az olvasást. Olyan tempóban és mennyiségben, ahogy éppen sikerül. Ki tudja mi mindent tartogat ez az új év...

Kívánok Nektek és magamnak is csupa szépet, csupa jót! Ez persze nem fog bejönni, mert minden évnek megvannak a maga nehézségei, de kívánom, hogy tudjunk rajtuk túllendülni, anélkül, hogy sérülnénk, inkább építkezzünk belőlük. És az olvasmányokból is!

A korábbi évek szummázásai itt olvashatóak.

Aki még szeretné megosztani a listáját vagy plecsnit kapni a Miamona Reading Challenge teljesítéséért, azt szóljon! Egyébként pedig készüljetek, mert hamarosan jön az idei lista! ;)