Edith Pattou: Északfi

Téli, karácsonyi hangolódásnak kívántam meg a könyvet, és abszolút bejött! Még akkor is, ha a karácsonyon jócskán túlnőtt az olvasása. Tökéletes téli olvasmány, meselelkű felnőtteknek és fiatal felnőtteknek. Pont, olyan, mint a december és január... Hol csillogó csodavilág, hol süvítően kopár, hol nyomasztó, hol pedig ingergazdag. 

A történet, egy norvég tündérmese, az East of the Sun and West of the Moon (A Naptól keletre, Holdtól nyugatra - a Szépség és a Szörnyeteg is ebből ered) vonalát követi és szövögeti keresztbe-kasul. Az eredeti mesét nem ismertem, így kellemes, és izgalmas meglepetés volt minden történés. Északi világgal, mondákkal és babonákkal díszített, izgalomtól feszülő mese mindazoknak, akik újra át akarják élni milyen volt csillogószemű gyermekként várni és átélni a csodát. 

„Ragyog.

Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.

A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.

És ragyog…

A remény.”

Főszereplőnk Rose, északi gyermeknek született (ezen égtáj felé fordulva pottyant a világra), ám mivel északinak születni egyet jelent az örökös (el)vándorlással, új tájakra, emberekre, ingerekre vágyakozással, ezért Rose édesanyja megpróbálja eltitkolni a születés körülményeit. A végzet azonban, mint a mesékben, és mint az életben is mindannyiszor, utolérik a lányt. Egy fehér medve formájában, aki segítséget ajánl a nélkülöző és beteg gyermekkel küszködő családnak, azzal a feltétellel, hogy legkisebb gyermeküket, Rose-t magával viheti. És ez még csak a történet jéghegyének csúcsa.

„Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk. Mégis, hozzá lehet szokni.”

A rövidke fejezetekben más-más elbeszélők szemén keresztül éljük át a kalandot, ettől a történet változatos, még színesebb. A hangvétel leginkább melankolikus, néhol cseppnyi varázzsal, máskor odahasító drámával, de összességében olyan, mintha az ember tényleg egy forrón lobogó, lágyan pattogó kandalló előtt ülne egy meseszőnyegen, gőzölgő bögrével a kezében, míg odakint hol puhán, hol keményebben hull a hó. 

Talán YA-nak aposztrofálnám, de még abból a fajtából, amibe nem kell szerelmi háromszög vagy libahangon röhögő fruskák, a vámpírok nem szépfiúk és nem hálóz be mindent a szex. Hagyományos és hagyományőrző. Klasszikus. Mesésen életszagú és életszagúan mesés. 

~ Értékelés:

Tetszett! Nagyon is! Ugyanakkor, saját hibámból kicsit szétdarabolódott az olvasás. 432 oldala ellenére, ha az embernek van egy kicsivel több ideje, könnyen, folyékonyan haladós, visz magával a meseszőnyeg. Rose ott ül előttünk a jégpalotában, és kiszórt cukorba rajzol a késével, miközben mesél. Barcza Dániel csodálatosan egyszerű és egyszerűen csodálatos illusztrációi szemet gyönyörködtetően kísérik a lapokat, adják át az északi jóleső melankóliát. Végre itt a hó, amit mindenki várt, a szánkózás és ropogó sétálás után, szélfútta arcunkat fordítsuk a könyv felé, hűvösen melengető érzés lesz, azt garantálom! ;)

Kiadta: Ciceró, 2016

Fordította: Uzsoki Eszter

Illusztrálta: Barcza Dániel

Eredeti cím: East

Eredeti megjelenés: 2005

Terjedelem: 432 oldal

A téli hideg, a benti meleg, a mesék izgalma és varázsa legyen veletek,

Miamona