Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Az úúúgy volt, hogy fogműtét utáni lábadozásban szerettem volna valamit, ami kedves, nem durva, eltereli a figyelmem egy kicsit, és mivel nem sokat tudtam aludni, így az olvasás nem igazán ment, úgyhogy a legegyszerűbb "szerhez" nyúltam, és a Netflixre menekültem. Ott már eddig is volt valami polipos doksi, ami érdekelt, de ez most egy film volt, ráadásul Forrest Gump mamájával (Sally Field) a főszerepben, szóval megnéztem. És igazából meg is kaptam, amire vágytam.

Aztán megtudtam, hogy könyvből készült, és megkérdeztem az AI-t, vajon tud-e még újat adni a könyv a film után, és azt a választ kaptam, hogy igen, úgyhogy belevágtam...

És tényleg kaptam újat, mást. Apró részleteket, és Marcellus, a polip még több szempontját. Viccesnek hangzik egy könyv, amiben egy polip a narrátor, de én nagyon megszerettem ezt a bölcs lényt. De ne szaladjunk ennyire előre...

Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?

Murakami Haruki műve egyszerre önéletrajz, esszékötet és gondolkodás a futásról, az írásról és az életről. Arról, hogy ő maga hogyan lett éjszakai jazzbár tulajdonosból regényíró, valamint szenvedélyes futó. Amilyen nyúlfarknyi kis könyvecske ez, olyan sokáig tartott elolvasnom, és olyan alap, ám mély igazságokat hordoz. Összességében vidám, pozitív írás olyan témákról is, mint az öregedés, a fájdalom, vagy a feladás. Február derekán kezdtem bele, és most, május végén, majdnem június elején fejeztem be. Zord, téli, csikorgó villamoson kezdtem olvasni, reggeli sötétben, és szikrázó, hirtelen túl forró nyárelőben fejeztem be. Nem baj. Hisz soha nem a tempó a lényeg, hanem a cél, és az odavezető úton látott és megélt dolgok. Ezt tudom, hiszem, és vallom, erről (is) szól a Futok a gondolattól blogom is.

„Lehet bármilyen hétköznapi egy tevékenység, ha napi rendszerességgel folytatjuk, az elmélyült szemlélődéshez vezethet.”

Ti ajánlottátok

Tartozom nektek egy listával. Ezúton is még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki ajánlott, amikor kértem!💖 Tudom, hogy fest a helyzet... Hogy megint nem olvasok, nem történik semmi... De szerencsére most nem teljesen ez a helyzet. Sőt! Beindultam, egyelőre írásügyileg. Önterápiás írásokat követtem el, és nagyon jól estek. Plusz született két novella, egy új, és egy régi átírt. És érzem, hogy a gát, ami eddig bennem volt, mind az olvasás, mind az írás terén, oldódott sokat, szinte már csak cafrangokban lóg, és egy szellőre vár, hogy lerepüljön! 😀

Czakó Zsófia: Szívhang

BÚÉK! Itt Miamona! 😊Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki az előző segélykérésemre reagálva, ajánlott nekem könyvet, bármilyen fórumon! Nagyon jólesett a pozitív (vissza)fogadtatás! Gondolkodtam is, hogy előbb a listát osszam meg, vagy leplezzem le mi lett az a bizonyos első végül. Mivel általában impulzív (vagy ahogy kedves nagyim szokta volt mondani, hirtelenbazmeg) vagyok, ezért az utóbbi nyert, mert egyszerűen nem tudom magamban tartani az örömöt, hogy BEFEJEZTEM idén már egy könyvet! 😀 Nagyon rég mondhattam el hasonlót... És ezt nektek is köszönhetem! 💗Szóval fogadjátok bejegyzésem róla szeretettel (vagy amilyen érzelemmel épp érkezik).