Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Olyan nagyon jó érzés, mikor az ember saját bejáratú "Bibliát" talál! 

Mint sokan, alapvetően én is ódzkodom az ilyen fajta könyvektől, melyeknek alcíme is olyasmi, hogy: Tűnődések hétköznapi dolgokról, tartva a beletuszkolt nagy, okos(kodó) erőltetett gondolatoktól...

Robert Fulghum nevével először, Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet című írásában találkoztam. És ha ő az "ajánló", akkor természetes, hogy én is kipróbálom magamnak!

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Én tudtam, hogy képes vagyok még meglepni magam, és Kemese Fanni is tudta... A kis hamis... :)

Hát persze, hogy egy ilyen cím, hogy A napszemű Pippa Kenn  felkelti a kíváncsiságomat! 

Mert milyen lehet az a Pippa, akinek napszeme van? Hogy ment bele a nap a szemébe, és mit lát, amit én, vagy más esetleg nem? Ki lehet, és hol él? Kik a barátai? Milyen gondolatok, félelmek, vágyak rejtőznek a napszemek mögött? Egyáltalán, milyen az a napszem?

Hát ilyen, és ehhez hasonló kérdések keringtek bennem...

Cserebere fogadom...

Elnézést, hogy folyton változik a háttér, igyekszem mihamarabb megállapodni, de hát puding próbája... :)

Kincsemberek

Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet 

Hogy csinálod, hogy így látsz? Ilyen nyíltan és szomjasan? Hogy lehetsz ennyire közel? Bocsásd meg tegeződésem, de aki olyan érzelmeket kotor ki a hamuból, melyek tán ott se voltak soha, az nem lehet Ön, az csak Te lehetsz!

Könyvhét(vége)

Derült égből könyvvásárlás...

Bármennyire is hangoztattam a nemrég lezajlott Könyvfesztivál alatt, hogy nem rajongok a tömegért, és bármennyire moly ellenes is, amúgy sem szoktam nagyon könyvet vásárolni, azért mégis ott repdesett bennem a vágy, az a kis hamis, és mégis csak úgy esett, hogy egymás után két nap is kisodort a megáradt Duna a Könyvhétre. Meg lehet nyugodni, mégis igazi moly szív ver bennem, szóval hátrébb a naftalinokkal!

Miamona irkál: „A végtelenbe, és tovább!”

Az utazás mindig élményekkel szolgál, jókkal, rosszakkal... Sosem csak a táj változik körülöttünk...

(weheartit.com)

„A végtelenbe, és tovább!”

Nem tudok!

Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Drága Sophie! Úgy tűnik, nem tudok, és nem is akarok... Legalábbis a Panther Corporations titkait nem szeretném magamban tartani... De azért nincs harag... 

Zsöllye jelentések - Átutazók

(http://interia.blog.hu/)

Ismét a Vígszínházban jártunk, ahol Átutazókat láttunk.

Rachel Seiffert: Lore

Párom ajánlotta a könyvet, miután megnézte a belőle készült filmet, mondván, hogy ez nekem biztos tetszene...


 „Ez a semmi ideje háború és béke között. Mint a vizet taposni. Vagy visszatartani a lélegzetet, amíg elrepül egy madár.” 

A történet a második világháború végén játszódik, amikor Lorénak, miután édesanyjukat (Muttit) és édesapjukat (Vatit) külön-külön börtöntáborokba vitték, testvéreivel;  húgával Liesellel, ikeröccseivel Jürivel és Jochennel, valamint a karon ülő kis Peterrel Hamburga kell menniük a nagymamájukhoz (Omához). A feladat tehát roppan egyszerű, el kell jutniuk 'A' pontból 'B'-be...

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

„Nagyon kevésen múlott, hogy ne másként történjen minden.” 

Igen. Csak úgy, mint az életben a fontos dolgoknál általában...

Tipikusan az a cím, és borító, amit magamtól nem biztos, hogy a kezembe vennék, gondolván, hogy butácska, üres kis rózsaszín selyempapír, ami túl könnyen gyűrődik. Az ok, amiért végül mégis a kezembe vettem az volt, hogy életem első repülésére készültem, jobban mondva rettegtem, és egy kedves molytársam megemlítette, hogy ebben a könyvben vannak hasznos tippek hogy küzdjük le a félelmet és fóbiát.