2015. december 31., csütörtök

BÚÉK 2016!


Képek forrása: Pinterest és we♥it

Drága olvasni szerető emberek!

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon vidám, lármás vagy éppen csendes szilvesztert, valamint álmokban és megvalósításukban, rengeteg jó könyvben és mindenek felett szeretetben gazdag Boldog Új Évet!
Veletek, jövőre, ugyanitt!


Vidámság, pezsgő és pár jó könyv legyen veletek,
Miamona

2015. december 24., csütörtök

Karácsony

Minden kedves olvasómnak és idetévedő könyvszeretőnek nagyon boldog, meghitt, áldott, békés, mosolyban, ölelésben és persze könyvekben is gazdag karácsonyt kívánok! Köszönöm, hogy vagytok és olvastok! Ne hagyjátok abba! :)

Úgy látszik, a jézuska is szereti, ha olvasok...
Addig is csendben vagyok ;) :D

2015. december 20., vasárnap

Anna Gavalda: Billie


„Nincs szerencsecsillag. Nincs égbolt. Nincs Isten, Csak mi vagyunk ezen a kurva égitesten, senki más, már vagy ezerszer elmondtam neked.”

Igen, már vagy ezerszer el, én mégis újra meg újra akarom hallani Anna Gavalda szájából, mert úgy, ahogy ő mondja, nem mondja senki más… Valahányszor tőle olvasok, kicsit olyan érzésem van, mint azoknak az állatoknak lehet, akik a meg-megcsillámló homokba hemperegve igyekeznek megtisztulni és védőréteget vonni a bőrükre. Először marhára fura érzés, szúr, dörzsöl és horzsol, aztán a fájdalom később sem múlik el, csak valahogy már jól esik, mert érzem benne az életet...

2015. december 19., szombat

Kincskereső könyv-eredmény

Forrás: we♥it.com

Kedves Kincskeresők! Az idei vadászszezon véget ért, a játék lezárult. Köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, többségében mind összeszedtétek a helyes kincseket. :) Remélem élveztétek a kalandot, és legközelebb is számíthatok rátok!

Nem is húzom tovább az idegeket, lássuk ki nyert, ki választhat a könyvlistából és ki gazdagodhat egy új könyvbe bújtatott új világgal. Aki mindezt megteheti, az nem más mint:

2015. december 13., vasárnap

Claire North: Harry August csodálatos élete

Kálacsakra, uroboroszKronosz Klub és kvantumtükör. Ha azt mondom, erről szól a könyv, sokan valami nyakatekert, különös, fantasyval vegyes sci-fi sztorit vélnének sejteni, és végül is nem állnak távol az igazságtól, azzal a különbséggel, hogy Harry August csodálatos életében minden olyan valós. Legalábbis valósnak hat. Én pedig értékelem az ilyen történeteket. Ahogy anno a Stallónál simán elhittem volna, hogy trollok márpedig léteznek, itt is már-már teljesen természetesnek hatott, hogy vannak emberek, akik megszületnek, leélik az életüket, meghalnak, majd újra megszületnek és kezdik az egészet elölről. A kor ugyanaz, a test ugyanaz, a világ is ugyanaz, mégis más, az elme több, kiegészülve minden korábbi élet élményeivel, tapasztalatával, tudásával. Ez (nem csak) az egyetlen (de fő) pontja a könyvnek, amit nehezemre esett megemészteni. Hogy egy gyermek akár már 3-4 éves kora körül derengeni kezdjen, 5-6 évesen pedig ténylegesen magára és különleges helyzetére eszméljen. Mert ez, ha belegondolunk, szomorú. Mindamellett további kérdéseket vet fel, mint a történet egésze. Mint a képregényekben, animációkban, csak úgy villámlik ki az ember fejéből a temérdek mennyiségű kérdőjel már az elejétől, egészen a könyv becsukása utánig. Én még párommal is jót diskuráltam róla a vasárnapi ebéd fölött... :) 

2015. december 11., péntek

Miamona's Reading Challenge 2015

Nos, a 2015-ös év, vele együtt az egész éves kihívásom is lassan a végéhez közeledik. Remélem élveztétek, találtatok a "teljesítése" közben kincseket, újdonságokat, meglepetéseket, rácsodálkozást, szereztetek maradandó élményeket. Én igen! Ezzel kapcsolatban kitettem egy szavazást is jobb oldalt, ha van kedvetek szavazzatok! :) 
Szép számban csatlakoztatok hozzám, és sokan megosztottátok már velem a szuperebbnél szuperebb listátokat, amik bevallom tovább növelték saját, így is lassan a végtelenségbe kanyargó várólistámat, de jól van ez így, hisz ez is a célok között volt. :) Köszönöm mindenkinek, hogy részt vett, saját listával vagy követve az enyémet. Nyugalom, még van időtök egy-két maradék kategóriára is! :) Lássuk akkor az én kis stószom hogy alakult, mi kerekedett belőle...

2015. december 8., kedd

Kincskereső könyv-karácsony

Játék! Játék! Játék! Játék! Játék! Játék! Játék! Játék! Játék! Játék!


Ha emlékeztek még, egyszer már invitáltalak titeket egy kincskereső kisködmönre játékra, ahol is a lényeg az volt, hogy bejegyzésekben elrejtett információk után kellett lehetett nyomozni. Mivel nyakunkon és szívünkben a karácsony lassan, arra gondoltam, egy könyvvel és vele együtt egy mosollyal többet csempészhetnék valaki fája alá idén is, mit szóltok? :)

A tét nem kicsi! A szerencsés nyertes, a Libri Kiadónak hála ugyanis, egy három fantasztikus könyvből álló listából választhatja ki melyiket szeretné a fa alatt magához ölelni.  


2015. november 29., vasárnap

Blogszülinap

Valami csoda folytán pont ráeszméltem, hogy kereken ma négy éve, hogy én is belevágtam! :) 
Ezúton szeretnék boldog szülinapot kívánni a blogomnak, magamnak és mindenkinek, aki örömét leli vagy lelte már valaha abban, hogy olvas/olvasott (úgy általában, meg engem is)! :)

2015. november 28., szombat

Jonas Karlsson: A számla

Az életben mindenért fizetni kell. Semmit nem adnak ingyen. – Tartja még vagy ezer közmondás, szólásmondás, közhelygyűjtemény. De vajon mit szólnánk hozzá, ha egy nap tényleg benyújtanák a számlát, rendes, sárga csekken, átélt élményeink, megélt boldogságunk komoly kutatói, szakértő csoport által meghatározott tényezők és képletek által kikalkulált összegét kapnánk kézhez?! Főszereplőnk pont így jár. Átlag életet él, talán kicsit átlagosabbat is, mint szeretne, legalábbis így gondolja, ehhez képest az összege igencsak magasra rúg...

„– De hogyan jött ki ekkora összeg? – böktem ki, mire végre szóra bírtam nyitni a szám.
– Nos – válaszolta –, az életnek ára van.
Egy ideig egy szót sem szóltam, mert fogalmam sem volt, hogy erre aztán mit is mondjak.
– No de... – nyögtem ki végül – ...hogy ennyire drága legyen!” 

2015. november 17., kedd

Virginia MacGregor: Milo szerint a világ

Milo szerint a világ úgy lenne jó, ahogy van, ha apa nem hagyta volna el anyát holmi Macáért, ha Hamlet malacka nem lenne kitiltva a házból, ha Nagyinak, aki igazából dédi, nem kéne a Nefelejcsben laknia, ahol pedig csak felejteni lehet, ha Tripi nem vesztette volna el húgát, Ajsát egy háborúból menekülés közben, és ha Thornhill nővér nem bánna olyan tüskésen az öregekkel, ahogy bánik. Végül is, majdnem minden rendben van a világgal... 
Amikor egy látássérült kisfiú vigyáz a világra, akkor tényleg minden rendben van! Milo, egyre beszűkülő világával szélesebben, színesebben látja az életet, mint a legtöbb ép látású felnőtt. Látja az anyja sikító magányát. Nagyi kétségbeesett fölöslegessé váltam, mindenkinek csak a terhére vagyok érzését. Még ha gyermeki szíve és elméje nem is ért mindent teljesen, ösztönei okosabban súgnak, mint sok felnőttnek. Óhatatlanul torkon ragad a keserédes hangulat, és nem ereszt egykönnyen. 

2015. november 7., szombat

Jandy Nelson: Neked adom a Napot



„Hozzám hajol, egymáshoz ér a vállunk. Ez ránk vall. A mi pózunk. A meghitt összebújás. Így örökített meg bennünket még az ultrahangos kép is, ami anyuban készült rólunk, és így ábrázoltam magunkat azon a rajzon, amit Fry tegnap kettétépett. Mi a világon mindenki mástól eltérően az első sejtjeinktől együtt léteztünk, együtt jöttünk ide. Ez az oka, ha szinte senki nem veszi észre, hogy javarészt helyettem is ő beszél, ez a magyarázata, hogy kizárólag négykezest tudunk játszani a zongorán, (...) hogy sosem bírunk kő-papír-ollót játszani. Mindig vagy két kő, vagy két papír, vagy két olló jön ki. Ha nem így rajzolom le kettőnket, akkor félemberként rajzolom le magunkat.”

Ha egy szóval kellene jellemeznem Jandy Nelson regényét, először is húzogatnám a számat, mert erre nem elég egy szó, majd egy najólvan vállfelhúzással és visszaeresztéssel azt sóhajtanám: művészi. A történetben minden a művészet körül forog, olyannyira, hogy az ember már magáról is hajlamos elhinni, hogy művész. Konyhaművész, festőművész vagy csak nemes egyszerűséggel életművész.


2015. november 3., kedd

Az elveszett és meglett dolgok estéje

képek forrása
Nemrégiben számoltam be legfrissebb, kellemes olvasási élményemről, amelyet Brooke Davis és a Libri Kiadó szerzett nekem Az elveszett és meglett dolgok könyve formájában. Amikor pedig megtudtam, hogy Brooke éppen Budapestre látogat, nem volt kérdés, hogy szeretnék-e találkozni vele!
A nagyon családias létszám valahol kellemes volt, de azért egy kicsit sajnáltam is, mert tényleg egy különleges könyvről van szó. Persze, mint rég tudjuk, nincsen új a nap alatt, viszont a tálalási forma nagyon is lehet egyedi. Engem egy erős hangulattal, különleges, egyedi stílussal, hangnemmel pedig könnyen le lehet venni a lábamról, és lényegében bármilyen történetet vagy akár történetlenséget meg lehet velem etetni. Brooke Davis szavait pedig faltam, ahogy csak bírtam!



2015. október 23., péntek

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

„Mikor „Kösd összé!”-t játszottak, mindig Millie volt az Első Pont, a mamája a Második Pont, a papája meg a Harmadik Pont. A vonal Első Pont hasa mélyéből indult ki, és áthurkolta magát Második Pont és Harmadik Pont körül  akik általában tévéztek , aztán újra visszatért, és egy háromszöget rajzolt ki. Millie körbeszaladgált a házban, vörös haja a feje tetején ugrált, a háromszög meg a bútorokon tekergett. Ha  a mamája rászólt, Abbahagynád, Millicent?, a háromszög hatalmas dinoszauruszként harsogott. Mikor a papája azt mondta, Gyere, ülj ide mellém, Lurkó, a háromszög nagy, dobogó szívvé kunkorodott. Ba-búm. Ba-búm, súgta Millie, és ügyetlenül ugrált a ritmusára” 

Így indul ez a tündérien (de közel sem tündérmesébe illő), imádnivaló történet, amiről ekkor még sejtelmünk sincs mennyire limonádét készül facsarni a szívünkből... 

2015. október 18., vasárnap

Hangjegy jelentések: óbudai Magashegy(i)

Forrás
Már elörömködtem korábban hogy koncerteztem végig az egész nyarat az Anna and the Barbies-zal, és említettem, hogy rajtuk felbuzdulva kicsit körülnéztünk, és kísérletezgettünk ki az, aki még ilyen hasonló hatással lehet ránk. Be kell vallanom, nem sokat találtunk, ám volt, illetve van még egy zenekar, akik megfogtak. A frontvonalban már megint női erők dominálnak, méghozzá nem evilági női erők. Bocskor Bíborka számomra, és most ezt abszolúte pozitívan kérem érteni, olyan, mint egy kedves idegen, aki egy másik bolygóról érkezett, hogy az emberek szívébe némi mosolyt, fülükbe kedves csengéseket csaljon.

2015. október 14., szerda

Gárdos Péter: Hajnali láz

– A lélekről szeretnék önnel beszélni, főorvos úr. 
Lindholmnak az álla és az orra volt megvilágítva. 
– Az fura jószág.” 

De még milyen fura jószág! Remeg, reszket, esdekel, elveszíti a reményt, majd újra visszanyeri, kitágul, beszűkül, vonyít... Aztán, ha véget ér a hajnali láz(álom), a tombolás, lüktetés, halál, akkor szélsebesen gyógyul, épül, felejt. Újra emberi, földi dolgok után sajog. Szerelemre vágyik. Megértésre, jó szóra. Minden eszközt és lehetőséget elfogadva, megragadva. 
Gárdos Péter regénye, melyet maga a nagy író, Az Élet írt, ő pedig fordított, egy gumicsizmák taposta, sárból félszegen, ám annál céltudatosabban, elszántan előbúvó kis virágszál története. Jobban mondva kettőé (és hányszor kettőé...), mert a kettő sosem magányos szám. A háromban már valaki fázik, fél, intrikál. Igaz-e galambom, Gold Judit? Hogy nem mind arany ami fénylik. És nem mind ijesztő, ami vipla-fog. S amin lötyög a kabát, zörög a csont. Hisz csak hús és bőr és csont vagyunk, de belül van a kutya elásva. Kinek mélyebbre, kinek sekélyebbre. 

2015. október 8., csütörtök

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Sokszor megfogadtam már magamban, hogy igyekszem több olyan könyvet olvasni, amit férfi könyvmoly társaimnak is jó szívvel tudok ajánlani. Na, ez most nem az a könyv és nem az a poszt! :) Azért majd ígérem próbálkozom tovább...

Képzeljétek el, hogy van egy fa. Közönségesnek tűnő almafa, ami azonban rakoncátlan kis jószág, almákat dobál, leveleket hullat, rázkódik, nevet, huncutkodik, szomorkodik, örül. Aki ennek a fának a gyümölcsébe beleharap, megpillantja és minden ízében, színében átéli élete legjelentősebb eseményét. Legyen az bár jó vagy éppen rossz. Attól a pillanattól kezdve, az élete, akarva, akaratlanul e körül a pillanat körül forog. Ti mit tennétek, beleharapnátok az almába vagy inkább elásnátok a kertben?


2015. szeptember 29., kedd

Lev Gros...: A vará....

Igen. 
Sajnos. 
Derékba tört. 
Nem abraka.
Nem dabra.
Most. 
Egyelőre. 
Hogy később... 
Lehet... 
Semmi sem kizárt.
Minden bizonytalan.
Én is.
Főleg én.
Majd elmúlik.
Talán.
Remélem.
Akarom.
Hiszem.

2015. szeptember 24., csütörtök

Sült zöld repeta

Tudom, mindenki unja már, amikor az éppen rajtam tort ülő olvasási válságommal jövök, de ez most tényleg szívósnak bizonyul(t) sajnos. Így aztán végső elkeseredésemben, (természetesen csak a szimbolikus) könyvhajigálás után arra jutottam, hogy inkább kipróbálom a módszert és trükköt, amit többen is ajánlottatok az ínséges és nehéz napokra, azaz, én, aki újraolvasás ellenes vagyok, végül mégiscsak leporoltam egy igazi nagy kedvencet... Sokáig gondolkodtam melyik az a könyv, aminek a világába akármikor, akármennyi időt eltöltenék, és bár több is eszembe jutott, ahogy tettem fel magamnak az ilyenkor szokásos bugyuta kérdéseket: Ha csak egyetlen könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre melyik lenne az? Ha életedben már csak egy könyvet olvashatnál el újra melyik lenne az? És akkor egyszer csak felcsillant az immár örök és kőbevésett válasz:

2015. szeptember 4., péntek

Várogatós válogatós

Forrás: we♥it

Helyzetjelentés Miamona háza tájáról: Sajnos az olvasás még mindig döcögősen megy, most egy, már korábban felfedezett kedvencet vettem elő, hogy repetázzak. Hogy melyiket, az legyen még titok! ;) Az érzés jó, csak lassan haladok. Az írás is döcögősen megy, de legalább egy kicsit is megy. Egy-két szösszenet itt-ott kibuggyan belőlem, és ez is jó. Úgyhogy lényegében, nincs okom panaszra. :) 
Ha új olvasással egyelőre nem is tudok szolgálni, felfigyeltem pár érdekes (külföldi) megjelenésre, gondoltam megosztom veletek is, hátha akad köztük számotokra is várós...


2015. augusztus 29., szombat

Hangjegy jelentések: A boldogság fura bokra...

Minden kép forrása: saját
Alig két hónapja jelentettem be, hogy megtértem, hithű rocker lettem (haha), és a hangjegyekkel teletűzdelt úton vezetőimnek két Pásztort és három kedves barbie-t választottam. Gondoltam, hátha valaki kíváncsi rá, mi lett ebből a cserebogárból, hamvában holt hangaszál lett-e vagy szárnyakat bontva repdes még ma is...

2015. augusztus 22., szombat

Témázunk: Hasonszívűek




Ahogy az embernek egyre alakul a könyves ízlése, egy idő után hajlamos lassítani (vagy akár le is állni a kísérletezéssel), és egyre biztosabb kézzel nyúl a biztos választások után. E havi Témánk ezt szeretné körüljárni; a hasonló olvasmányokat avagy a két tojások esetét.

Nem szeretnék két-két könyvet párba állítani, inkább az elmúlt pár év olvasmányai alapján azt figyeltem meg, hogy nálam milyen típusú könyvek azok, amik kirívóan többségben vannak. Nem is kellett sokáig keresnem, elég volt végignéznem a borítókon... 


2015. augusztus 15., szombat

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

„Fokozatosan ránk borult a sziget varázsa, finoman és tapadón, mint a hímpor. Minden nap oly nyugodt volt, oly időtlen, hogy az ember csak azt kívánta, soha ne érjen véget. De azután lehámlott az éj sötét héja, és újabb nap várt ránk, fényes és tarka, mint a matrica, és egy kicsit épp oly valószínűtlen.” 

Pontos, tökéletes leírása, nem csak Korfu szigetének, de a könyvnek is. Yann Martel: Pi élete óta eldöntöttem, hogy korábbi elképzeléseimmel ellentétben, az állatos könyvek igenis valók nekem és meg is fogadtam, hogy majd többet olvasok. Ebből persze semmi nem lett, mert mindig jött valami ide vele, de azonnal, az állatok meg várhattak... Aztán beköszöntött a negyvenfokos, betonolvasztó nyár, amikor az embernek sokszor még ki-be lélegezni is nehezére esik, nincs kedve enni, inni, aludni sem tud, tücsökciripes álomkórtól összeragadt szemeit pedig nehéz az olvasásra hangolnia. Mindig áldom a sorsot, hogy csak az a szép, sárga villamos nem fogy el alólam, minden reggel menetrendszerűen rajta ülök (állandó helyemen, amit ha elfoglalnak, olyannyira morcos tudok lenni, hogy ha belefér az időbe, várok egy másikat :D), és amíg a kerekek csikorognak-nyikorognak, mellettem baktat a táj, addig nekem merülni kell valamibe, hogy jól induljon a dolgos nap.

2015. augusztus 1., szombat

Könyvre hangoló ~ Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Fredrik Backman legújabb könyve kapcsán nemrégiben egy nem mindennapi felkérést kaptam; A Radio Q (99,5 MHz) két kedves és mindenre elszánt munkatársa, Salamon Eszter és Bóka László megkértek, hogy ha van kedvem, beszélgessek velük egy jót a könyvről. Eszter felajánlotta, hogy akár be is mehetek a stúdióba, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy nagy fülest húzzak, gigászi mikrofonba beszéljek és bepillanthassak a "kulisszák"mögé. A műsor címe Menza, hetente, péntekenként jelentkező kulturális ajánlóműsor. Bár én felettébb furcsának és szürreálisnak érzem magamat visszahallgatni, nektek megígértem, hogy megmutatom mit sikerült összehozni. 

2015. július 29., szerda

Százezer

Forrás: sarahwilkins.net


Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem. 
Legalább te maradj itt velem! 
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, 
Legalább te legyél az nekem!  


2015. július 27., hétfő

Témázunk: Nézd, mit tettél velem: őrült lett a honey bunny ♪

Képek forrása. Pinterest
Az utóbbi pár Témázunk-ból kimaradtam, de most ismét gyeplőt ragadok, és a betűk közé csapok, mert a mostani Téma nem más, mint a címben található Sugarloaf dalszöveg, vagyis, hogy Mivé lettem?! Na persze e cseppet sem költői kérdés a könyvek hatására vonatkozik!

Hogy rögtön az elején egy kis "kulisszatitkot" eláruljak, nem igazán tudtam hogy fogjak neki ennek a posztnak, csak azt tudtam, hogy írni akarok, mert úgy érzem, rengeteget változtam a könyvek és aktív olvasás hatására, így az lett végül a taktikám, hogy szavakat írtam, milyen(ebb) lettem, és mivel korábban már többször leírtam a számomra sorsfordító és meghatározó könyveket, ezúttal maradok az általánosság mezején. 

2015. július 18., szombat

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs


„És elviszlek Félálomországba, vaníliás csókot eszünk, táncolunk, nevetünk, sírunk, bátrak leszünk és megbocsátunk, repülünk a felhőállaton, nagymama pedig Miamas egyik padján fog cigarettázni és várni ránk.” 


De régen írtam könyves bejegyzést... De mégis hogyan kezd neki egy majdnem huszonkilenc éves lány/nő egy majdnem nyolc éves lány/nő történetének ismertetéséhez, ami egy majdnem harmincöt éves fiú/férfi tollából és elméjéből, szívéből és lényéből származik?! Főleg akkor, ha a könyv, vélhetően az év leglegleg... olvasmánya lett?!

2015. július 7., kedd

Miamona irkál: Zolika

A következő sorokat a valóság ihlette. Figyelem, csak 18 éven felülieknek, trágár tartalom! Nem vicc! 




ZOLIKA


Zolika nem nézhet tévét, mert a tévében sok az erőszak, a trágársárkány és ezer minden más, aminek a nevét Zolika, akárhogy is próbálta, nem bírta megjegyezni. Zolika így az iskolai szünetekben rendre nem tudja mi történt a Robosztus Rémek tegnapi epizódjában, amiért a többiek gyakran gúnyolják. Mióta megosztotta a többiekkel miért nem nézheti, jobban mondva nézi – mert Zolika okos gyerek, igyekezett a nem tévézésből személyes, szent és szilárd meggyőződésen alapuló elvi kérdést csinálni –, azóta Zolikát trágársárkánynak csúfolják. De mivel ez túl hosszú szó, túl nyelvtörő Zolika osztálytársainak, így az elmúlt hetekben nemes egyszerűséggel trágyássá rövidült.

2015. június 29., hétfő

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

Elfogultság ide vagy oda (persze, hogy ide! :)), be kell valljam, nagyon szeretem a blogomat! Tetszik, hogy, amikor belépek, és körülnézegetek, tényleg magamat, és mostanában gyűjtögetett emlékeim egy részét látom, amiben jólesően megfér egy őrjöngős, sikítós, ugrálós Anna and the Barbies koncert, egy tüneményes mesekönyvvel. Mert hogy most bizony ez következik soron. Az Álomszövő Pendula, aminek már a címe olyan ajtókat nyitogat bennem, amik mögé igencsak jó lenne belesni...

G. Szász Ilona könyvének alakulását a facebookon követtem nyomon, mint régen, gyermekként ácsingóztam utána, lestem az újdonságokat, Ilona kikacsintgatott néhány illusztrációval, és egyre csak azt éreztem, ez kell nekem a polcra! Mert egy Pendula, aki álmokat sző, csak jó lehet. Megszőheti talán az én álmaimat is...


2015. június 21., vasárnap

Hangjegy jelentések: Hangaszál a szélben

„A boldogság fura bokra, ott nő a szakadék szélén...”


Mindenki, aki a könyvekért követett/követ, nyugodjon meg, nem alakulok át Miamona ZenéldéjévéRockoldájává, sem Miamona Lelkizőjévé, csak mélyeket, hosszúkat, néha jólesőseket, néha gondterheseket hallgatok mostanában, és ma végre, végre ingerenciám támadt írni, és bizony az ihletet ne tagadjunk meg, jöjjön bárhonnan, mert sosem tudhatjuk kit talál el, kin kapcsol le vagy föl egy addig láthatatlan gombot és hasonló okosságok... Nem, még csak Miamona lelkigurudája sem leszek. :)

2015. június 13., szombat

Katherine Applegate: Iván, az egyetlen

Iván, a gorilla valóban az egyetlen. Lassan nem csak fajából... Egyetlen abban is, hogy én még más gorillákról, ha jól emlékszem nem olvastam egy teljes könyvet. Pedig sokat lehet okulni belőle, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Mert Iván, az egyetlen trükkös kis írás. Még a borítója ellenére is azt hittem ez egy teljesen komoly, felnőtteknek szóló könyv, ami ugyan részben igaz, ám a stílust, nyelvezetet, történetet és képeket tekintve nyugodtan gyermeki kézbe is adható. Legjobb, ha együtt olvas a família, így akár a (bármelyik oldalról) felmerülő kérdéseket meg lehet beszélni frissen, melegében. Mert kérdések bizony lesznek. A válaszok pedig nem könnyűek... Miért olyan az ember, amilyen? És valóban olyan, amilyen? Miért ez az uralkodhatnék? Miért nem elég csak verni a mellüket, miért kell a karmos bot és rács és kerítés? Az állatok miért tűrik ezt? Egyébként jó hely az állatkert?

2015. június 3., szerda

Graham Joyce: A katicák éve

Kérlek, ne értsétek félre, de engem üldöznek a kamaszfiúk mostanában. Kezdtem a Holtversennyel, folytattam a Megyek utánaddal, hogy aztán katicainvázió legyen úrrá rajtam... Kérdezhetnétek hogy nem unom még ezt a sok Boyhood jellegű coming-of-age sztorit, de valahogy nem unom. Még csak azt sem kívánom, hogy bárcsak Girlhood lenne. A girlhoodot megéltem, tapasztaltam, míg a boyhoodról, amíg nem olvastam, csak elképzeléseim lehettek.

Graham Joyce jól ír(t). Kamaszosan, jól. Mondhatnám, hogy átlagosan, de nem mondom, mert ez a jelző degradáló, pedig itt most pozitívan gondolnám használni. Amikor A Katicák évét a kezembe vettem, nem vágytam semmi flinc-flancra. Valami kis lassú víz, partot mos érzésre vágytam, és mindezt hangulatban, tempóban is megkaptam.

2015. május 22., péntek

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

 „A fiú tudja már, a felnőttek csalnak. Hogy mindenki magát szereti a legjobban, és nem is szeret mást. Tudja, az élet máshol van.” 

Grecsó Krisztián mellett egyszer már jól elfértem, így nem volt kérdéses, hogy Megyek utána(d)... Be kell vallanom, háromszor indultam el, és háromszor torpantam meg, fordultam vissza. Az okot igazából nem tudom, egy kis hang azt súgta, várj még, és ha könyvekről van szó, szeretek hallgatni a kis hangokra, mert legtöbbször igazat szólnak. Most is. Ki kellett várni, hogy tudatom kitáguljon, teljes befogadásra készen, és hogy a lelkem is készen álljon. Mert bizony helyenként belehaltam. Bele én, de azért csak mentem, néha kullogtam, vánszorogtam, rozsdás súlyokat cipelve, utána(d)...

2015. május 17., vasárnap

Témázunk: Te az enyém, én a tied!

E havi Témánk az „Örök kedvencek – azaz mit olvasunk rongyosra?” 
Az én válaszom erre kapásból az lenne, hogy semmit! :D De ez hazugság lenne, mert Markus Zusaktól A könyvtolvajt már újraolvastam. Imádtam angolul, és amikor jött a film felelevenítettem magyarul. Szerelem volt és az is maradt. Etttől eltekintve azonban, szinte már magamat is zavaró bigott módon azt vallom, amit már pont az egyik témázás kapcsán le is írtam, hogy túl sok könyv, túl kevés idő, ezért sajnos negatív kapcsolatom alakult ki egy-egy könyv újraolvasásának gondolatával. De nem csak az időtényező a ludas, hanem az is, hogy én bizony csak azokat a műveket olvasnám újra, amelyeket nemes egyszerűséggel életem könyveinek hívok. Ők azok, akiktől annyit és olyan élményt kaptam, ami, bár biztosan megkopik, mégis egész életemen át elkísér. És máris itt a fékező tényező, az alig leküzdhető újraolvasás vágyát máris egy nagy furkós bottal jól kupán vágja a kérdés, mi lesz, ha másodszor (harmadszor, ikszedszer) nem nyújtja ugyanazt az élményt, intenzitást, érzelmi fokot? Tovább megyek, mi lesz, ha pont az ellenkezőjét nyújtja, vagy csak simán leesik szememről a rózsaszín szemüveg, és kiszeretek belőle? Mondhatnátok, hogy akkor nem bízom magamban eléggé, és lehet is benne valami, de az ilyen kincseket félti az ember, nem akarja, hogy átírják, vagy megfosszák tőle.

Persze, ha nincs próba, akkor cseresznye sincsen, és én bizony nagyon szeretem, ha piroslik és roppan! Minden saját magamat (lehet, hogy abszolút feleslegesen) korlátozó elv ellenére is vannak olyan könyvek, amelyeket már most, sőt az olvasás pillanatában tudom, hogy újra akarom és (talán) fogom olvasni! Hogy melyek ezek, megpróbálom összeszedni, attól tartok a teljesség leghalványabb igénye nélkül...

2015. május 12., kedd

Totth Benedek: Holtverseny

Holt volt, holt nem volt... Nem hittem volna, hogy Bartis Attila nyugtalan Nyugalma után jön még kutyára dér...

Ha adnék a bejegyzéseimnek címet, ennek valami hasonlót adnék. Tudtam én, hogy nem lesz egy leányálom ez a könyv, csak nem sejtettem, hogy ennyire... Délután hazaérve, arckönyvet lapozgatva jöttek a szokásos kedves, cuki-muki, megható, elgondolkodtató stb. videók, köztük ez, ahol a sosem hallottam még zenekar, sosem hallottam még frontembere (túl öreg vagyok?!) megörökítette az örökkévalónak, ahogy tündéri, négyfogacskás, vigyori kisfia delíriumos állapotú felnőtteket megszégyenítő röhögőgörcsöt kap élete első pitypang élményétől. A szám reflexből mosolyra húzódott, majd félúton a szemem az asztalomon heverő könyvre tévedt, és a mosoly úgy menekült le arcomról, mint valami riadt pók. „Ha ezek után kedvetek támadt szülőnek lenni, azt abszolút megértjük!” – mondja a videó alatt a szöveg, én meg a könyvre nézve arra gondolok, ha ezek után valakinek végleg elmenne a kedve a gyerekvállalástól, azt abszolút megérteném!” 

2015. május 7., csütörtök

Szabó T. Anna: Senki madara

„Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy árva juhászfiú. Ott élt a pusztán, ahol fényből van a firmamentum, szabadon suhog a szél, és az ég meg a föld egyforma széles. Nem volt neki a világon semmije-senkije, csak egy kis fekete, csillagszemű kutyája, Uccu nevezetű. (...) Azt beszélték erről a fiúról, hogy ért az állatok nyelvén és minden teremtményt meg tud gyógyítani.”  

Mind senkié vagyunk. Egymás karjaiba simuló, egymás arcába mosolygó valakik, akik senkié. A nemmel nem taszítunk, a nemmel alakítunk. Magunkból, magunknak, magunkat. Haldoklunk egymás fogságában, közben akarunk is, nem is menni, szállni a darvakkal. Csak egy részünk akar. A vérpiros hajtűnk, mely könnyen megsebzi múló, alakuló vágyaink, s mi inkább eladjuk, vagy bársonydobozba rejtjük.

Számomra erről (is) szól Szabó T. Anna Kyoko prózája, mely igazából rím nélküli vers, sőt, olvasás után a rímeket is beleálmodom. Tátos, aki táltos együtt lüktet a Föld szavával, sóhajával, lát és érez embert, állatot, holtat s a kettő között imbolygót. Megbabonázva figyeli minden évben a kecses darvak táncát, ám egy télen, a kecsesek között feltűnik, kiviláglik egy még kecsesebb, hófehér példány, tűzpiros folttal a feje búbján. Tátosban feléled az ősi, birtoklási vágy, mely vonzza a madárhoz. Megszabadítja a szárnyalót kötelékeitől, s közben a legsúlyosabb béklyóval ruházza fel; a szeretet, jobban mondva szerelem földön tartó erejével. 

2015. május 6., szerda

Bagoly mondja verébnek, hogy olvass!

Nem szeretném elfészbúkosítani a blogomat, de megláttam ma egy fotósorozatot, és nem tudtam ellenállni, hogy ne alakítsam könyvesre a témát... Könnyed pihentetőnek fogadjátok hát szeretettel az olvasási szokásokat, örömöket, bánatokat, és akik mindezt reprezentálják... a baglyocskákat! :)


Egy könyvmoly ébredésének stációi (felülről lefelé), legalsó nézés: Hol a könyvem és a kávém?

2015. május 5., kedd

Patrick Süskind: Sommer úr története


„Nem múlt napja az évnek, hogy Sommer úr talpon ne lett volna. Havazhatott, verhetett jéggel az eső, vihar, ha tombolt, dézsából, ha öntötték az egek a vizet, perzselhetett a nap, közeleghetett ordító orkán – hát a Sommer úr csak járt és kelt, kelt és járt.”

Süskind roppant röpke írása régóta várakozott már a listámon, az apropó, amiért most eszembe jutott leporolni, az előzőleg olvasott Minden dolgok könyve. Vágytam valami hasonlóra, valami szó szerint egyszerűen nagyszerűre, ahol nincs túlragozva semmi, mégis igencsak jól van ragozva minden, ami az életben fontos lehet. Nem kellett csalódnom, mindezt hiánytalanul meg is kaptam.

2015. május 1., péntek

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve



 „– Tulajdonképpen mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezte. 
– Boldog – felete Thomas. – Boldog szeretnék lenni.” 

Minden maradandó olvasásnak, legalábbis a legtöbbnek van valami története. Ennek a kis könyvecskének esetemben annyi, hogy kedves barátosném és bloggerinatársam PuPilla üzenetet küldött, mely üzenet ennyi volt: Minden dolgok könyve  kell neked! Én hittem neki, így azonnal be is szereztem. És milyen jól tettem, mert egy újabb kincseskönyvvel bővült a repertoárom.

2015. április 28., kedd

Stefan Spjut: Stallo

 „– Újabban félek a sötétben (...) Inkább magától a félelemtől félek... hogy megint meglátom. Ott a fák között. Megpróbálok nem is nézni arrafelé.” 


Azt a tanácsot kaptam, ha valami izgalmasra vágyom, válasszam a Stallót, én pedig izgalmasra vágytam (pedig nem gyakran szoktam), így hát választottam. Innentől magamra vessek, hogy meg is kaptam a magamét... :)

A történet egy füllesztő nyári napon indul, amikor egy nő, kisfiával egy sűrű, párás, szinte már fojtogatóan gazdag erdő mélyén lévő kis viskóba igyekszik. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, csak azt, hogy már egy falomb leírásától is a torkunkban dobog a szívünk, mert érezzük, hogy van valami furcsa és megmagyarázhatatlan a levegőben. El sem kell jutnunk a hűtőszekrénybe pakolt denevérig, hogy ereinkben lüktessen a félelemmel vegyes kíváncsiság. Itt az erdőben aztán történnek dolgok, snitt, kameraváltás és tél!