... Hanem szíveket is. Az enyémet mindenesetre jól elcsente. És összetörte. Rátaposott, majd felemelte, letörölgette, felrajzolta a falra, hogy aztán onnan is leessen, összetörjön, és kezdődjön elölről...
Nem tudom miért vonz a téma. Talán szeretem magamat sanyargatni... De azt hiszem, tudnunk kell mi történt, hogy történt. Hiszen már csak ennyivel adózhatunk a sok "felesleges" halált halt ember emlékének.
Egy-egy személyesre szabott történten keresztül pedig még jobban fáj. Hiszen ha nem tudod ki az a Max, talán nem esik olyan rosszul a felvonulás. Nem esik olyan nehezedre elfordítani a fejed... És ha nem tudod ki az a Liesel Meminger nem érint meg annyira egy kislány, aki a tömegbe fúródik, és két kézzel kapaszkodik egy Max nevű zsidóba, akivel egymásnak az életet, a napfényt, és az olvadó hóembert jelentik.
De így, hogy tudjuk kik ők, a fájdalom elviselhetetlenül beeszi magát a bőrünk alá. És már nincs az a tűz, ami felmelegít... Vagy mégis?
A történet röviden:
Helyszín: Hitlert Németországa, benne egy parányi városka, benne egy parányi utcával, ami ironikusan a "Himmel" azaz mennyország nevet kapta, benne egy új jövevénnyel, Liesel Memingerrel, aki hosszú, fájdalmas utat tett meg, időközben elveszítve azokat, akik addig a világot jelentették, megismerkedve Mamával és Papával, akik egy új világot hoznak el számára. Olyat, amiben a legjobb barátjának, a náci Németországban, egy fekete a példaképe, és ahol a Papa, míg a pártba jutásra vár, egy zsidót bújtat a pincébe.
Liesel, a führer útját bejárva, maga is felfedezi a szavak erejét, és legalább saját- és a hozzá legközelebb állók kis világát képes formálni velük.
Liesel történetével még 2011-ben ismerkedtem meg. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy tudok és szeretek is angolul olvasni. 1-2 nap alatt felfaltam a 600 oldalt, és maradandó élményt szereztem vele magamnak.
Nemrég megtudtam, hogy mostanában jön a film is, és olyat tettem, amit eddig nem - mondván, hogy így is túl sok a könyv, és túl kevés az idő - újraolvastam a történetet, immár magyarul. Fel voltam rá készülve, hogy ugyanazt az élményt nem adhatja még egyszer, ám csalódnom kellett. Mert adta. ismét beszippantott, ami elől fejvesztve menekülnék, közben meg vonz, mint a mágnes, és ismét átéltem a rémálmokat, a harmonika lélegzését, a Papa megnyugtató jelenlétét és a Mama "szeretett" saumenschezését.
 |
| (Forrás: google.hu) |
Közben jobban megismerhettem azt a világot, amit a történelemkönyvek száraz lapjain, smirgliként rágattak velünk. Száraz számok, porzó, üresen kongó tények hordójában érlelt adatok...
Pedig a világ tele lehetett Liesel Memingerekkel és Max Vandenburgokkal. Illetve remélem, hogy tele volt... Remélem ott voltak egymásnak a nehéz időkben is, és 13 ajándékkal kedveskedtek egymásnak, melyek közül egy az ég volt.
Markus Zusak pedig még azt is elérte, hogy szánjam a halált. Sajnáljam, amiért ilyen kielégíthetetlen és könyörtelen főnöke van, és amiért ennyi rohangászni valója akad. Mi magunk ugráltatjuk minduntalan.
~ Értékelés: 10/10 és abszolút, végérvényesen, visszavonhatatlanul, megmásíthatatlanul KEDVENC!
„Sok mindent akartam mondani a könyvtolvajnak, a szépségről és a kegyetlenségről. De ugyan mit mondhattam volna neki ezekről a dolgokról, amit nem tudott már maga is? El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket - és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. Meg akartam kérdezni tőle, hogy lehet ugyanaz a dolog annyira csúnya és annyira nagyszerű, és ugyanazok a szavak annyira átkozottak és annyira ragyogóak.
De mindebből semmi sem jött ki a torkomon.”
A filmmel kapcsolatban pedig (szánt szándékkal) nincsenek nagy elvárásaim, mert félek, hogy a könyv hangulata nehezen visszaadható. De azért persze kíváncsian várom, és nem haragudnék, ha csalódnom kellene. :)
Íme egy kis előzetes:
És ha valakit a film nem is, de a zenéje talán megragad:
Annyira gyönyörűen írtál róla, hogy újra belefacsarodott az élménybe a szívem! Kedvencem között van nekem is, és bár én szoktam újra olvasni kedvenceket, ezt még én sem mertem. Egyébként visszagondolva a töriórákra, azt hiszem egy ilyen könyv már akkor is sokkal maradandóbb élményt adott volna a korról, mint a sok bemagolt adat, ráadásul a téma engem is felnőtt fejjel kezdett érdekelni, és azóta olyan dolgokat olvastam, amit anno még csak meg sem említettek sem a könyvek, sem a tanárok...
VálaszTörlésPont így vagyok ezzel én is. Az az igazság, hogy a 2 évvel ezelőtti első olvasásból összességében annyira pozitív élmény maradt meg, hogy a sok kis apró, (és kevésbé apró) szívfacsargatások nem is az, hogy elsikkadtak, de tudtam, hogy megéri... :)
VálaszTörlés