2016. december 9., péntek

Mesés karácsony várás...

Kép forrása: Pinterest


Pár éve eljutottam arra a pontra, hogy a karácsony olyan... séma lett. Az is séma, hogy megőrülök a mérgezett egérként hömpölygő embertömegektől a boltokban, megőrülök attól is, ha még egy fb posztot látok arról, hogy a karácsony arról szól, amiről akarjuk, és úgy egyébként is, megőrülök már attól is, hogy megőrülök. Kit látogatunk meg, mikor, meddig, hova megyünk tovább, mit eszünk, mit iszunk, mit érzünk... Szívem szerint, és tudom, ez is sablon, de már nem érdekel, ilyenkor 1-2 hónapra elvonulnék valami kis szigetre, faluba, ahol mindenki békén hagy, csak az nem, akit szeretném, hogy piszkáljon. :) Aztán, ha lenyugodtak a kedélyek, visszatérnék. Meg az is eszembe jutott, hogy gyerekkorom óta nem éreztem át a karácsonyt, úgy igazán, maximum pillanatokra, ami persze még mindig több a semminél...

2016. november 25., péntek

James Bowen: Bob, az utcamacska

Aki ismer, az most meglepődve látja, hogy a borító és cím bizony tényleg azt rejti, amit rejt; egy cicás történetet. Nem vagyok egy nagy macska rajongó, de bizonyára csak azért, mert hűvös, zsémbes, dacos, felsőbbrendű viselkedésük rám időnként épp annyira jellemző, s két dudás ugye, mint tudjuk... Igaz, nem is sok kontaktom volt cirmosokkal, de amikkel akikkel volt, azok elég furán viselkedtek... Emlékszem, amikor például tanulmányi kirándulásra vittek általános iskolában, és különböző családoknál laktunk, az enyémek házában mindenhol, de szó szerint mindenhol macska volt; az ágyon, a fotelban, a konyhapulton, a mosdókagylóban... Az egyikkel egész jól összebarátkoztunk, gondoltam én, esti közös tévénézés közben odaadóan simogattam, ám ez kisvártatva horrorba fordult, ugyanis amint abbahagytam, a cicamica mérgesen fújt rám, és karmolt... Aztán egyszer, amikor az amúgy is nagyothalló háziak nem látták, hallották, hatalmasat fújtam és vicsorogtam a kandúrkára, aki rögtön tudta merre hány óra, és többet nem hogy simogatást nem kért, de a szobából is kivonult, ha én bevonultam.



2016. november 16., szerda

Mitch Albom: Öten ​a mennyországban

Megmondom őszintén, hogy valami kis tingli-tangli, hepehupára számítottam, sőt, egyenesen azt gondoltam, gyermek-, de legalábbis ifjúsági könyv. Nem olvastam el a fülszöveget, csak a cím valahogy úgy megtetszett, ezért már jó pár éve ott csücsült a könyv a várólistámon. Amit végül kaptam, csalódás...

De szerencsére abszolúte pozitív!  💗 💗 💗

2016. november 4., péntek

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek


„(...) az embereknek, és főleg a gyerekeknek, néha csak annyi kell, hogy valaki robbantós snapszlit játsszon velük.”

Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás révén jutottam a könyvhöz. Tudom, az erről szóló értékelésekkel van és lesz is egy darabig tele az internettttt (ahogy mamám mondaná), és hogy nálam mi az a talán más, amit kaphattok? Nos, sajnos vagy nem, abból a szempontból vagyok egyedi vagy inkább lógok ki a hosszú-hosszú sorból HP téren, hogy nem vagyok az a kifejezett HP rajongó (jó-jó, a köveket tessék visszatenni a zsebbe, azért nem olyan vészes a helyzet...) Éveken át tűrtem és ellenálltam a kísértésnek, ahogy a kötetek párszaszóul hívogattak, így nekem kimaradt ez a korszak, úgy ahogy van. (Sajnos vagy nem sajnos, ezt már sosem fogom megtudni) én nem a kötetekkel nőttem fel, hanem már felnőve lehettem újra gyerek általuk, és azért az se rossz, sőt... Szóval talán (hangsúlyozom taláááán) egy hangyacsáprészecskényit objektívebben tudom látni ezt a kiegészítő, bár 8.-nak kikiáltott kötetecskét, kósza drámácskát.

2016. október 30., vasárnap

Hendrik Groen: Lesz ez még így se


Szerintem van abban rizikó, ha egy könyvet, egy másik, korábban megjelent, sikeresnek mondható könyvvel próbálnak eladni. Nem beszélve róla, ha kettővel. Egyrészről jó, mert az ember be tudja lőni jobban, hogy vajon passzol-e az ő ízléséhez – már ha hiszünk a hasonlításnak , másrészt a mérce így már magasan van. Sajnos vagy nem sajnos, bár sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is beállok a fangirlök táborába, Fredrik Backman óta nekem nagyjából bármilyen könyvet lehet ajánlani, ami így vagy úgy de hozzá, a stílusához, témájához köthető. Pontosan így landolt nálam, a 83 és 1/4 éves Hendrik Goren titkos naplója, azaz a Lesz ez még így se. És hogy vajon lett-e ez így vagy se... Mindjárt kiderül!





„Szeretem, ha nem vesszük a szükségesnél komolyabban a dolgokat. Túl sok ember van, aki túl fontosnak gondolja magát, vagy azt, amit csinál. Pedig senki sem több, mint homokszem a sivatagban, mint porszem a világegyetemben.”

2016. október 27., csütörtök

Miamona's Reading Challenge 2016 ~ Teljesítés


Immár második éve indítottam útjára saját olvasási kihívásomat, amihez, nagy örömömre, egyre többen csatlakoznakRemélem sikerül hagyományt teremteni, és minden évben új és újabb elvetemült, vicces vagy csak simán érdekes kategóriákkal előrukkolni. Százezer és egy féle olvasási kihívás kering az éterben, az enyém talán annyiban egyedi, hogy ha éppen egy kategóriával sem tudna azonosulni az olvasó, nos, kukába hajíthatja az egészet, és csinálhat sajátot, teljesen saját szájíze szerint testre szabva. Egyetlen megkötés, hogy 10+1 kategória legyen, de ezen belül, akár egy, akár kettő, akár az összes kategóriám lecserélhető. Annak, akinek megfelel az általam megálmodott, ám egy mondjuk kategóriához nem fűlik a foga, ott az életmentő jolly joker, amivel egy kategória kiváltható. A másik szépsége pedig, hogy a kategóriák összevonhatóak, így ha valaki nagyon ügyes, akár pár könyvvel is teljesítheti. Aki extrém ügyes, és találna egyetlen könyvet, ami mindent lefed, azt biztos megjutalmaznám valahogy! ;)

2016. október 19., szerda

Fannie Flagg: Sült ​zöld paradicsom


Már megint sült, még mindig zöld és persze, hogy paradicsom! Számomra azonban már nem csak Feltételes megálló! Megfogadtam, hogy több posztomban nem jajongok a hosszú-hosszú olvasási hanyatlásomról, de azt hiszem, ez vezetett engem vissza Whistle Stop-ba. Vágytam valamire, amiben nem csalódhatok. Nos, meg is kaptam, újfent! Aki még mindig nem olvasta, annak üzenem: nem érdekel hányszor kell még újraolvasnom, és bejegyzést írnom róla, higgyétek el, kimeríthetetlen kincsesbánya ez. Aki pedig enged a kedves erőszaknak, ám nem találja szíven úgy, mint engem, nos, az értékelje lelkesedésemet és elfogult elköteleződésemet, és keressen egy másik jó könyvet. Ha nagyon jót találna, persze szóljon nekem is! :) Ja, és nem mellékesen, most vettem észre előző bejegyzésemből (itt ni), hogy a korábbi újraolvasás is válság utáni defibrillátor volt. Ennyi. Megvan az ellenszérum! Marjatok csak betű-vedlett kígyók, ahogy akartok...


2016. október 5., szerda

Elif Shafak: Az isztambuli fattyú




Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége van egy rossz dzsinnre.



Ki vagyok? Miért vagyok? Honnan vagyok? Hová tartok? Miért tartok? - Közhely vagy sem, ezek a kérdések, így vagy úgy, egyszer mindenki életében szép kacskaringós kérdőjelet kapnak a végükre. Vannak azok a szerencsések, akiknek már egészen korán tiszta az útjuk és egyértelműek a gyökereik is. Vannak, akik kicsit több munkával, de még időben rátalálnak a válaszokra. Vannak, akiknek az újra és újra megérkező válaszok egymás fejére ugrálnak, mint vásott kölykök az ágyban, takarodó után. És vannak olyanok, akiknek az egész életük ezek körül forog...


2016. július 26., kedd

Karin Alvtegen: Szégyen


Sajnos nálam beütött a (közel) teljes uborkaszezon, ami az olvasást illeti. Ezért sem könnyítettem meg a dolgom Karin Alvtegen könyvével. Nyomasztó, helyenként torok, gyomor és szívszorító élmény, amivel csak apránként tudtam haladni, minden reggel a metrón. Mégse tudtam abbahagyni. Tudni akartam kinek mi lesz a sorsa...

Karin Alvtegen nevével már többször találkoztam, és bevallom, az eredeti szándékom az volt, hogy egy jó kis skandináv krimivel kipipáljam a kihívásom egyik, még hiányzó pontját. Hát ez most nem jött be. :)

2016. július 24., vasárnap

Hangjegy jelentések: HoneyBeast ~ Szilveszterszagú nyári este

Képek forrása: Barba Negra

Nyílt titok, hogy egy kicsit most uborkaszezon van nálam, ami az olvasást illeti. Nem úgy bezzeg a zenével! Ismét fénykoromat élem a muzsikát illetően, hétről hétre beficcen egy (de van hogy több) koncert is, és közben arra a 3-4-5 évre gondolok az életemből, amit majdhogynem zene nélkül éltem. Mostani fejjel, nem értem hogy lehettem képes erre. Na persze ugyanez lehet igaz az olvasásra is, mert még ha gyatra lassan haladok is mostanában, pár oldal azért lecsúszik naponta. Máshogy nem is menne... :)

Úgy látszik az Anna and the Barbies-zal való meghatározó találkozásom és azóta is tartó, sőt külön bloggá is alakult találkozásaim megszabták az ízlésemet is. Azt vettem észre, hogy akiket rendszeresen és kitartóan hallgatok manapság (Anna and the Barbies, Magashegyi Underground, Zaz, Szeder, HoneyBeast), három nagy közös vonással rendelkeznek: 


2016. július 7., csütörtök

Popcorn jelentések: Az ember, akit Ovénak hívnak

Gyors leszek, rövid és velős. Tegnap (július 6-án), az Animus Kiadó jóvoltából és kedvességéből alkalmam nyílt premier előtt megtekinteni a szívem csücske Backman könyvből készült filmet.

Sokkal jobb lett, mint, amit vártam, mert bevallom, nem vártam semmit. Illetve nem sokat. Sajnos kliséig unott tény, hogy legtöbbször úgy vagyunk, és vagyok én is a könyvekből készült filmekkel, hogy jó-jó, szép-szép, na de na... Nem az igazi. Mert az a könyv. Nyilván. És ennek ellenkezőjét most sem fogom állítani, de azt igen, hogy nézzétek meg a filmet is, mert érdemes! :)

Hogy miért? Íme a szummázott okaim, aztán mindenki döntse el magának... :)


2016. június 28., kedd

Szemezgetés: Helló június!


Szeretek új megjelenésekből szemezgetni, csak ritkán veszem rá magam, hogy írjak is róla. De most megint megérett a meggy, lássunk hát néhányat (négyet), amikre talán szemet vethetünk...

2016. június 26., vasárnap

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten


„(…) a világnak szüksége van Istenre. Még akkor is, ha az olyannyira tökéletlen, hogy alig lehet megkülönböztetni egy tehetséges cirkuszi artistától. Egy tehetetlen, de jóságos Istennel ugyanis még mindig jobb, mint nélküle.”

Erről szól Hans Rath megkapó, okosan humoros Istenkereső (azaz véletlenül találó) szatírája

Dr. Jakob Jakobi (többek között) párkapcsolati pszichoterapeuta, akitől azonban sorra elfordulnak ügyfelei, amikor a doktor maga is válni kényszerül. És még az orrát is betörik. Nem is egyszer. De ezeknek a balszerencsés fordulatoknak köszönhető, hogy megismerkedik Abel Baumann-nal, egy (többek között) cirkuszi bohóccal, aki épp egy hozzáértő segítőt keres, egy pszichológus személyében, ugyanis nagy a baj

2016. június 22., szerda

Témázunk: Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából


Újra Témázunk, ezúttal is sikerült olyan témát találni, ami megint csak megszólított bennem valamit, gondoltam, meglátjuk, hajlandó-e napvilágra jönni. 

Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából

Kicsit számadásosan hangzik, bár nem tervezem még abbahagyni a dolgot, azért szerintem igencsak van, ami változott és olyan is , ami maradt. Csak tudjam őket összeszedni...