Témázunk: Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából

Újra Témázunk, ezúttal is sikerült olyan témát találni, ami megint csak megszólított bennem valamit, gondoltam, meglátjuk, hajlandó-e napvilágra jönni. 

Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából. 

Kicsit számadásosan hangzik, bár nem tervezem még abbahagyni a dolgot, azért szerintem igencsak van, ami változott és olyan is , ami maradt. Csak tudjam őket összeszedni...

Visszakerestem (mert sajnos semmilyen dátumot nem tudok megjegyezni, akár a legapróbb részletekre, színekre, érzésekre is emlékszem, de a dátumokra nem), pontosan 2011. november 29-én született meg az elhatározás, és vele együtt a Miamona is belevág bejegyzés. Mi is volt vele a célom? Azt hiszem, akkoriban még magam sem tudtam. Annyi volt bizonyos, hogy hosszú idő után újra (sőt inkább életemben először ekkora lendülettel) falni kezdtem a könyveket. Az olvasás pedig egy mélyen szunnyadó írói óhajokkal megáldott emberből könnyen kihozza a vágyat. Először csak a moly.hu-ra regisztráltam, és élveztem, hogy gyűlnek a listák, polcok, virtuális követők, szemmel látható eredménye van (meg)új(ult) szenvedélyemnek. Olvasgattam az értékeléseket, és kedvet kaptam én is, elkezdtem hát egy-két mondatban összefoglalni én hogy láttam az olvasott könyveket. Aztán az értékelések egyre hosszabbak kezdtek lenni, és végül PuPilla volt az, aki nyaggatott, hogy ha ez így megy, és ennyi örömömet lelem benne, akkor miért nem vágok bele én is... Ő akkorra már évek óta nyomta az ipart. :) Én pedig, ahogy az lenni szokott, csak makacsoskodási idő kérdése volt, hogy hallgassak rá, és beindítsam ezt a blogot. Remélvén, hogy tudok még valami újat, Miamonásat nyújtani. Illetve nem. Akkor még nem reméltem semmit. Őszintén szólva, egy darabig az sem érdekelt, hogy olvasnak-e, nem is nagyon voltam tisztában a blog fogalmával, hallottam, hogy xy blogot vezet, de hogy eszik-e vagy isszák... Aztán ahogy jöttek az első vissza-visszatérő olvasók és pozitív visszajelzések, megszületett bennem a vágy, hogy ha már..., akkor igen, olvassanak, és ha lehet tetsszen is! Egyszóval, hogy szeressenek. :) De hát nem mind erre vágyunk?! Ilyen vagy olyan formában, közegben, helyzetben...

Képek forrása: Pinterest

Mivel szerettem arról írni, amit olvastam, így egyre többet kezdtem olvasni, és maga az egész könyvélmény felfokozódott, kiegészült, megfelelő, illő lezárást kapott. Nem csak ott ért véget egy könyv, hogy becsukom és nyitom a következőt, hanem rákényszerítettem magam, hogy üljek le, gondolkodjak el miről is szólt, mit is adott nekem, és olyan gondolatokat, véleményeket, érzelmeket csalogassak elő magamból, amikről nem is tudtam, hogy bennem lapulnak. Ez a mai napig így van. Nagyon szeretem magamat magammal meglepni. :)

A stílus is csak folyamatos olvasás és írás kapcsán tud megérni az emberben, és pont a minap keseredtem el egy pillanatra, amikor az jutott eszembe, hogy helyenként elég könnyen meg lehet mondani, hogy én írtam valamit. Mire párom nyitotta fel a szememet, hogy de hiszen ez jó! Azt jelenti, hogy valami egy kicsit már kiforrott. Miért is kéne az embernek állandó eklektikusnak, felismerhetetlennek lennie. És eszembe jutottak kedvenc szerzőim is, akik koránt sem biztos, hogy kedvencek lennének, ha folyton változna a stílusuk, hangnemük.

A könyves bejegyzéseimmel kapcsolatban pár dolog, ami ösztönösen jött, idővel tudatosult és beépült. Szeretek például az adott könyv stílusában és szóhasználatában írni, egyrészt, mert remek írásgyakorlat, másrészt, mert a környezetem visszajelzései alapján megfigyeltem, hogy akinek tetszik a bejegyzés stílusa, általában kedvet kap, és a könyvet is szereti, aki pedig furcsának, irritálónak tartja a stílust, szóhasználatot, de mégis megpróbálkozik a könyvvel, előfordul, hogy beletörik a bicskája. nem kőbevésett igazság ez természetesen, és van, hogy még ha tetszett is a könyv, nem tudok ilyen formán megnyilvánulni róla. De én magam ezeket a bejegyzéseket szeretem a legjobban írni, mert ezek csak úgy kifolynak, szinte magától, különösebb idő és eneriga ráfordítás nélkül. Szabály nálam, hogy kerülöm a történetleírást, amennyire csak lehet, bár bizonyos helyzetekben, úgy érzem, elengedhetetlen, de arra mindenképpen vigyázok, hogy spoilereket tényleg ne találjon nálam senki. Én magam sem szeretem azokat a bejegyzéseket olvasni, amelyek a történéseket mesélik el, van, hogy elejétől a végégig. Arra ott a könyv. Én csak étvágyat, kedvet szeretnék kapni. Ti hogy vagytok ezzel?

Az évek távlatából az olvasás minősége is változott. Egyre jobban kezdem megismerni saját ízlésemet, preferenciáimat, egyre jobban választok könyveket akár csak szerző, cím és fülszöveg alapján, ami lássuk be elég nagy előny egy könyvmolynál, rengeteg pénzt, időt, frusztrációt és csalódottságot lehet vele megspórolni.

A blogoláshoz hozzáadódott, hogy egyre több könyvet kapok kiadóktól, ami óriási dolog, és amiért sosem tudok elég hálás lenni! Ilyesmiről a blog kezdetén még csak álmodni sem mertem volna. Arra azonban erősen figyelnem kell, hogy ne szaladjon el velem a ló e téren, és véletlenül se váljon a hobbiból kötelesség. Időnként letiltom magam az ilyen fajta olvasásról, aztán egy kis pihentetés után újra megy minden a maga kerékvágásában. 

Az évek távlatából is úgy gondolom, hogy az átlag, könyvekkel szervesen foglalkozó embereknél jóval kevesebbet olvasok, talán ez az egyetlen dolog, ami időről időre zavarni tud. De olyankor átgondolom miket is csinálok még mellette, mostanában szerencsére egyre többet, és olyankor azért egy kicsit megnyugszom. :)

A recenziós könyvek mellett a blog még olyan, sosem-gondoltam-volna-ha-valaki-ezt-mondja-nem-hiszem-el dolgokat is hozott, mint például, hogy meghívtak a rádióba, kétszer is, méghozzá az egyik legkedvesebb szerzőm kapcsán. Vagy hogy egy magyar zenekarnak írhatok blogot (ezen még mindig eldobom az agyam!) Vagy hogy bele mertem vágni abba is, hogy a saját írásaimat mutassam meg. Igaz, hogy ez utóbbival (még) nem kavarok nagy port az éterben, de az a pár nyílt vagy privát kedves üzenet, biztatás igazán jól esik. :) Azért is gondolom, hogy nekem így vagy úgy dolgom van az írással ebben az életben, mert én (sajnos) eddig még semmiben nem voltam ilyen kitartó, és semmi egyéb időtöltés sem tartott ki ilyen hosszan mellettem. :)

Dióhéjban ennyi. Köszönöm, ha és hogy olvastok, remélem még sokáig számíthatunk egymás és a könyvek társaságára itt az éterben! :)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Nektek hogy változtak az olvasási-blogolási szokásaitok, miről gondolkodtok most másként, mint akár csak néhány évvel ezelőtt? Ha posztot írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

Az évek távlatáról mereng még:

Zenka

Bea

Nima

PuPilla 

Szee