Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

„(…) a világnak szüksége van Istenre. Még akkor is, ha az olyannyira tökéletlen, hogy alig lehet megkülönböztetni egy tehetséges cirkuszi artistától. Egy tehetetlen, de jóságos Istennel ugyanis még mindig jobb, mint nélküle.”

Erről szól Hans Rath megkapó, okosan humoros Istenkereső (azaz véletlenül találó) szatírája. 

Dr. Jakob Jakobi (többek között) párkapcsolati pszichoterapeuta, akitől azonban sorra elfordulnak ügyfelei, amikor a doktor maga is válni kényszerül. És még az orrát is betörik. Nem is egyszer. De ezeknek a balszerencsés fordulatoknak köszönhető, hogy megismerkedik Abel Baumann-nal, egy (többek között) cirkuszi bohóccal, aki épp egy hozzáértő segítőt keres, egy pszichológus személyében, ugyanis nagy a baj! 

Abel Baumann nem pusztán cirkuszi bohóc, robbanóanyag-szakértő, banki ügyintéző, magfizikus, tűzoltó, kapitány, artista, orvos… Ő maga Isten. Akinek azonban  saját magába, és teremtményeibe vetett hite és reménye fogytán... 

Képek forrása: google képkereső

Kicsit abszurd, elismerem, és nagyon könnyen válhatott volna erőltetett, túl allegorikus, szájbarágós valamicsodává, szerencsére mégsem tette! legalábbis nem zavaró mértékig. Mind keressük Istent, hiszünk benne vagy sem, így vagy úgy. Mind egy boldogabb, szebb jövőről álmodunk, mindannyiunknak (na jó, sokunknak) jól esik a tudat, hogy van rajtunk kívül / felül / belül valami / valaki, ami / aki irányítja, de legalábbis óvja a sorsunkat. Mi van akkor, ha ez az erő, hatalom tényleg létezik, egy hétköznapi embertestbe bújva járja a világot? És mi van akkor, ha ez a magasztos erős, hatalom, mindenség a végtelenségig gyarló, elesett, bizonytalan, fáradt, elveszett? Egyszóval olyan, mint mi a legrosszabb passzunkban? 

„Szóval itt lakik Isten. Egy lakókocsikból álló várban, egy illegális szemétlerakóhelyen. Valamivel fenségesebbnek képzeltem az Ő országát.”

Jó darabig gondolkodtam, vajon meghagyja-e az író az olvasó képzeletének a dolgot, hogy na vajon, akkor most ez tényleg Isten vagy egy tehetséges, fifikás, trükkös bolond? Örültem, hogy melyik megoldást választotta, így lett számomra kerek egész.

A könyv egyik fő erőssége a humora. És ezért kapott backmani betűtípust és benyomást. Bár nálam azért az isteni (Isteni :) ) Fredrik szintjét nem ütötte meg, de nagy eséllyel fogják ezt a történetet is kedvelni az ő rajongói is.

„–  Fehérborod nincsen? – kiabál vissza. A válaszomat meg sem várva, jó nagy zajjal elkezd kotorászni a hűtőmben.

– A fagyasztóban van – igazítom útba, és lehanyatlom egy konyhaszékre.

– A fagyasztóban? Hát ott fel tud robbanni az üveg! – szörnyülködik.

– Na, még jó, hogy jöttél – vágom rá. – Ugyan felvertél álmomból, meg előtte elraboltál pár évet az életemből, de legalább a fehérborom nem robban fel mindennek a tetejébe.”

~ Értékelés: 

Humor, már-már paródiába illő jelenetek, irónia. Be kell vallanom, hogy nekem mindig is tetszettek az antropomorf, emberségesebb Isten alakok. Valahogy megnyugtatóbb a tudat, hogy néha a legfelsőbb hatalom  is elfáradhat, elbizonytalanodhat, neki is lehet egy rossz napja, még akkor is, ha ezzel a mi sorsunk kerül veszélyeztetett helyzetbe. Szerettem a stílust, lesni fogom érkezik-e még új könyv az írótól.

„– Nem kell külön magyaráznod, hogy a világ nem egy kéjmámor. De a legtöbb ember ezen a bolygón nem is találja olyan szörnyűnek az életet.”

Kiadta: Animus, 2016

Fordította: Torma Péter

Eredeti cím: Und Gott sprach: Wir müssen reden!

Eredeti megjelenés: 2012

Terjedelem: 240 oldal

A könyvet és élményt köszönöm az Animus Kiadónak!

Imádkozzátok magatokhoz ti is, például innen. 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Ha én ember lehetnék...
Unalmas az öröklét
Hagynék egy kis sárga jelt a havon.

Leköltöznék a Földre
Nem végleg, csak örökre
A kisboltot majd az angyalokra hagyom.

Megnézném az életben
Mit művelnek a nevemben
Nem bánnám, ha nem tudnám, de tudom.

Nem vergődnék, csak figyelnék
A sarokban csak söröznék
Mint Prágában egy régi jó haverom.

REFRÉN:
Honnantól ember és meddig állat
A lelkek a kocsmákban ordibálnak
Mi ez a vegyszer, még egy kör rendel
Isznak hitelbe', de fizetnek egyszer.

Inkognitóba' lennék,
Ha a porhüvelyt felismernék
Az ünneplést én szerényen kihagyom.

A teremtés mehet a levesbe
Nem pályázom a helyemre
Hogy hol rontottam el, már én se tudom.

REFRÉN

Hajajajaj, a szívem
Meg ne tudja senki sem
Hogy titokban én a Földet szeretem.
Ha én ember lehetnék...
Unalmas az öröklét
Hagynék egy kis sárga jelt a havon.

Leköltöznék a Földre
Nem végleg, csak örökre
A kisboltot majd az angyalokra hagyom.

Megnézném az életben
Mit művelnek a nevemben
Nem bánnám, ha nem tudnám, de tudom.

Nem vergődnék, csak figyelnék
A sarokban csak söröznék
Mint Prágában egy régi jó haverom.

REFRÉN:
Honnantól ember és meddig állat
A lelkek a kocsmákban ordibálnak
Mi ez a vegyszer, még egy kör rendel
Isznak hitelbe', de fizetnek egyszer.

Inkognitóba' lennék,
Ha a porhüvelyt felismernék
Az ünneplést én szerényen kihagyom.

A teremtés mehet a levesbe
Nem pályázom a helyemre
Hogy hol rontottam el, már én se tudom.

REFRÉN

Hajajajaj, a szívem
Meg ne tudja senki sem
Hogy titokban én a Földet szeretem.
Ha én ember lehetnék...
Unalmas az öröklét
Hagynék egy kis sárga jelt a havon.

Leköltöznék a Földre
Nem végleg, csak örökre
A kisboltot majd az angyalokra hagyom.

Megnézném az életben
Mit művelnek a nevemben
Nem bánnám, ha nem tudnám, de tudom.

Nem vergődnék, csak figyelnék
A sarokban csak söröznék
Mint Prágában egy régi jó haverom.

REFRÉN:
Honnantól ember és meddig állat
A lelkek a kocsmákban ordibálnak
Mi ez a vegyszer, még egy kör rendel
Isznak hitelbe', de fizetnek egyszer.

Inkognitóba' lennék,
Ha a porhüvelyt felismernék
Az ünneplést én szerényen kihagyom.

A teremtés mehet a levesbe
Nem pályázom a helyemre
Hogy hol rontottam el, már én se tudom.

REFRÉN

Hajajajaj, a szívem
Meg ne tudja senki sem
Hogy titokban én a Földet szeretem.

/Honeybeast - Isten álma/

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

A finom sajtok, jó borok, abszurd helyzetek és tökéletlen Istenek legyenek veletek,

Miamona