„A korábbi élete neki való volt, gyerekhez
illő, az volt a normális, neki még nem is kellene tudnia, hogy van ilyen, hogy
így is lehet élni; és ekkor megérti, hogy már sohasem lesz úgy, ahogy azelőtt,
már nem lehet visszacsinálni, az, ami jó volt régen, többé nem lehet ugyanolyan, mert már
nem lesz elég.”
Régóta szemeztem Verával, csak a nagy, olvasói válságomban nem mertem belevágni, mert belül valahol tudtam, hogy én ezt szeretni fogom. Szeretni akarom... Kicsit olvasgattam a véleményeket, és bizony volt olyan, hogy valakit nem kapott el, nem sodort magával, sőt elég nyögve-nyelős volt az olvasás, így hát még vártam tovább...
