A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Folytatásos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Folytatásos. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 4., péntek

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek


„(...) az embereknek, és főleg a gyerekeknek, néha csak annyi kell, hogy valaki robbantós snapszlit játsszon velük.”

Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás révén jutottam a könyvhöz. Tudom, az erről szóló értékelésekkel van és lesz is egy darabig tele az internettttt (ahogy mamám mondaná), és hogy nálam mi az a talán más, amit kaphattok? Nos, sajnos vagy nem, abból a szempontból vagyok egyedi vagy inkább lógok ki a hosszú-hosszú sorból HP téren, hogy nem vagyok az a kifejezett HP rajongó (jó-jó, a köveket tessék visszatenni a zsebbe, azért nem olyan vészes a helyzet...) Éveken át tűrtem és ellenálltam a kísértésnek, ahogy a kötetek párszaszóul hívogattak, így nekem kimaradt ez a korszak, úgy ahogy van. (Sajnos vagy nem sajnos, ezt már sosem fogom megtudni) én nem a kötetekkel nőttem fel, hanem már felnőve lehettem újra gyerek általuk, és azért az se rossz, sőt... Szóval talán (hangsúlyozom taláááán) egy hangyacsáprészecskényit objektívebben tudom látni ezt a kiegészítő, bár 8.-nak kikiáltott kötetecskét, kósza drámácskát.

2015. október 8., csütörtök

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Sokszor megfogadtam már magamban, hogy igyekszem több olyan könyvet olvasni, amit férfi könyvmoly társaimnak is jó szívvel tudok ajánlani. Na, ez most nem az a könyv és nem az a poszt! :) Azért majd ígérem próbálkozom tovább...

Képzeljétek el, hogy van egy fa. Közönségesnek tűnő almafa, ami azonban rakoncátlan kis jószág, almákat dobál, leveleket hullat, rázkódik, nevet, huncutkodik, szomorkodik, örül. Aki ennek a fának a gyümölcsébe beleharap, megpillantja és minden ízében, színében átéli élete legjelentősebb eseményét. Legyen az bár jó vagy éppen rossz. Attól a pillanattól kezdve, az élete, akarva, akaratlanul e körül a pillanat körül forog. Ti mit tennétek, beleharapnátok az almába vagy inkább elásnátok a kertben?


2015. február 10., kedd

Joanne Harris "frissítő" - Csokoládé


 „Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?” 

Bár Joanne Harris az egyik legkedvesebb külföldi íróm, rájöttem, hogy amikor vele ismerkedtem, még nem vezettem blogot, így pár regényéről bejegyzés sem született, ezekről mindössze rövidebb értékeléseket írtam. És bár mindenképpen tervezem a Csokoládé trilógiát (legalábbis az első két részt biztosan) újraolvasni, addig is arra gondoltam, hogy ezeket a szösszeneteket, kiegészítve néhány gondolattal, ha akadnak még lelki könyvtáram zegzugos szegletében, megörökítem itt, a könyveldémben, ha már van... :)

2015. január 5., hétfő

David Levithan: Nap nap után

Tudom most mit gondolhat, aki kicsit is figyelemmel követ... YA, sci-fi beütés és sorozat... Biztos, hogy jó helyen járok, és ez Miamona Könyveldéje!? Igen. Mindenkit megnyugtatok. Én még én vagyok. Csak új év, új fogadalom. Ha már az év végi összegzésemben olyan szépen felsorakoztattam a határfeszegetős olvasmányokat, vágyakat, gondoltam itt az ideje bizonyítani is! Első sorban magamnak. És mi lehetne a szememben nagyobb mumus, mint egy YA, ráadásul sorozat (bár bevallom, már csak a könyvet a kezembe tartva vettem észre, hogy sorozattal van dolgom... ájvé :) )

Ami a Nap nap utánban felkeltette a kíváncsiságomat az maga az alapsztori: 

2013. június 29., szombat

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn


Én tudtam, hogy képes vagyok még meglepni magam, és Kemese Fanni is tudta... A kis hamis... :)
Hát persze, hogy egy ilyen cím, hogy A napszemű Pippa Kenn  felkelti a kíváncsiságomat! 


Mert milyen lehet az a Pippa, akinek napszeme van? Hogy ment bele a nap a szemébe, és mit lát, amit én, vagy más esetleg nem? Ki lehet, és hol él? Kik a barátai? Milyen gondolatok, félelmek, vágyak rejtőznek a napszemek mögött? Egyáltalán, milyen az a napszem?

Hát ilyen, és ehhez hasonló kérdések keringtek bennem...

2013. április 20., szombat

Amikor megváltozik a szél és barack illatát hozza...

(Forrás: google)

Találós kérdés: Ki írhatta a következő, erősen hangulatteremtő sorokat?

„Mindent átjárt az őszibarackillat: álmosító, nyár végi illat volt, a nyomában olyan ragyogás maradt a levegőben, mint naplemente után. (…) A boulevard-on végig fények csillogtak, és a víz úgy tükrözte őket vissza, mint a szentjánosbogarakat.”

2013. március 12., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

(Képek forrása: we♥it.com)

"Today's the day when dreaming ends..."


Valamiért ez a dalszöveg jutott eszembe. És valóban... Még, ha rövidebb is volt, mint másoknál, akik "real time"-ban olvasták, az utolsó könyv becsukásával most nálam is végérvényesen lezárult egy korszak. És hogy milyen érzés? Jó. Jó, mert valami igazán különlegesnek lehettem a részese, amiről nem is olyan sokon múlt, hogy örökre lemaradjak. Bántam-e volna? Igen. Mert szegényebb lennék egy világgal, egy érzéssel.
De bármennyire csábító gondolat is lenne most csak ilyen szép, retrospektív általánosságokban, nosztalgiával átitatva írni, azt hiszem tartozom annyival nektek és magamnak is, hogy összesedem a gondolataimat, még most, utoljára a történet lezárásáról.



2013. február 24., vasárnap

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

(we♥it.com)

Többek között három dologra jöttem rá a kötet kapcsán: 
~ Minden jó (!) könyv egy-egy merengő, ami azonnal beszippant és ha külső tényezők ki nem rángatnának, örömmel vesznénk bele az idők végezetéig...
~ Minden jó (!) könyv egy-egy horcrux is, amibe a kedves olvasó bele rejti/felejti/tuszkolja/ássa… lelke egy-egy becses darabját. (Szerencse, hogy nekünk nem kell hozzá gyilkolnunk… igaz, van, hogy kedvünk lenne hozzá, persze pusztán elméleti síkon, (igaz Tom?) És van, hogy megteszik helyettünk a kedves szereplők…) 
~ Minden embernek, minden nap úgy kéne tenni, mintha Felix Felicis-t öntenének a reggeli italába és a világ már rég nem itt tartana...


2013. február 13., szerda

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

Képek forrása: we♥it.com
Már az előző részeknél megfogadtam magamban, hogy ahogy végzek egy könyvvel, rögtön megírom a bejegyzést, míg még friss az élmény és lüktet, mert korábban, mikor visszamenőleg kellett írnom, úgy, hogy közben már nyakig voltam a következőben bizony megszenvedtem mire összehoztam a gondolataimat. Ez most sikerült is, meg nem is, mert bár még a következő könyv legelején vagyok, ennek a résznek az olvasását már jó pár napja befejeztem...


2013. január 28., hétfő

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

(tumblr.com)
„A tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból a jövő eseményeire következtetni.”


És komolyodunk...


2013. január 18., péntek

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

(weheartit.com)

Nincsen Roxfort, Hagrid nélkül
nincsen Hagrid, jókedv nélkül; 
nincsen jókedv mosoly nélkül; 
nincsen mosoly szakáll nélkül; 
nincsen szakáll Hagrid nélkül; 
nincsen Hagrid Roxfort nélkül! :)


2013. január 15., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

 
(we♥it.com)

Ím, eljött a nap,  
Mire rég vártok,
Megtört az átok,
Beadta derekát  
Hű Miamonátok!
Seprűnyélt ragadott,
Magasra szállott,
De olyat, mint Roxfort,
Még sosehol se látott.
Szívét rabul ejtette e táj,
Hol, nem mondhatnánk,
Hogy madár se jár. 
Varázslat, bűbáj,
Mesebeszéd,
Varázslat, bűbáj,
Mese. De szép.
Merek már álmodni
És vágyok hinni,
Mindennap, újra
Gyereknek lenni.
Mert ettől lesz kerek
E kicsiny világ,
Ha hisszük a jót,
Vágyjuk a csodát. 

 ~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~


2012. december 9., vasárnap

Kerstin Gier Rubinvörös (Időtlen szerelem trilógia 1.)

Már jó ideje nézem, ahogy ezt a könyvet falják és falják és dicsérik. Pink borító, melyen két, kosztümös fekete árny; a férfi gúnyolódó mozdulatokat tesz, míg a nő rosszalló szemmel mutogat, hogy nem megmondtam, hogy hagyd ezt abba, miközben kígyónyelvű vérfarkasok mustrálgatják őket, és fejük felett denevérek incselkednek egy kristálycsillár körül.

Elsőre arra gondoltam, hogy normális felnőtt ember ilyet önszántából nem vesz a kezébe... Vagy mégis? Valahogy mégiscsak újra és újra az orrom elé pofátlankodott, így hát arra jutottam, miért is ne... egy próbát megér.

A könyv normál hosszúságú (334 oldal), mégis azon kaptam magam, hogy egy részletbe kiolvastam a 60%-át és szó mi szó roppant jól szórakoztam!



2012. november 13., kedd

2012. október 15., hétfő

Gayle Forman: Where She Went / Hová tűntél?





"She's gone,
Out of my life.
I was wrong,
I'm to blame,

I was so untrue.
I can't live without her love.

In my life
There's just an empty space.
All my dreams are lost,
I'm wasting away. Forgive me, girl."



/Steelheart lyrics/





Mint azt már az előző kötetnél elhintettem, itt is megküzdöttünk egymással az elején. És sajnos nem is csak az elején...


2012. október 11., csütörtök

Gayle Forman: If I Stay / Ha maradnék





"I'm sitting down here,
But hey you can't see me
Kinda invisible
You don't sense my stay
Not truly hiding, not like a shadow

Just thought I would join you for one day." 
/Lene Marlin - Sitting down Here (1999))/









Ez a dalszöveg refrén jutott eszembe olvasás közben, és bár a dal kicsit bugyutácska és inkább vidám, mégis van benne valami kis fátyolos rosszkedv. 

Olvasatomban a könyv is ilyesmi volt. Mély, szomorú, szinte megemészthetetlen tartalom/ mondanivaló, szerethető, egyszerű, élethű köntösbe bújtatva.


2012. szeptember 29., szombat

Suzanne Collins: Mockingjay - End of the Games




"(…) My guess is that fearful events are the   hardest to root out. They're the ones we naturally     remember the best, after all." 

Nos igen, ezzel egyet értek, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez nem az a kötet lesz, amire még sokáig és amire a leginkább emlékezni fogok...






2012. szeptember 15., szombat

Suzanne Collins: Catching Fire


"Katniss, the girl on fire, has left behind her flickering flames and bejeweled gowns and soft candlelight frocks. She is as deadly as fire itself."

Hát hol is kezdjem.... Már az is véletlen volt, hogy az előző kötet a kezembe, jobban mondva a fülembe akadt, lévén, hogy hangoskönyv formájában tettem magamévá. Általában nem szeretem a vérengzős, öldöklős, ember embernek farkasa típusú történeteket, pláne nem "fantasztikus" formában. A hatás mégis elért engem is, és Katniss Everdeen nálam is tiszteletét tette. Ráadásul még a tetszésemet is elnyerte. 10-ből 8 pontot kapott.


2011. december 20., kedd

Északi szélre Hetedik hullám


(...) felcsapó, felhabzó, pusztító – magasra törő hullám, amely mindent megváltoztat, úgy alakítja a tájat, hogy többé már semmi nem olyan, mint előzőleg volt.




Daniel Glattauerrel egyetértve, valahogy én is így képzelem a szerelmet... 

A tépő, szívfájdítóan maró északi szélre nem igazán találtunk végső gyógyírt az első részben, hát most megpróbáljuk egy hetedik hullámmal elmosni és rendezni azt a bizonyos tájat...

A stílus továbbra is lehengerlő, sziporkázó; Emmit és Leót továbbra sem tudom nem szeretni, minden idegtépő ön- és egymást sanyargató megmozdulásuk ellenére sem...

El tudom képzelni, néhányan (inkább jó páran) mennyire kiakadhatnak olvasás közben, hogy "Könyörgöm, mi ez a....??? Mi ennek az értelme, lényege? Miért, miért, miért, miért?"