J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

 

(we♥it.com)

Ím, eljött a nap,  

Mire rég vártok,

Megtört az átok,

Beadta derekát  

Hű Miamonátok!

Seprűnyélt ragadott,

Magasra szállott,

De olyat, mint Roxfort,

Még sosehol se látott.

Szívét rabul ejtette e táj,

Hol, nem mondhatnánk,

Hogy madár se jár. 

Varázslat, bűbáj,

Mesebeszéd,

Varázslat, bűbáj,

Mese. De szép.

Merek már álmodni

És vágyok hinni,

Mindennap, újra

Gyereknek lenni.

Mert ettől lesz kerek

E kicsiny világ,

Ha hisszük a jót,

Vágyjuk a csodát. 

 ~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

Nos, ha egy mondatban szeretném összefoglalni életem első Harry Potter olvasását, azt mondanám, úgy látszik, fel kellett nőnöm, hogy merjek igazán gyerek lenni!


Sokáig tartott és hosszú út volt, de végül én is megérkeztem J. K. Rowling világába. Azt kérdezitek, bánom-e, hogy csak most? Igen... És egyben: nem! Bánom, hogy megtagadtam az ifjúkori énemtől ezt az élményt, ugyanakkor hiszek abban, hogy mindennek az életben akkor kell történnie, amikor eljön az ideje. Lehet, hogy a tinédzser Miamona a falhoz vágta volna, mondván mi ez a sületlenség. De az is lehet, hogy örök barátokra lelet volna. Ezt már sosem tudjuk meg, így ezen bánkódni is kár. Mindenesetre örülök, hogy a felnőtt Miamona levetkőzte előítéleteit és negatív elzárkózását és azt mondta, próbáljuk meg. Mi lehet belőle? Legfeljebb nem leszek idegesítő, hiperventilláló rajongó. Na bumm és akkor mi van. De legalább elmondhatom, én megpróbáltam. Nos, valóban megpróbáltam. És egyesek számára örömmel, míg mások számára nem annyira nagy örömmel de jelentem, hogy már pedig igenis, hiperventilláló rajongó lettem én is! Menthetetlenül. :)

S, hogy miért? Mert olyat nyújt - amit persze minden más könyv is, de valahogy itt mégis jobban kiemelkedik - menekülést a mugli világunkból, a gondok, bajok elől; és hitet, reményt, élni akarást. Visszaadta a hitemet a fantázia világában, amitől egy ideje már kezdtem erőteljesen elidegenedni. Segített visszaváltozni gyermekké, de közben megtartva minden felnőttkori tapasztalatomat. Nagy ajándék ez, mert így talán még inkább értékelni tudom a csodát.

Harry-ben, Hermione-ban és Ronban, ha nem is igaz barátokat, de három eszes, életrevaló, szerethető kis suhancot nyertem, akiknek végigkövethetem fejlődésüket, kalandjaikat, felnőtté válásukat. Ez úgy is érdekes, mint visszavedlett tini, és úgyis, mint anyaság előtt álló felnőtt. Rajongásom immár korlátok nélkül ragadhat át, ha majd eljön az idő. És büszke leszek rá, hogy én ismertettem és szerettem meg saját gyereke(i)mmel is ezt a világot. Nekik nem kell majd várniuk, míg maguktól találnak rá... S talán, ha jól csinálom, meg is köszönik majd. Csillogó szemükkel, piruló arcocskájukkal. 

~ Értékelés: 10/ hátperszehogy 10 és hátperszehogy kedvenc! És most seprűnyélre pattanok és száguldok tovább, mert mindjárt vége a nyárnak és Roxfort kapui szeretettel várnak!

De van, amit sose szabad elfelejteni! 

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

Persze azért, az álmokból épített várakban sem rossz bolyongani! :))))

A könyvhöz kapcsolódó olvasónaplóm itt tekinthető meg.  

(tumblr.com)