2013. január 11., péntek

Daniel Keyes: Az ötödik Sally




Ismerjük a mondást... Egy nő legyen mesterszakács a konyhában, cseléd a nappaliban, szajha az ágyban... Mind, de különösen a nők, ismerjük jól a különböző hangulatokat is. Szende szűzlány, vad amazon, anyatigris... És tudatos szerepeink is vannak. Más arcunkat mutatjuk a nagymamánknak, mást egy állásinterjún vagy egy fergeteges buliban, ahol a cél a csábítás.

Most képzeljük el, hogy elsötétedik előttünk a világ, és mikor magunkhoz térünk olyan helyzeteben vagyunk, amiről leghalványabb fogalmunk sincs hogy kerültünk bele és még kevesebb arról, hogyan kerüljünk ki belőle. Ijesztő, nem?




Nos, Sally is csak egy átlagos nő, különböző, egészséges hajlamokkal, úgy is mint visszahúzódó, félénk lány; szereplési vággyal teli díva; elvont művész vagy a sérelmek megtorlója. A különbség az, hogy Sally ezeket a szerepeket végletekben éli meg és nem tudatosan. Tudatalattijából előtör az egyik és kegyetlenül átveszi az irányítást. Itt már régen nem Sally irányít. Ezek a tulajdonságok testet öltenek benne, és elszeparálódva versengnek a fennmaradásért, dominanciáért. Sally pedig még magában sem bízhat, nem hogy másokban... Az hiszem ezt hívják sakk mattnak az életben. 

Lehet, hogy ez korunk betegsége. Ebben az atomhasadással ripityára robbantott világban az elméjük hasadásával szétvált személyiségekben talán a mi modern civilizációnk eredményét láthatjuk. (…) El kell ismernie, hogy ebben az információrobbanásos világban logikus, ha az elménk autonóm részekre oszlik, és egyfajta munkamegosztást, szellemi futószalagot alkalmaz. (…) Homo sapiens multiplus. Lehet, hogy a hasadtság nem fogyatékosság, hanem a jövő zenéje.
Azért ezt nem tudom és nem is szeretném elképzelni, hogy így lenne...

Félelmetes volt olvasni és megismerni a "testbitorlókat". Fordulatokban sem szenved hiányt a történet de különösen tetszett, hogy szépen visszavezeti a szálakat a múltba, nyomon követhetjük melyik én mikor kelt életre és főleg, hogy miért. Mind ugyanis valamiféle régi trauma következményei, amikkel a kislány Sally nem volt képes egyedül megbirkózni.

A történetet az egyik ilyen én, Derry meséli el, aki az összes én közül a nyomonkövető  szerepét tölti be. Ez annyit tesz, hogy míg Sally "kómában" van és valaki más veszi át az irányítást, Derry az egyetlen aki tudja, látja és érzékeli, hogy mi történik és ő az egyetlen, aki bárkivel kapcsolatba tud lépni. 

(Forrás: we♥it.com)
  „A legtöbb embernek sok lapja, facettája van, olyan, mint egy gyémántprizma lapjai, amelyek visszatükrözik a fényt. Én más vagyok. Én egyetlen könnycsepp vagyok egy öt gyöngyből álló nyakláncon.”

Az egyetlen apró negatívuma a könyvnek számomra, hogy pár helyen nagyon érezhető, hogy egy igazi "pasis pasi" írta, aki megpróbált belehelyezkedni egy nő szerepébe. Gondolok itt a csábító, érzelgős, szerelmi vagy szexuális jelenetekre. Ugyanakkor a férfi szereplők egyike sem lett szimpatikus számomra, sőt Toddot és Eliotot egészen a végégig kevertem, de nem is éreztem kellő motivációt, hogy tisztázzam, mert engem csak Sally érdekelt! :)

Izgalmas volt megismerni a teljesen eltérő személyiségeket és nyomon követni tetteiket, vágyaikat. Természetesen a legérdekesebb Jinx volt, mert tudtam, hogy neki rejlik a letöbb és legdurvább dolog a háttérben.

A megoldás is izgalmas volt, kíváncsi voltam mi lesz belőle, és bár sejtettem a végkifejletet, azért aktívan drukkoltam Sallynek.
 

(Forrás: google, általam átszerkesztve)


 „Minden nap minden percét élnem kell, mert valaki vagy valami el fogja rabolni tőlem az időt. Mindig bezártam és bereteszeltem az ajtómat, hogy ne lophassák el a pénzemet vagy a holmijaimat, de soha nem ébredtem annak tudatára, hogy valaki egész idő alatt lopkodja élelem óráit és napjait. Pedig nem vehetek magamnak belőlük magamnak többet. Nem tudom megtakarítani, nem tudok kamatot szedni rájuk, vagy befektetni őket. Csak elkölteni tudom őket, másodpercről másodpercre.”

 ~ Értékelés: 10/9 (De csak mert azóta olvastam a Virágot Algernonnak-ot is, és azt erősebbnek érzem.) Helyenként körömrágós, helyenként lélekszaggató, figyelemfelkeltő és érdekes olvasmány. Erős téma, erős, lebilincselő kivitelezésben. 

(Forrás: google)

2 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon jó könyv, én még az egyetem alatt olvastam szakmai indíttatásból. Legtöbbünk "álma" egyszer egy ilyet élőben látni, mert amúgy elég ritka, Amerikában többet diagnosztizálnak mint itt, sokan ezért vitatják is a létét. Ebben a témakörben egyébként van film is, a Fight club :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg, láttam is, de már nem sokra emlékszem belőle, fel kéne eleveníteni. :) Azért félelmetes lehet egy ilyen élőben. De bevallom, én is megnézném...

      Törlés