2011. december 31., szombat

B.Ú.É.K.!





Kedves Bloggerek, Bloggerinák, Blogbúvárok!



Ezúton kívánok Mindenkinek pezsgődurranásban (szemre, gigára vigyázni!), jókedvben, derűben, örömben bővelkedő Szilvesztert! 

És álmok megvalósításában, tervek valóra váltásában, tehetségek kibontakoztatásában  és persze olvasásban, még hozzá jó könyvek olvasásban gazdag, 

Szép Új Esztendőt! :)


És remélem jövőre is kitartotok mellettem, én biztosan itt leszek és írok rendületlenül! :) 









2011. december 30., péntek

Óév, Újév


Kedves Blogolvasók!

Minden év vége felé elérkezik az idő, mikor az ember akarva, akaratlanul is számvetést készít magában, hogy sikerült a nemsokára záruló év, miket szeretne elérni a jövő évben. Hát most bennem is támadt egy ilyen belső kényszer, főleg, hogy nagy változások előtt állok, talán az eddigi legnagyobbak előtt, munka, nagybetűs élet, felelős döntések… nem is részletezném, mindenki tudja miről beszélek, vagy átélte már, vagy átfogja, vagy ha szerencsés átaludta. (Ha ilyen előfordult, azonnal írjon, tudni akarom az altató receptjét!) :)
Szóval viccet félre téve, arra gondoltam megüzenem én pár szóban 2011-nek, mit gondolok róla, és megsúgom 2012-nek mit várok el tőle! 
Ha van kedvetek, tartsatok ti is velem! :)


2011. december 29., csütörtök

Régi karácsony Fekete Istvánnal


(...) meggyújtottam a gyertyákat, és karácsony lett egyszerre, kívül és belül, közeli és tűnő, messzi múlhatatlan karácsony. Egyedül voltam, és mindenki bennem volt.

Pont így voltam én is Fekete István szívet melengető, néhol borongós, máskor derengős történeteivel. Gyermekkorom karácsonyai sorakoztak fel újra szívemben, szemeim előtt, és az az utánozhatatlan, máskor át nem élhető csoda, ami akkor még minden évben körüllengi az ünnepet, majd legközelebb visszaköszön, de csak már apró pillanatokban, mikor ismét egy gyermek lüktető, reszkető öröme tölti meg a csendet.



2011. december 27., kedd

"It's Coraline. Not Caroline. Coraline,” said Coraline.


Fülszöveg (Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz)
"Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más… 
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon, Legyen az Ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét."


Neil Gaiman fantáziavilágában minden ki-be-csavarodik, hogy az ember már szinte becsavarodik. Na hát ezt hiányoltam én a Farkasok a falbanból! Zseniális alapötlet, és itt most végre jól ki is lett bontva. Vagyis inkább összegubancolva... Na értitek... :)
Volt egy kis "Alice in Wonderland" érzésem, csak ez inkább "Coraline in Horrorland"... 


2011. december 22., csütörtök

Molnár Ferenc: A kékszemű










Karácsonyra hangolódván került hozzám a könyv, és így utólag nagyon sajnálom, hogy nem adta már valaki jóval korábban a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy a csoda nem maradt volna el.
Bár az igaz, szerencsére, így sem maradt el, csak felnőtt fejem már nem engedte annyira kibontakozni, mint a gyermeki engedte volna...









2011. december 21., szerda

Karácsony



Kedves Blogolvasók, Molyok és idetévedt látogatók!

A Karácsony már itt kopogtat az ajtónkon, ne legyünk hát restek, engedjük be. Be, egyenesen a szívünk melegébe!

Itt az ideje elkezdeni a ráhangolódást, ha eddig az egyéb bokros teendők miatt még nem tudtunk lelassítani, fellélegezni, mélyen beszívni a gyertya fényét.

Tegyük félre egy kicsit a bevásárlások hajszáját, a csomagolópapírok zörgését, mindenhova tapadó ragaszok bosszúságát, a bejgli receptjét, vagy a halfilézés tökéletes technikáját ecsetelő szomszédot!

Gyönyörködjünk egy karácsonyi képben, képeslapban, rajzban... Hallgassunk vagy dúdoljunk régi szép melódiákat, vegyünk kezünkbe egy karácsonyi könyvet. Ennyi kell csak a szívünknek, zsigereinknek, hogy rákapcsolódjon az ünnepi hullámhosszra. Gyújtsunk egy gyertyát és a lángba nézve idézzünk magunk elé mindenkit, akit szeretünk, valaha szerettünk, aki fontos, sőt még azt is, aki tüskét hagyott bennünk. A láng apró melege kiolvasztja, vagy legalábbis meglazítja azt a kis szilánkot, csak higgyünk benne. Higgyünk magunkban és az Ünnepben. Mindenben, ami kedves nekünk, és amiben érdemes hinni!

Kívánok Mindenkinek örömben, meghitt pillanatokban, jókedvű kacagásban, szeretetben, huncut összenézésekben gazdag Békés, Boldog, Áldott és Teljes Karácsonyt, 
 és álmokkal, tervekkel, vágyakkal teli, megvalósításokban gazdag, az újtól nem reszkető Sikeres és Boldog Új évet!

És persze ne feledkezzünk meg hű barátainkról sem, a könyvekről, olvassuk őket bármikor, bárhol, bármennyit, bárhogyan! 
Csak örömmel, csak szépen, ahogy a csillag megy az égen. :)

Búcsúzóul megosztom veletek pár kedvenc karácsonyi képem, hogy ezzel is  még jobban hangolódhassatok! :)


2011. december 20., kedd

Északi szélre Hetedik hullám


(...) felcsapó, felhabzó, pusztító – magasra törő hullám, amely mindent megváltoztat, úgy alakítja a tájat, hogy többé már semmi nem olyan, mint előzőleg volt.




Daniel Glattauerrel egyetértve, valahogy én is így képzelem a szerelmet... 

A tépő, szívfájdítóan maró északi szélre nem igazán találtunk végső gyógyírt az első részben, hát most megpróbáljuk egy hetedik hullámmal elmosni és rendezni azt a bizonyos tájat...

A stílus továbbra is lehengerlő, sziporkázó; Emmit és Leót továbbra sem tudom nem szeretni, minden idegtépő ön- és egymást sanyargató megmozdulásuk ellenére sem...

El tudom képzelni, néhányan (inkább jó páran) mennyire kiakadhatnak olvasás közben, hogy "Könyörgöm, mi ez a....??? Mi ennek az értelme, lényege? Miért, miért, miért, miért?" 




2011. december 19., hétfő

How to catch a falling star...


♫"Catch a falling star and put it in your pocket
Never let it fade away"♫ 
(Már, ha hagyja magát... :) )

 Neil Gaiman: Stardust 

Hogy miért hittem én eddig, hogy a fantasy nem nekem való? 
Halvány lila, csillagporos fogalmam sincsen!

Hogy miért kezdem azt hinni, hogy mégiscsak nekem való? 
Hát mert beszippant, elvarázsol, megigéz, magával ránt, kikapcsol, elringat, felkavar... és sorolhatnám még... :)
Mindenesetre jobb később rájönni mint soha, nem igaz?

Mivel a könyvből készült filmet kétszer is láttam, ezért nem tudok tőle teljesen elvonatkoztatva, minden nemű és fokú összehasonlítás nélkül írni a könyvről... 


2011. december 15., csütörtök

Jóképű, pimasz csibészek (In memoriam James Dean)

(Forrás: http://www.maniacworld.com/face-of-faces.html)

Hogy van ez az arcokkal?

Hogy van ez az emberi arcokkal? Némelyik olyan, mint egy nyitott könyv, míg mások lelakatolt pincéhez hasonlítanak...

Állok a buszon, középen a forgó részben, velem szembe felszáll egy kajla kamaszfiú, arca pimasz, "rosszfiús", de közben meg tipikusan a mama kedvence, akiért bomlanak a lányok. Borzos szemöldök, morcos tekintetbe bújtatott meleg barna szemek. Ő lehet vagy 16, én... hagyjuk, majd egy tízessel több. Rám néz, tekintete azt mondja: "Mit bámulsz?" ; közben azt is: "Ez az, nézzél még..." Én újra gimnazista lettem, elpirulok. Alig várom, hogy holnap elmondjam a lányoknak... Csakhogy "a lányok" közül már van aki feleség, anya, és nem is igen tartjuk a kapcsolatot...


2011. december 14., szerda

Mese, mese, mátka

Közeleg a Karácsony, és ilyenkor szívesebben olvasunk szívmelengető, mesés történeteket, átszőve csodával, hittel, szeretettel, reménnyel... 


Nekem is most jött meg a kedvem, a már egy ideje nálam várakozó, Csillagporra. Jól esik este bekucorodni a meleg ágyba, egy bögre forró teával (vigyázva, nehogy a könyvre öntsük...) és elmerülni egy másik, távoli fantáziavilágba.


Mi több, a napokban rábukkantam egy remek kis meseíró pályázatra, melyet most megosztok veletek, hátha ti is kedvet kaptok az alkotáshoz, hiszen még van idő... :)  


A  pályázatról bővebben: itt


Én is nekiálltam farigcsálni rá valamit, majd meglátjuk mi lesz belőle... :)


Aki pedig szívesebben olvassa csak a meséket, annak szívből ajánlom Ciccnyog kihívását! :)




Mindenkinek meghitt készülődést kívánok az ünnepekre, de ne csak kívül, hanem főleg belül! :)


Nektek mit üzen a gyertya lángja?




2011. december 13., kedd

Fábián Janka: Emma fiai

És a történet pereg tovább... Emma és Gábor immár egy család, három teljesen különböző személyiségű fiúval: a mindig komoly Tamással, a lázadó, folyton külön utakon járó Péterrel és a művészlelkű Öcsivel; és egyetlen leánnyal: Évával, akit az egész család kis gyöngyszemként óv és dédelget.

Mint azt a cím is jelzi, itt most középpontban a fiúk állnak, akiket  a sors, a politika és az eltérő érdeklődések is próbára tesznek. Legelőször Tamással és Péterrel ismerkedhetünk meg, Öcsi alakja csak később bontakozik ki. Ennek eredményeként nem is sikerült olyan részletesre, mint két testvére. Ezt egy kicsit sajnáltam is.

Mint ahogy azt is, hogy Fábián Janka - a naplórészleteken kívül - nem ír egyes szám első személyben. Pedig itt most, én jobban el tudtam volna merülni a történetbe, ha azt a szereplők "saját" szemszögéből élhetem át. Főleg Péter indíttatásaira lettem volna még jobban kíváncsi. 

A hétköznapok szürke bája mögött pedig megint csak rendületlenül ott dörömböl a történelem, azaz a 2. világháború és Hitler uralma. És mintha ez önmagában nem lenn elég, újabb szereplők lépnek be a család életébe, és régi, elfeledett árnyak járnak vissza kísérteni a múltból.
A történelem ábrázolása ismét érzékletes, érdekes és magával ragadó, melyből azonban most erősen hiányoltam az igazi drámaiságot... Egy "könnyedebb" korrajzot kaphat az olvasó, a legfontosabb eseményekkel, és az átlag hétköznapok részleteivel megfűszerezve. 

~ Értékelés: 10/8 Fábián Janka erőssége ismét a felpörgött eseményekkor mutatkozik. 

2011. december 12., hétfő

Arcképcsarnok (Játék a szerzőkkel eredmény)

Kedves Mindenki!

Meghitt eredményhirdetés ez, mert sajnos nem sokakat ihlettek meg a ki-, el- és megfacsart szerzők. Ennek oka talán az lehet, hogy valószínűleg tényleg túl nehézre sikeredett ez a játék most, bár én, mint készítő, továbbra sem tudom megítélni... De nem baj, nem adom fel, próbálkozom tovább! :)

Összesen 3 darab megfejtés érkezett, ebből egy teljesen hibátlan! Gratulálok Nima! Szép teljesítmény! :)
Gratulálok a többieknek is! :) És köszönöm, hogy részt vettetek... Úgy sajnálom, hogy ajándékkal még nem kedveskehetek, de félig megvalósított ötlet már van, szóval csak idő kérdése! ;)

Továbbra is megéri majd errefelé leskelődni, mert ötletem, mint a tenger... :)

És akkor lássuk, kikkel babráltam ki, ezzel is természetesen a tiszteletemet kifejezve! :)


2011. december 6., kedd

"Folyékony torztükör" (Játék a szerzőkkel)


Kedves Mindenki!

Itt az ideje egy újabb remek kis játéknak. Ha ti is így gondoljátok, csapjunk bele...


A kép összeállt! (Játék a borítókkal eredmény)

Kedves Könyvrajongók!

Köszönöm mindenkinek, aki lelkesedett és megtisztelt részvételével! Kereken 10 megfejtés érkezett, amit abszolút sikerként könyvelek el. :)

10-ből ráadásul 6 teljesen hibátlan!!!! Ezúton is gratulálok Nekik, és mindenkinek, aki egy szeletke képből megfejtett akár egyet is! Lehet, hogy nekem nem menne... :)

Na akkor lássuk a megoldásokat:


2011. december 5., hétfő

Miamona irkál: Fényképek bűvöletében - Tavasz

Előzmény: itt

(Forrás: fortepan.hu)


TAVASZ

Miamona irkál: Fényképek bűvöletében - Egy élet is kevés...


Előzmény: itt
(Forrás: fortepan.hu)


EGY ÉLET IS KEVÉS...

Miamona irkál: Fényképek bűvöletében - Remény

Előzmény: itt

(Forrás: fortepan.hu)


REMÉNY

Miamona irkál: Fényképek bűvöletében - Az örökség

(Forrás: http://world-photograph.tumblr.com)


Ki gondolta volna, hogy a Facebook-on, egymás "bökdösésén" kívül, értelmes dolgokat is lehet művelni: :)

2011. december 4., vasárnap

Piece by piece... (Játék a borítókkal)


Kedves Olvasóim!
(Mert remélem, hogy vagytok... :))

Most bebizonyíthatjátok mennyire szerettek olvasni, játszani és hogy mennyire jó memóriával (vagy kereső képességgel) rendelkeztek! :)

Bizonyára nem én vagyok ez egyetlen, akit egy könyv kiválasztásánál sokszor a borító befolyásol. Bevallom, ha egy borítót szépnek vagy érdekesnek találok, nagyobb az esélye, hogy eljutok a fülszöveg elolvasásáig.

Hát akkor most játszunk egy kicsit a borítókkal!


2011. december 2., péntek

Fedél csere


Nem is én lennék, ha alighogy elkészül a blogom, nem jutna eszembe költöztetni teljesen máshová :D PuPilla most helyeslően bólogat, kaján kis mosollyal a szája szegletében, így van? :P
Nem baj! A költözésnek technikai oka volt, még pedig az, hogy a freeblog-os sablonok, legalábbis a gyáriak, roppant elavultak, ahogy arra Nima is felhívta figyelmemet, ám én ebből eddig annyit tapasztaltam, hogy nem működött a "kedvenceld a molyon" opció, ami EGET RENGETŐ KATASZTRÓFA!!! Kérdés sem fért hozzá, hogy költözünk!!! :))))



2011. november 30., szerda

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre


"Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. 
Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel."







Nekem ennyit elég volt elolvasnom, hogy tudjam, akarom! És szerencsére nem kellett csalódnom, ugyanis a könyv végig tele volt ilyen, és ehhez hasonló üde, egyedi, lélekpezsdítő kis odamondogatásokkal írásokkal.

Legelső találkozásom a könyvvel az volt, hogy "csábító borító" és "csengő bongó"polcra tettem.







2011. november 29., kedd

Miamona is belevág!


Elérkezett az idő!!!

Eddig csak olvasgattam, irigykedtem, vágyakoztam. Mostanra azonban megérlelődött bennem is, hogy Blogger legyek. Ó, párdon, Bloggerina! :) Hiába, ez a mai kor vívmánya, és ha már van, ne csak arra használjuk, hogy virtuálisan sörözzünk és "bökdössük" egymást!
A könyvszeretetemben tavaly nyomtam egy nagy restartot, amit az én drága barátosnémnak PuPillának köszönhetek! Mert neki köszönhetem, hogy megismerhettem a Moly csodáját is! És a blogjának is lelkes olvasója vagyok, voltam, leszek! :)

Most már belőlem is kikívánkoznak az élmények, kinőttem a moly-értékeléseket! És ez egy dolgot jelent: hogy kapcsolatom a könyvekkel immár tényleg életfogytig akarom, hogy tartson! :) Nem tudnék már elképzelni egy napot sem egy röpke, lopott, vagy hosszú, elnyúlós legális olvasás nélkül.

Hát így jött létre ez a blog! És remélem azért még tudok majd valami újat,Miamonásat nyújtani annak, aki idetéved! Páran, molyról már ismernek, ők nagyjából tudják mire számíthatnak. :)

Hát akkor vágjunk bele...
Ja, hogy már bele is vágtam? :O :)

2011. november 25., péntek

Alessandro Baricco: Tengeróceán


Nem az első művem volt Bariccótól (szám szerint a harmadik), és most már egészen biztos, hogy nem is az utolsó! Arról már nem is beszélve, hogy ő is erősíti a férfi "szeretezők", azaz szeretett szerzők eddig még nem túl népes táborát! :)


Ez a könyvecske pont olyan kiszámíthatatlan, mint a tenger/óceán... Első olvasatra tündérmese felnőtteknek, egyedi, különleges, viccesebbnél viccesebb szereplőkkel, öröm, boldogság, letörölhetetlen mosoly az arcon; majd hirtelen, minden felkészítés nélkül egyszer csak átcsap véres, kőkemény küzdelembe az életért; utána jön még egy kis hahota, de közben fejbe vág, hogy te meg mit röhögsz, mikor ez inkább letaglózó, végül olyan „az őrület határán” arckifejezéssel hagy magadra, hogy ha nem egyedül vagy, félő, hogy fehér köpennyel próbálnak óvatosan megközelíteni.



2011. november 21., hétfő

Máté Angi: Mamó

Erre a kis gyöngyszemecskére is, ki más, mint PuPilla hívta fel a figyelmem! Én is bele akartam hát, ahogy drága barátném olyan szépen megfogalmazta "ringatózni a szavaiba". Szeretem az olyan könyveket, melyek lágyan ringatnak... Persze általában mindig eljön az a pont, mikor a kedves ringatások mögé nézek, és kipottyanok a bölcsőből, arccal a földnek, de visszamászok, és ringatózom tovább. Mert bár a szavak ringatónak tűnnek, ha mélyen belegondolunk...



"Csak néha mutatta a lámpásban a láng, hogy közénk jött a kint."


2011. november 20., vasárnap

Dennis Lehane: Hideg nyomon



Aki nagy Dennis Lehane és férfi krimi rajongó, az lehet, hogy ezúttal jobb, ha nem olvassa tovább lányos csacsogásomat! :) Ugyanis sajnos ezzel a könyvvel csak megerősítést nyertem, hogy a krimi, méghozzá leginkább a férfi krimi nem nekem való…
Pedig Lehane népszerűségét elnézve, nagyon igyekeztem és szerettem volna én is szeretni, de sajnos – ezúttal legalábbis – nem jött össze… Sok helyen besokalltam, már-már a feladás határán tengődtem, de aztán szerencsére mindig jött egy-egy rész, ami valahogy mégiscsak átlendített a megannyi holtponton...



2011. november 17., csütörtök

Efrájim/ Ephraim Kishon: Kezicsókolom'


Mostanában nagyon nagy hangoskönyv korszakomat élem. Jövök, megyek, térülök, fordulok, s fülembe nem a rock zubog... hanem a szavak. Idén elfogyasztottam már pár kis irodalmi fülbevalót, hiába, ha egyszer belejön az ember lánya...

2011. november 15., kedd

Schäffer Erzsébet: Hajnali játékok



„Arra gondolt, milyen kevés az igazi alkalom. Amikor együtt… Igazán együtt! És mennyi a kényszer, mennyi a hétköznap, amiből milyen öröm néha kicsiholni az ünnepet.” 

„Nem tudom hogy van ez… Az ember össze-vissza él, rohan, szalad, azt hiszi csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem történik ilyenkor (…) És ez elég.”


„Semmi nem történik?
A legfontosabb történik ilyenkor.
A lélek exponál. Finom lemezén örökre ott marad minden.”

2011. november 11., péntek

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Már megint hogy került a kezembe ez a könyv... Beleszerettem a borítójába! Nem vitás! És alighogy megnyugodtam a felismeréstől, hogy hála a magasságosnak nincsenek benne vérszívók, jött a következő sokk, ami persze a címéből egyértelműen ki is derül: a rettegett, r-betűs, ma még leküzdhetetlen kórról van szó: rák, jobban mondva leukémia, azaz fehérvérűség. Azt tudni kell rólam, hogy én három fajta könyvet nem veszek a kezembe: vámpírosat, kalózosat és olyat, amiben valaki rákos. (Ez utóbbival persze tudatosan vagy nem tudatosan tettem már néhány kivételt. Az első kettőtől eddig sikerült távol maradnom. De cölibátust nem fogadok! :) ) 
Ezt a könyvet egy kistérségi könyvtár direkt a kedvemért szerezte be, miután annyi jót olvastam róla, így hát egyértelmű volt, hogy erőt kell vennem magamon, és még ha a Becéző szavak (amit egyébként nem voltam hajlandó végignézni, bezzeg az Acél magnóliákat, Édes mostohákat, Ősz New Yorkban-t igen...) vágatlan, rendezői verziója tárul is elém, tengernyi extrákkal kiegészítve, akkoris végig kell küzdenem magam rajta!
Egyet mondhatok: Megérte!

2011. november 9., szerda

Schäffer Erzsébet: A temesvári lány






Olvasás után megfogadtam, hogy molyra nem írok róla! Nem is tettem. De akkor még nem volt blogom, és itt muszáj, hogy szerepeljen!
Kell, hogy olvassátok!
Kell!
Nektek kell!
Értetek!
Schäffer Erzsébetért!
A világért!




Nehéz szavakba önteni mit is kaptam én ettől az írástól, s magától a szerzőtől. Nehéz, de megpróbálom!


2011. november 7., hétfő

Szabó Magda: Az ajtó




„Az alkotni tudás – ahogy Szabó Magda írja – kegyelem eredménye”. Az biztos, hogy Neki nagyon nagy marokkal jutott ebből a kegyelemből, mindannyiunk örömére.

A Katalin utca után a második komoly Szabó Magda művem. Itt is csak úgy sodródtam az írónő szavaival, melyek néhol tőrdöfésként értek, de érdekes módon, „meg sem éreztem”, „a seb” ugyanis nem kezdett azonnal „vérezni”,” fájni”, csak kicsivel később, de akkor egyszerre öntött el a zsibbadt döbbenet. Ilyenkor bizony volt, hogy még vissza is kellett lapoznom, hogy elhiggyem, amit agyam kis ideje olvasott, de még fel nem fogott, pedig a koncentráció teljes és zavartalan volt.


2011. november 6., vasárnap

Mosolygós szombat délután





Janikovszky Évát olvasni jó! (Hollári-hollári-hollári-hó:)) Ő az, aki bárhol, bármikor mosolyt csal az arcomra. Ez év novemberében történt, hogy egy molyos kihíváson felbuzdulva, egy egész délutánt az írónő "társaságában" töltöttem. :)

Az alábbi 5 kis szösszenettel sikerült mosolygásra bírni az arcomat...