Mostanában nagyon nagy hangoskönyv korszakomat élem. Jövök, megyek, térülök, fordulok, s fülembe nem a rock zubog... hanem a szavak. Idén elfogyasztottam már pár kis irodalmi fülbevalót, hiába, ha egyszer belejön az ember lánya...
Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Ephraim Kishon eredetileg magyar, bár a Kishon kicsit gyanús volt! :)
Nézzük kicsit meg akkor ki is ő, mi is ő, hátha nem csak én nem vagyok/voltam tisztában vele...
Forrás: wikipédia
Efrájim Kishon (héberül אפרים קישון, magyarul Kishont Ferenc, Budapest, 1924. augusztus 23. – Appenzell, Svájc, 2005. január 29.): magyar származású izraeli író, humorista.Budapesten született Hoffmann Ferenc néven. Apja Hoffmann Ferenc bankigazgató volt, anyja Erzsébet pedig annak titkárnője. Kishon testvérét Ágnesnek hívták. Iskolába a jezsuitákhoz járt, 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, majd – mivel a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre – ötvösséget tanult. A háború alatt munkaszolgálatos volt, ahonnan hamis papírokkal megszökött, később koncentrációs táborba került. A háború után nevét Kishontra magyarosította, ám hamar rá kellett jönnie, hogy a kommunista Magyarország sem jobb hely számára a háború előttinél. 1949-ben kivándorolt Izraelbe, ekkor vette fel az Efrájim Kishon (ejtsd: Kison) nevet. Eleinte az Új Kelet című magyar nyelvű újságban publikált, de gyorsan megtanult héberül, és két év elteltével már rendszeresen jelentek meg írásai a Maariv című napilapban. Kis időn belül elkezdtek megjelenni könyvei is, és a 60-as évekre nemzetközi elismertségre tett szert. Talán a legismertebb izraeli író, több, mint 50 könyve összesen 37 nyelven jelent meg. Művei különösen népszerűek Izraelben, Magyarországon és Németországban. Stílusa a jellegzetes pesti zsidó humorra épült, saját bevallása szerint Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet tartotta legfőbb elődjeinek. Felesége Sarah halála után (műveiben a "legjobb feleségnek" hívta) egy osztrák írónőt vett feleségül 2003- ban.
(Ehhez csak annyit: Mindig tudom csodálni, ha valaki ilyen életút mellett sem veszti el a humorát!)
Na, Kezicsókolom', azt hittem először, hogy nem fog tetszeni, mert a történetek eleinte fárasztóak voltak. Sőt, pont egy állásinterjúra készültem, csak túl korán értem oda, és kint fagyoskodhattam, gondoltam elütöm az időt egy szösszenettel. Hát pont sikerült megtalálnom Az egész estét betöltő mogyorót , (lévén, hogy pont ez volt soron...), ami ugyan egy egész este helyett csak pár percet töltött be, de olyan hányingert okozott, hogy az valami szörnyű. Nem azért, mert gusztustalan lett volna a történet, erről szó sincs, csak éppen roppant empatikus vagyok, főleg mikor stresszelek, és a történetben a főhős is émelygéssel küzd, amit nem habozik részletesen ecsetelni...
Remélem nem veszem el a kedvét senkinek, mert azért be kell vallani, hogy voltak benne nagyon vicces és szórakoztató történetek is, mint például a Veszett ernyő nyele, A boldog házasélet titka, és ugyan melyik szerelmespár ne ismerne rá magára vagy párjára a Mehetünk? című, pozitívan fárasztó anekdotában.
De ami a pálmát vitte, és ami pont az utcán ért el: E heti bankrablásunk.......... Ki az, kérdezem, KI AZ a "beteg" ember, aki a bankban azzal viccelődik, hogy "Ide a pénzzel apuksám!" ??? :DDD Na ez volt az a pont, ahol páran elég csúnyán néztek rám az utcán... :)
~ Értékelés: 10/7 Kár, hogy a két autós sztorit a legvégére hagyták, mert nekem azok tetszettek legkevésbé, és így ez maradt meg bennem utoljára... Vallai Péter viszont remekül hozza a karaktert hangjával!
Összefoglalva az élményt: Feledhető-nevettető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése