Nem az első művem volt Bariccótól (szám szerint a harmadik), és most már egészen biztos, hogy nem is az utolsó! Arról már nem is beszélve, hogy ő is erősíti a férfi "szeretezők", azaz szeretett szerzők eddig még nem túl népes táborát! :)
Ez a könyvecske pont olyan kiszámíthatatlan, mint a tenger/óceán... Első olvasatra tündérmese felnőtteknek, egyedi, különleges, viccesebbnél viccesebb szereplőkkel, öröm, boldogság, letörölhetetlen mosoly az arcon; majd hirtelen, minden felkészítés nélkül egyszer csak átcsap véres, kőkemény küzdelembe az életért; utána jön még egy kis hahota, de közben fejbe vág, hogy te meg mit röhögsz, mikor ez inkább letaglózó, végül olyan „az őrület határán” arckifejezéssel hagy magadra, hogy ha nem egyedül vagy, félő, hogy fehér köpennyel próbálnak óvatosan megközelíteni.
"Ha sok papírral kezdené is, később, lassan-lassan, megtalálná a kellő szavakat, melyek egyszerre az összes többit is elmondják, és ezer oldaltól eljutna százig, aztán tízig, ekkor megállna, otthagyná a szavakat, várná, míg a fölöslegesek eltávoznak a papírokról, és akkor csak össze kellene gyűjteni a megmaradtakat, és kevéske, tíz, öt szóvá sűríteni, olyan kevés szóvá, hogy ha közelről nézi és hallgatja őket az ember, végül egy marad a kezében, egyetlenegy. És ha azt kimondja, a tengert mondja ki."
Öt szóban összefoglalva: hihetetlen, fantáziadús, elképesztő, megrázó, elgondolkodtató
Egy szóban: tengernyi! Tengernyi mindenből: örömből, bánatból, titokból, érzelemből, félelemből... ez is egy szóval: Életből.
"Elmondunk mindent egyetlen szóval, vagy mindent elrejtünk egyetlen szóban?"
Nagyon jó kérdés... Baricco mindkettőt mesteri fokon műveli. Hát még azt, amikor egyetlen dolgot elrejt egy betűóceánba...
"Olyan pillanat volt, amikor bármi megtörténhet. Vannak pillanatok, amikor a dolgok véletlenszerű összerendeződésének mindenható logikája megadja magát az élet meglepetéseinek, szövedéke fölfeslik és eltűnik a színről, a közönség közé keveredik és hagyja, hogy a színpadon, a váratlan és szédítő szabadság fényében egy láthatatlan kéz a lehetséges végtelenek tengeréből kihalássza millió közül azt az egyetlen dolgot, ami megtörténhet."
E furmányos kis könyvecske magába foglalja mind a három műnemet: dráma, líra, epika, és már csak az hiányzik, hogy visszafelé írjon… Látszik, hogy egy sziporkázó agyból pattant ki, és az is, hogy ezek csupán a lehulló szikrák... Mi lehet még ott, te jó ég... :) Majd szépen lassan igyekszem kideríteni.
Baricco még azt is elérte, hogy a legelső olvasmányomat tőle, ami a Selyem volt, és amit szívből ki nem állhattam (talán azért, mert hangos könyvben tettem magamévá, illetve csak próbáltam, mert végül nagyon nem lett az enyém :(), most újra el akarjam olvasni. (ezúttal hagyományos könyvi formában!)
Szóval lehet szeretni, nem szeretni, de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy tud! A lényeg, hogy nála nem szabad semmin, de semmin meglepődni! :)
"(…) Langlais admirális abba a bosszantó és kellemetlen helyzetbe került, hogy életét kénytelen volt egy sakkjátszmára feltenni."
És teljesen felesleges buta kérdéseket feltennünk, csak egyszerűen sodródjunk...
"– Ez a Béke fogadó?
– Nem.
– A Saint Amand fogadó?
– Nem.
– A Posta szálló?
– Nem.
– A Kardhal?
– Nem.
– Jó. Van egy üres szoba?
– Igen.
– Kiveszem."
~ Értékelés: 10/10 és abszolút kedvenc :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése