Nem ismerjük egymást, levelem nem szerelmi közeledés, pusztán elirigyeltem a levelezés mára már teljesen megkopott magázódó, szép, kerek egészben kifejtős műfaját. Párommal, a hajnalok hajnalán, és a videótékák idejében, ha hiszi, ha nem, mi is így kezdtük. Ráadásul pont ilyen modern köntösben, mert az anno volt híres vagy inkább hírhedt chat.hu minimál-neonos felületéről tértünk át, az esetenként akár még kedvenc parfümillattal is átitatott, igazi zizegős papíralapú levelezésre. Mint azt ebből már sejtheti, Y generációs, úgynevezett millennial vagyok, aki megélte az internet előtti kulcsos-gyerek létet, de leszakajtotta minden hívogató gyümölcsét a beköszöntött digitális aranykornak is. Ami már talán kevésbé aranyba fordul lassan... Most olvastam egy Refresher cikkben például, hogy manapság az is üzenetértékű, ha a szavak helyett szánt mémre az ember csak egy seen-nel reagál, azaz pont nem reagál, vagyis a küldő fél látja, hogy mi láttuk, de nem küldünk rá még egy megveszekedett sírva röhögős fejet sem. Félre ne értsen, említett mémek és reels-videók gyakori használója és élvezője vagyok magam is, csak időnként, nosztalgiából, nekem is jólesne egy önhöz hasonló levelezőtárs. Ráadásul, jelen esetben olyan problémát vetnék fel, amivel ön bizonyára tudna mit kezdeni. Biztos vagyok benne, hogy lapulna pár idevágó latin kifejezése, egyéb Ádámos kifejtése, melyeket, bevallom, örömmel olvasnék. (Amellett, hogy furdalja az oldalam a kíváncsiság Zsófival alakult vagy éppen még most is alakuló kapcsolatuk iránt is.)
