P. L. Travers: A csudálatos Mary

Mint annyian mások, többek között én is Mary Poppinson nőttem fel, a könyv élménye azonban kimaradt, mivel egyenesen Julie Andrews óvó karjaiban és táncoló pingvinjei között kötöttem ki. Így aztán felötlött bennem a gondolat, hogy annyival tartozom ennek a csudálatos dadának, és megalkotójának, hogy – ha már csak így (f)elnőtt fejjel is –, de elolvasom.

Mondanom sem kell, szeles egy nap volt az, amikor kinéztem az ablakon, és megláttam, hogy kelet felől fúj a szél. Mint tudvalevő, a keleti szél csontig hatol, ám utazásra, jobban mondva érkezésre a legalkalmasabb, így hát helyet foglaltam a könyvolvasásra legalkalmasabb csodajárgányomban, az ó-ez-aztán-a-nem-mai-darab zöld fotelben, és uzsgyi!

„Ha a Cseresznyefa utcát keresed, egyszerűen kérdezd meg az utcakereszteződésnél álló rendőrt. A rendőr majd kissé félretolja sisakját, tűnődve vakarja meg a fejét, aztán előrebök fehér kesztyűs, vastag mutatóujjával, s azt mondja:

- Első utca jobbra, második balra, aztán egyenesen előre, s már ott is van. Jó reggelt!

Annyi bizonyos, hogy ha híven követed ezt az útbaigazítást, ott is leszel - egyenesen a Cseresznyefa utca közepén. Egyik oldalán házak sorakoznak, másik oldala véges-végig park, közbül pedig mindenütt cseresznyefák táncolnak.

Ha a tizenhetes számot keresed – márpedig alighanem azt keresed, mert hiszen ez az egész könyv éppen arról a házról szól –, hát azt hamarosan megtalálod. Először is, mert az a legkisebb ház az utcában. Mellesleg pedig az egyetlen, amely meglehetős rozzant állapotban van, s erősen ráférne, hogy újrameszeljék. Hanem a gazdája, Banks papa, azt mondta Banks mamának, hogy vagy szép, tiszta, kényelmes háza lehet, vagy négy gyereke. Mind a kettőre nem telik.”

A szerző, forrás: google

 Pamela Lyndon Travers (eredeti neve: Helen Lyndon Goff)  ausztrál írónő, a Mary Poppins könyvek szerzője. Merthogy több kötet is született a varázslatos dadáról, ez volt az első a sorban. A csudálatos Mary 1934-ben jelent meg Mary Shepard rajzaival. A könyv óriási sikert ért el és hét folytatás követte. Számos nyelvre lefordították. 1964-ben készült film belőle Julie Andrews címszereplésével. 1983-ban orosz televíziós musicalt készítettek belőle. 2004-ben a történetet színpadra vitték. Először a londoni Edward Herceg színházban mutatták be, majd 2006-ban a New York-i Brodway-n is. A teljes Csudálatos Mary – a hangos könyvek egyik előzményeként – folytatásokban elhangzott a Magyar Rádióban Gábor Miklós hangján az 1970-es években. (Forrás)

Forrás

Áradozhatnék most a klasszikus meséről, melyben egy csodálatos csudálatos dada, egy gyereklány, kacagásra és szeretetre fakasztja az egész Banks családot, s engem, az olvasót is, csak hogy ez nem egészen így történt... Mary ugyanis engem alaposan meglepett! A legmagasabb cukiság faktorra voltam berendezkedve, és akkor megérkezett az igazi Mary, akit eddig nem volt szerencsém ismerni. Megérkezett bizony, méghozzá nem is akárhogyan! Nem, nem a szélre, és esernyőre gondolok, de nem ám, az smafu! A pökhendiségre, beképzeltségre, jó adag flegmatikumra, dölyfre, morcra, ó, te jó ég, ki ez a nő?! Na, ekkor kezdett csak igazán érdekelni a dolog! Mary ugyanis pontosan olyan, mint egy átlag felnőtt, a leghosszabb, legnehezebb, legfárasztóbb, legrosszabb napja után. Amikor a gyerekek, sőt a világ minden rezdülése kopogós lakkcipőben táncol az idegein. Lélegzetvisszafojtva vártam a környezete, kiváltképp a gyerekek reakcióit. Mit csináltak a gyerekek? Imádták! Imádták régen, imádják ma is, és nem csak Jane-re, Michael-ra és az ikrekre gondolok. Hanem a világ legtöbb gyerekére. Mert Mary bizony csudálatos a maga nemében, és a nem mindig tündi-bündi, türelmes, odaadó felnőtteknek is rögtön szimpatikus lesz! Nem lehet nem odafigyelni rá, nem észrevenni. Ha színre lép, azonnal körüllengi valamiféle balladai homály, rezignált reményteljesség, fürkésző, nyugtalan, sercegő izgatottság. Még az is csodálatos, ahogy csúnyán néz. Tőle még tartani is jólesően kell!

Anélkül, hogy bármiféle tiszteletlenséget tanúsítanék az író vagy csudálatos karaktere, meséje, és rajongói iránt – hisz már én magam is e táborba tartozom –, szigorúan csak a vicc kedvéért összefoglalnám Mary néhány, felnőtt énemet igencsak megmosolyogtató tulajdonságát.   

Forrás: etsy.com

Lássuk csak milyen is Mary felnőtt szemmel:

 „Michael egyszerre csak észrevette, hogy ha az ember ránéz Mary Poppinsra, muszáj engedelmeskedni neki. Volt benne valami furcsa, valami rendkívüli, ami megijesztette s egyben izgatta is az embert.”

• Először is annyira vékony, hogy elfújja a szél, és felfelé csúszik a korláton
• Nincsen semmiféle végzettsége, bizonyítványa, és eléri, hogy az érezze kellemetlenül magát, aki ilyesmit számon merészelne kérni rajta – Minden elisMary-sem az övé! :-P 
• Fennhordja az orrát és szívogatja, folyton szipog ugyanis – Ajjaj, Mary, csak nem krónikus orrfennhordásban náthában szenvedünk?
• Rögtön az első napján kétes eredetű üvegből, kétes eredetű „gyógyszerrel” tömi a gyerekeket, a kanalat mindenki egymás után lenyalja, ő maga pedig égetett rumot iszik…
• keze nyomán minden ruha gombja kinyílik – Ejnye Mary! ;-)
• Rendőrrel fenyegeti a gyerekeket, amikor lámpaoltás után, azonnali kötődésük jeléül arra kérik, maradjon velük örökre
• Csak egypár cipője van, azt hordja télen-nyáron
• Megrögzött, hithű, elkötelezett szingli (legalábbis látszatra)
• Végletekig magába fojtja az érzelmeit
• Mindent kizsarol munkáltatóiból, Banksékből, igazi zsarnok alkalmazott, aki ha törik, ha szakad, megkapja amit akar, például extra kimenőt. Hogy én miért nem tudok ilyen lenni…
• Állandóan kesztyűben jár, hogy ne hagyjon ujjlenyomatot?!
• Akkor is ernyőt visz, ha szép az idő, indok: szép a fogantyúja – valós indok: nyilvánvalóan retteg, csak nem érte valami trauma? :-(
• Hiú – de ezt már tudjuk
• Szereti a frászt hozni az emberre, például szegény gyufaárus, utcakőfestő Bertire
• Amellett, hogy alkoholista (emlékezzünk az égetett rumra ;-) ), édességfüggő is – jó, persze, ki nem az…
• Kétes eredetű viszonyt folytat Bertivel, az utcai gyufaárus kötőjel festőművésszel, aki nyilvánvaló, hogy ugyancsak nem veti meg a hallucinogén anyagokat, hiszen a képeibe sétafikálnak ki-be, fel s alá, ráadásul mindezt fényes nappal...
• Olyan éhesek, hogy hallucinálnak, kürtcsigát esznek, bármi legyen is az, ráadásul tűvel, a tűt pedig egymásnak adják, egyszerűen csak megtörlik... Na de kérem?! :-o

„Beletörülte a tűt az asztalkendőjébe, s átnyújtotta a Gyufaárusnak.”

• Mary nyíltan megveti az irodalom más híres alakjait, mint Hamupipőke vagy Robinson Crusoe

„– Robinson Crusoe-t? Piha! – mondta nyersen Mary. ”

Forrás: Pinterest

Anélkül, hogy végleg a sárba döngölném Mary imázsát, essék azért pár szó magáról a műről is. A könyv apró fejezetekből áll, mind egy-egy kiragadott történet, a csudálatos dajka és dajkáltjai mindennapjaiból, és bár mind telis-tele van furmányos csalafintasággal, mint a szarvára ragadt hullócsillaggal táncot lejtő tehén, vagy emberkertet látogató állatok. Gyermekszemmel a témák szórakoztatóan tanító jellegűek, felnőttként azonban inkább keserédesen szomorúak, melyeket, még ha mesésen álcázott formában is, de szerintem bátorság volt kimondani, megfogalmazni. Az előbb említett Táncoló tehén például nekem az anyaságról szól, arról az érzésről, amikor az anya másra (is) vágyik, mint hogy egész nap gyermekére figyeljen… Talán még súlyosabb, a gyermeküket, családjukat elhagyó anyákról is, akiket hív egy hang, taszít egy érzés…  De szól még ennek ellenkezőjéről is, a gyermektelenség bánatáról (Lark kisasszony Petikéje); magányról, kitaszítottságról (A madaras asszony); öregedésről (A nevető gáz); a gyermeki ártatlanság és tisztaság elvesztéséről (John és Barbara története); az emberek elembertelenedéséről, hamis, áltatott felsőbbrendűségéről (Holdtölte) és még sorolhatnám.

Forrás: DeviantArt

~ Értékelés: 10/10 és kedvenc!   Ha egyetlen szót illeszthetnék rá, az a különleges lenne. Különleges rétegei vannak, amelyeket napestig hámozgathatunk. Mary, a Nagy Kivétel, fejkötős, kötényes forgószél, jobban-tudom-én-mint-te mosolyával ezerszer közelebb került a szívemhez, így, ilyen, nos, Mary-sen, mintha egy minden bájjal megkent, szelíd teremtés volna. Abszurditásában, néhol már groteszk szürrealitásában, kesze-kusza, ki-be csavart fantáziájában is sokkal realisztikusabb, szimpatikusabb, ember- és életközelibb! Tartogat meglepetéseket, és kellemes, vagy épp mélyen tartalmas perceket felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.

A Julie Andrews-os, mára már klasszikusnak számító, felejthetetlen filmen kívül pedig szintén ajánlom mindenki figyelmébe, a valós eseményeken alapuló, ámde kellemes fikcióval is jócskán tűzdelt Banks úr megmentését, amiben Emma Thomson marrypoppinsisztikusabb egyszerűen már nem is lehetne! :-)

Akinek pedig még szintén kimaradt az életéből a könyv, az sürgősen pótolja! :-) Én is rávetem magam majd a többi részére is! Sőt, azt hiszem, bár a fordítás igényes és mókás-kedves, eredeti nyelven is roppantul érdekel!

Kiadta: Ciceró, 2003 és 2010

Fordította: Benedek Marcell

Eredeti cím: Mary Poppins

Eredeti megjelenés: 1934

Terjedelem: 160 oldal

Megrendelhető

Jól irányzott varázskattintásra megnő! ;-)