„Az az élet jó, ami van, ha cigányélet is,
mert nincsen jobb.”
Carlo nem francia, mégis (a) Párizsban él. Csakhogy ez nem az a Párizs. Nem a fények városa. Itt húsz éve mindenki sötétben jár még a budira is éjjel. Itt egy kivénhedt, tépázott és ezerfelé osztott-cincált villanypózna az Eiffel-torony, ami nem szerelmesek csókját és felajzott turisták látványát szívja magába napestig, hanem a párizsiak mindennapos, hangos-szagos életét. A városka pereme ez, a gettó, amiről még talán csak Isten nem vette le a kezét, de sokszor az emberek ebben sem lehetnek biztosak.
Itt sorakozik egymás mellett, szabálytalanul és girbegurbán jó pár viskó, köztük egy, aminek portája előtt rendre el van seperve, minden évben tisztasági festéstől mállik a vakolat, és a lépcső két oldalán még muskátli is ki meri dugni vöröslő fejét. Itt éldegél a jó öreg néne Zsuzsi nene, Carlo keresztanyja, aki saját porontyaiként neveli a tizenöt éves Carlót és unokatestvéreit. Zsuzsi nene más, mint a többiek. Na nem a mocskos szájúságban, mert abban ugyanolyan, sőt, kenterbe is ver némelyeket. Zsuzsi nene ad a rendre, biztonságra. Féltve, óvón terelgeti Carló sorsát, mert a más fajta szív megérzi saját fajtáján belül is még sajátabb fajtáját.
Carlo szorong. Azért, mert zsebében lapul a csekk, amin az ellopott tűzifát kellene megfizetni. De leginkább azért, mert ott, a Párizs koszlott szívében, ahelyett, hogy pornót, horrort nézne, őt gondolatok és kérdések gyötrik, hogy a devla tegye rájuk a kabátot. Saját boldogulásáról, mások sorsáról, az életről úgy általában... Mert általában úgy van...
 |
| Képek: saját - mire nem jó egy bevillanó vaku :) |
Igaza van a fülszövegnek, a történet itt és most játszódik. A szereplők cigány fiatalok, öregek, hamisítatlan, megszólalásig élethű cigány környezetben. Mégis csak onnan jöttem rá újra meg újra, amikor feltűnt egy-két devla a képben. Amúgy csak a szegénység van. A kilátástalanság. A maga körül ártó, rontó, kapirgáló élni akarás. Hatalmi játékok, uzsorások, határidők, irigységek és néhány elcsípett ritka, de szép, meghitt pillanat. Ordenáré stílusok és szájkaraték. Kóla és cigánykenyér minden mennyiségben. Utakon végiggördülő fekete Audik, nyomot hagyó kerekek. Nyomot hagyó (?) sorsok...
„– Fáj a fejem.
– Mindig fáj neked.
– Mindig.
– Most még mulattak is anyámék. A füsttől fáj. Tele van füsttel. Meg gondolkodással.
– Min gondolkodsz?
– Az életen.
– Azon nincs mit gondolkodni – mondta Carlo.
– Nagyon is van. Hogy miért ilyen. És a halálon is – mondta Natasa.
– Azon mit gondolkodsz?
– Hogy mi van utána. Hogy ezeknek – és itt Natasa felsorolta mindazokat, akik az elmúlt évben meghaltak a Párizsban –, hogy ezeknek miért kellett meghalniuk…
– Nem is számoltam, hogy ilyen sokan…
– Miért kellett meghalniuk? – ismételte Natasa a kékre lakkozott körmeire meredve. Meneteltek némán az orvosi rendelő felé, nézték, hogyan világít a kék lakk lépésenként. Egy. Kettő. Egy, kettő, egy, kettő.”
~ Értékelés:
A könyv, 16+-os, és ez érződik is rajta. Kimond gondolatokat, amik ebben a korban talán csak akkor ölthetnek testet, ha kimondják őket. Nem zavaró, nem sok, mindenkire ráfér. Bódis Kriszta stílusa tetszik. Szeretnék majd még tőle olvasni. Nem köntörfalazó, egyszerű, mégis igényesen lényegre törő. Emellett pedig tökéletesen adagolja humorát. Senki sem ördög és senki nem angyal, legyen bár magyar vagy cigány. (Szerencsére) nem kapunk egy magyarosított Gettómilliomos sztorit, pedig bevallom egy kicsit ettől tartottam... Csak egy átlagosat, néha közhelyeset, mert az élet sokszor közhelyes. A mezítlábas, hangos kiskölkök a porban-koszban fociznak, és közben összevesznek melyikük Grosics vagy éppen Messi. A pap meg erőteljesen nyeli, torkából savasan felböffenő előítéleteit. Mert, ha ő sem nyeli, akkor eláraszt mindent... Szerettem a történetet, és a karaktereit is, főleg Carlót és Zsuzsi nenét. Érződik, hogy a szerző nem a fáról akasztotta le őket, hanem a való életből merített. Ajánlom annak is, akit érdekel a téma, és annak is, aki ódzkodik tőle, mert maga a történet tényleg olvasmányos.
A könyvet és élményt köszönöm a Tilos az Á Könyvek Kiadónak!
Kiadta: Tilos az Á Könyvek, 2014
Terjedelem: 216 oldal
Kiadta: Tilos az Á Könyvek, 2014
Terjedelem: 216 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése