Témázunk: Derékba törtek...

Képek forrása: Pinterest

E havi Témánk a derékba tört, azaz  félbehagyott könyvek. Ebben a kérdésben két fő táborra szakad a könyvmoly közösség: azokra, akik (szem)inuk megfeszítésével is kitartanak a végsőkig, mindenre elszántak, könyvet félbe nem hagynak; és azok, akik putty. Mely esetben a putty, könyvet félbehagyó, esetleg félre -tevő/-dobó/-hajító/-rugó cselekvésre irányul. Jómagam ezt a második tábort népesítem, de ilyen – amúgy szerencsére nem gyakori – alkalmakkor igyekszem csak egy kecses, női mozdulattal esetleg néhány nem túl nőies szóval ékesítve becsukni a könyvet, avagy nyomni egy bájos escape-et az e-olvasón.

Megértem a másik tábor elkötelezett híveit is. Tényleg. Hogy ha már valamibe belekezdtünk, ne hagyjuk félbe, mert az esetleg nem hat jól az idegrendszerünkre, személyiségünkre, elveinkre, ugyanakkor vallom azt is, hogy igaz a mondás: So many books, so little time – Oly' sok könyv, oly' kevés idő. Ez vonatkozhat az életre is, mint olyan, vagy szimplán csak a szürke hétköznapokban, megkergült mókusként robotolás melletti olvasásra fordítható hasznos időre. Az viszont már ezen a térfélen is változó, hogy kinek meddig van az addig…  Sőt, nálam ez könyvenként és hangulatonként (nagyon fontos kulcsszó!) is változó lehet. Volt már úgy, hogy az első 5-10-15 oldal után tudtam úgy éreztem, hogy ez bizony – legalábbis ittésmost – nem az én csésze teám (roppant magyaros kifejezéssel élve), de azért legtöbbször igyekszem esélyt adni. Magamnak és a könyvnek is. Terjedelemtől függően persze, de általában nálam az arany közép a vízválasztó. Ha egy könyv még az 50%-áig sem tudott megszólítani, két kézzel kinyúlni és magához ragadni, sőt egyenesen még taszítani is merészel, akkor nincs mit tenni, még ha kissé (vagy esetenként nagyon) letörten is, de fel kell adnom. Előfordulhat, hogy évek múltán újrapróbálkozom, és sikert aratok, nem mondom, hogy nem, de egy-egy ilyen csalódás után nekem bizony kell idő a felejtéshez. A félbehagyás egyébként – nem azért, hogy magamat exkuzáljam, hanem mert tényleg – általában nem a könyvet minősíti, hanem a szubjektív ízlés dolgát, aminek a saját szabálytalan szabályaival nem lehet mit kezdeni… 

De hogy ne csak a nagy semmibe monologizáljak, megpróbáltam összegyűjteni (a teljesség igénye nélkül) mely könyvek karrierje tört derékba nálam: 

• Ha minden igaz, még 2011-ben hagytam félbe Arthur Phillips: Tevagy a dal c. könyvét. Az okra, és úgy magára a könyvre általában, vagy hogy meddig jutottam, bevallom nem emlékszem… Most viszont, hogy újra elolvastam a fülszöveget, megint érdekelni kezdett, sőt, (nagyobb) nyomokban erősen emlékeztet egy filmre, amit nemrégen láttam: Begin Again / Szerelemre hangszerelve. A film egyébként tetszett, újszerű volt, és nem olyan légiesen könnyed, mégis könnyed és szórakoztató, és még azért is érdekes, mert életemben ez volt a második a (Kódjátszma után), ahol Keira Knightley elviselhető volt, sőt, itt talán (de csak halkan és félve jegyzem meg), egy kicsit még több is annál… már majdnem... nem, az azért annyira ne ragadtassuk el magunkat! :) Mindemellett még tényleg jó dalok is vannak benne, sőt az egyik szerepet a Maroon 5 énekese, Adam Levine játssza. A másikat, a főt pedig Mark Ruffalo. Na de nem a filmről akartam írni, menjünk tovább…

• Ugyanebben az évben kezdtem el, és tettem félre Cserna-Szabó Andrástól a Pusziboltot. Most sajnálom csak igazán, hogy nem skicceltem fel valahová pár sort, hogy mi volt az ok, mert így bizony megint nem nagyon rémlik. Talán a stílus volt, ami nem igazán kapott el? Nem tudom. De ha azt mondjátok, érdemes adni neki még egy esélyt, én megteszem! :) (Örülnék, ha a tanácsoló figyelembe venné milyen könyveket szeretek nagyjából...)

• A listán szerepel még Szepes Mária:  Felhőszobrász  c. novelláskötete, és pironkodnom kell, de arra a momentumra sem emlékszem, amikor kézbe vettem... Valaki segítsen, hogy esetleg saját érési folyamatom szükségeltetett-e vajh'? 

• Muriel Barbery: A sündisznó eleganciájára emlékszem! Emlékszem hányszor jött szembe velem a rengeteg dicséret és éltetés, hogy mennyire vártam, hogy a könyvtárban végre elérhető legyen, és hogy mekkorát koppantam, amikor olyan 70 oldal környékére érve egyre hangosabban dörömbölt a kérdés a fejemben, hogy ez meg mégis mi a jó franckarika? Tele volt csupa okos gondolattal, ami akkor kiborított és nem kötött le. DE! Arra is emlékszem, hogy azért úgy vágtam a sarokba tettem le, hogy ehhez még lehet, hogy érnem kell, és az utóbbi pár évben ez a folyamat, úgy érzem, igencsak nagyobb mértéket öltött... Lehet, hogy eljött az idő egy második esélyhez?!

• Jostein Gaarder: Igen, jól látjátok, maga a szerző került derékbatörésre (azt hiszem, ez egy írónak szörnyűbb lehet, mint a kerékbetörés...). Először jött A történetárus, azzal úgy ahogy elvoltam, de nem lett valami maradandó. Aztán megpróbálkoztam a Tükör által homályosannal, de közel-coelhói élményt nyújtott, így rövid terjedelme ellenére is kezem által homályosan végezte. Végül és utolsósorban adtam még egy esélyt, mert ilyen könnyen nem adjuk fel! Gondoltam A narancsos lány majd meghozza a várva várt engesztelődést, hisz ha csak egyik személyes kedvencemre, Alessandro Bariccóra gondolok, és arra, hogy a Selyem első olvasatra hallásra mennyire nem tetszett, majd később, a többi művével együtt mennyire szerelmes lettem belé... Ám Gaarder esetében a tippem sajnos nem jött be. Erről bővebben itt.

Nem tiszta Coelhós? :D

• Ha már az előbb említettem Coelhót... Nos, vele úgy kezdődött, hogy amikor visszatértem az aktív olvasáshoz, Az alkimista került a kezembe, ami jókor jött, épp nyitott voltam rá, egész eredetinek is tűnt, így végül jó élmény lett. Jó. Élmény lett. Van ilyen. :D Aztán később persze rájöttem, hogy nem ő találta ki a történetet, csak nyúlt, és későbbi próbálkozásaim (mert hogy voltak) egyre lejtmenetet vettek, aztán a cérna a Tizenegy percnél szakad el, hangosan. Emlékszem, a festői Balaton partján olvastam, és csak az mentette meg a habokba merüléstől, hogy könyvtári példány volt! Nem szeretek könyvet rongálni, sőt... De ott, és akkor, ha a sajátom lett volna, akkor csúnya dolgokat kellett volna átélnie. Illetve, most nézem, hogy az ominózus eset után végül mégis befejeztem, hangoskönyv formájában (mi a szösz?!), szóval nem számít félbehagyottnak, de az írója nagyon is! Az ok pedig ezer éve lerágott, ezer szájból megénekelt és elpanaszolt. Üres. Közhelyes. Oraveczkoejjós.

•  Sophie Kinsellával egyszer próbálkoztam, elég is volt. Nem tudtam, és nem is akartam titkot tartani. No more chick-lit! Legalábbis ennyire chick-amlós... :P

• Sajnos, bármennyire szerettem volna szeretni őket, kik így szerettek, ez sem sikerült. Nem viselem jól, amikor belegázolnak a rózsaszín kis világomba. Vagy ha már teszik, hát jöjjön első kézből a liliomtiprás / szemfelnyitás. Gyarmati Fanni Naplóját például nagyon szeretném olvasni!

• Tavaly, az év végi hajtásban, becsusszant még egy icipici derekacska, amit megropogtattam, ez volt Arto Paasilinna: A nyúl éve, amit rövid, kedves, karácsonyra hangolódás céljából akartam magamévá tenni, de a bizonyos államfők, bizonyos koponyaméret változásainál elveszített engem... Talán egy másik év lesz nekem a nyúl éve?! :)

• Amit meg már idén tettem félre, Tom Rob Smith: A 44. gyermek , amire a közelgő film kapcsán figyeltem fel, és ami nagyon magas és elismerő értékeléseken áll, nálam mégse talált be. A „gond”, azt hiszem itt is a stílussal akadt. Túl férfias, túl nyers volt nekem. De ezt még nem vetettem el teljesen, talán majd újra nekifutok... (Vagy ha nem, hát marad a film).

Hát így állunk eddig, szerintem azért ez négy-öt évre lebontva nem olyan rossz arány. Szerencsére egyre jobban megismerem saját ízlésemet, és némi infógyűjtés után mindinkább sikerül helyesen megítélnem, hogy tetszene-e nekem az adott könyv. Ritkán adok igazán alacsony pontot is. Jól van ez így, hisz elsődleges cél a tartalmas szórakozás, öröm- és élményszerzés. Ha meg valami nagyon nem jön be, nem fogok kertelni, és bizony derékbatöröm. Így mondjuk nálam nem találhatóak paprikás posztok, amik pedig valóban szórakoztatóak tudnak lenni!  ;-)

Akiknél még törekedhettek:

~ PuPilla

~ Nima
~ Zenka
~ Ilweran
~ Szee
~ Bea
~ Andi
~ tigi
~ FFG


A témához egyébként bátran lehet csatlakozni, jelezzétek, ha írtatok és belinkelünk titeket is! :) 


Kedvet kapott csatlakozók:

- Adri Könyvmoly
- Bubu Maczkó
- Nita