Popcorn jelentések: A tenger dala / Song of the Sea

Rájöttem, hogy az Oscaros bejegyzésem óta (ahol egyébként frissítettem a nyerteseket is utólag) nem írtam Popcorn jelentést. Ennek legfőbb oka, hogy mostanában nem sok filmet láttam. Egy mesére viszont igencsak elcsábultam, és nem hogy nem bántam meg, de azt hiszem, egy újabb minden idők kedvencét avathattam! 

Leírása alapján A tenger dala / Song of the Sea, színes, dán-belga-luxemburgi-francia-ír animációs film. Ebből a soknemzetűségből, az ír dominál. Ha egyetlen szóban kéne összefoglalnom, nem érezném túlzásnak a lélegzetelállítót! A történet eredeti(nek tűnik), mégis lüktet az ír, ősi mondáktól, mitológiától, tündérektől, és mindezt nagyon nem Disney-stílusban. Félre ne értsetek, szeretek én a híres Disney-kből nem is keveset, elvarázsolnak, elringatnak még felnőtt fejjel is, de most, amit kaptam, arra egyelőre nehezen találom a szavakat...

(Képek forrása: google)

A történet röviden:

Ben, édesanyjával és édesapjával él egy csöppnyi kis szigeten, aminek fő látványossága az egyetlen világítótorony. Ben édesanyja várandós, ám sajnos nem minden úgy alakul, ahogy azt a család, telve szeretettel várná és remélné. Ben nem rajong kishúgáért, Saoirse-ért (ejtsd: Seer-shuh, jelentés: szabadság, függetlenség), mivel édesanyja, Bronach (jelentése: szomorú) elvesztésével köti össze. Pedig a hatéves kislány, aki ezidáig még egy szót sem szólt, nagyon is különleges. Ő ugyanis, édesanyja után, egy, az ír folklórban is fellelhető selkie (seal+fairy - fókatündér [nem összekeverendő Lizával, a rókatündérrel :D]). Özvegyen maradt édesapjuk anyja, a folyton sopánkodó Nagyi, miután egy éjjel a kislányt a tengerparton találják meg „elkóborolva”, úgy dönt, hogy magához veszi a gyerekeket, mert a szigeten, feleségét még mindig mélyen gyászoló apjukkal nincsenek biztonságba. A kaland pedig akkor kezdődik, amikor a két gyerek mindenáron haza akar jutni, útközben azonban még meg kell menteniük az egész megkövült tündérvilágot. 

Én egyébként nem tudtam miről szól, csak az előzetest láttam, és abban ugyan minden benne van, de ez már csak utólag derül ki. Akkor csak az érzés kapott el, hogy ez valami nagyon más, mint amit megszoktam, kell nekem! Maga a történet is izgalmas, szép, megható, tanulságos, de ami a film bitang nagy erőssége, az a szemgyönyörködtető és elámító képi világ, ami gyermek és felnőtt szájakat egyaránt kitátásra ösztönöz. Ezen felül pedig tele van apró rezdülésekkel, melyek jól megdolgozzák az ember szívét. Maga a tragédia, az anya elvesztése, ami rányomja pecsétjét az egész családra. Ahogy már írtam, Saoirse nem beszél, Ben ellenséges a húgával, míg az apa pont hogy a kislányt részesíti előnyben, ő az utolsó hajszál, akibe elvesztett felesége okozta maró fájdalmában kapaszkodni próbál. Ben így viszont csak még ellenségesebb húgával, úgy érzi apjának sem tud megfelelni. 

E mese minden rezdülése maga a művészet. Olyan élmény volt, mintha a valaha olvasott leggyönyörűbb, legcsodálatosabb meséskönyv kelt volna életre. Aki szeret, tud és szokott is a legapróbb jelekre figyelni, az lubickolni fog a gyönyörben. Ben karaktere a számomra a legkifejezőbb. Érdemes megfigyelni mennyi düh, magány, szorongás és szeretetéhség feszíti belülről. Például, amikor húgát ijesztgeti félelmetes történetekkel, de aztán a reakciót látva megbánja, vagy az elválás jelenet, amikor dühös apjára, a búcsú percében mégis esdeklőn kapaszkodik belé. Hát bizony, én már ezeket megkönnyeztem. Valahogy minden apró moccanat életre kelt és mesélt. Hangulatában egyébként Neil Gaiman: Óceán az út végén c. meséjére emlékeztetett, illetve a Ghibli Stúdió alkotásaira (Ghibliről magyarul a wikin).

~ Értékelés: 10/10 és kedvenc!  Ajánlom kicsiknek, nagyoknak, közepeseknek, jókedvűeknek, szomorúaknak, unatkozóknak, egyszóval mindenkinek, aki szereti vagy valaha szerette az igazi szép, klasszikus, szemet és lelket gyönyörködtető meséket, ahol eredendő gonoszság, mint olyan nem létezik, csak ok-okozati összefüggésben összefutó, szétágazó, rögös utakon; ahol a vég, még ha boldog is, realisztikusan számolni kell hiányokkal és lemondással, ahol a mese elemek egyfajta varázsos keretbe foglalják az élet erejét, teljességét.

+1 megjegyzés: Eredeti nyelven is érdemes megnézni, nagyon szépen, tisztán, érthetően, itt-ott erősebb, máshol gyengébb ír akcentussal beszélnek. A pesti Urániában egyszer-egyszer adják eredetiben. :)

Rendező: Tomm Moore

Forgatókönyvíró: William Collins

Zeneszerző: Bruno Coulais

Producer: Claus Toksvig Kjaer, Paul Young

Hazai bemutató dátuma: 2015. március 5.