2014. október 30., csütörtök

Újratervezés




Minden kommentár nélkül, csak nézzétek... és sírva nevessetek vagy nevetve sírjatok... Én ezt tettem...

2014. október 27., hétfő

Popcorn jelentések: Két nap, egy éjszaka / Deux jours, une nuit

Ami francia (ez esetben belga), és Marion Cotillard főszereplésével készül, az rossz már nem lehet... :) Ilyen indíttatásból ültem be a nálunk is nemrég bemutatott Két nap, egy éjszaka című filmre...

Történet: Sandra (Marion Cotillard) évekig dolgozott egy gyárban, de néhány hónapos betegszabadsága után főnöke lehetetlen feladat elé állítja: csak akkor jöhet vissza, ha rábeszéli kollégáit, hogy azok mondjanak le az év végi bónuszukról. A cég indoklása szerint nincs forrás egyaránt a bónuszokra és Sandra fizetésére. A gyenge, megalázott nő szembeszáll az őt elbocsátó vállalattal: a hétvégét kollégái győzködésével tölti, hogy félelmeit és saját korlátait leküzdve új emberként nézzen szembe hétfőn reggel a feletteseivel. (Forrás: port.hu) 

2014. október 24., péntek

Jodi Picoult: Larger than Life / Szelíd vadak


Nem tudom kelle-e több és jobb ajánló, mint, hogy úgy érzem, ha ezt a kisregényt (!!! novella angolul = kisregény; short story = novella - ahogy mi értjük), szóval ha ezt Jodi mondjuk húsz évvel ezelőtt megírja, és én el is olvasom, akkor vagy nagyon sokáig elefántkutatósat és megmentőset játszottam volna, vagy az is lehet, hogy most Miamona Szafarizdáját olvasnátok. :)

2014. október 23., csütörtök

Témázunk: Irodalmi bakancslista


Az én bakancslistáimmal, legyen az általános, vagy irodalmi, az a helyzet, hogy az életkorommal, helyzetemmel, szertelenségemmel, csapongó érdeklődésemmel kézen fogva változnak, alakulnak, formálódnak... Kiskoromban nem is tudtam mi az a bakancslista, tűzoltó akartam lenni, meg katona - az első csak a vers kedvéért, de a második az igaz, hű S-FOR-os akartam lenni :D -, irodalmi bakancslistán meg így, nevén nevezve a gyereket szerintem eddig a pontig nem gondolkoztam, de azért, mint minden könyvmolynak (de unom már ezt a kifejezést, kitalálhatnánk rá mást) nekem sem kell meggebednem, hogy valami szikrát csiholjak magamból. Vagy mégis? 

2014. október 22., szerda

Elif Shafak: A bolhapalota


Nemrég belefutottam egy cikkbe a könyv fordítóival - Nagy Marietta, Sipos Kata - plusz a fülszöveg  is hangosan kiáltozott felém, hogy nekem ezt el kell olvasni, így hát nem tudtam és nem is akartam tovább ellenállni a csábításnak...

Az író - sőt, mint olvasás közben derült csak ki számomra, az írónő - nevével eddig nem találkoztam, de nagyon szeretek kincsekre bukkanni, és bár eme kedvelt kincsvadászatom nem mindig jár sikerrel, most úgy érzem ismét sikerült belenyúlnom a tutiba!

2014. október 15., szerda

Találkozás Tóth Krisztinával

(Photos by iopi)
Tegnap este a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében mutatta be az érdeklődő közönségnek Tóth Krisztina új novelláskötetét, a Pillanatragasztót.
Régóta "fogócskáztam" már az írónővel, többször már majdnem "találkoztunk", csak az utolsó pillanatban nekem mindig közbejött valami, de most végre sikerült fülön csípnem a pillanatot, és jól bele is ragasztottam magam, hogy nektek is át tudjak adni valamennyit belőle. :)

2014. október 10., péntek

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó



  „A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.” 


Elfeledtem Tóth Krisztina milyen lehangoló tud lenni... Vagyis, elfeledtem, hogy az élet milyen lehangoló tud lenni... Nehéz volt újra szembenézni vele, eltartott egy ideig, míg azt tudtam mondani, igen, így van, hát told... lökd az egészet az arcomba! Itt vagyok, és tűröm, sőt szinte már élvezem. Ha már mást nem tehetünk, legalább tudjunk nevetni, sírni, borzadni, viszolyogni magunkon/ magunktól.

2014. október 8., szerda

Bakó Ágnes: Fekete szivárvány


Olyan megmosolyogtató, amikor az ember lánya, felnőtt fejjel, lázas betegen belekezd egy könyvbe, és ez az első mondat fogadja: „Olyan jó betegnek lenni! - sóhajtott Anna és mosolyogva lehunyta a szemét.”  - És tényleg rögtön visszarepültem a gyermekkori ágyban töltött szép időkbe, mikor, mint a történet főszereplőjének, Annának, szabad volt mindent, még azt is, amit máskor esetleg nem, és lesték az óhajaimat, kívánságaimat, nem is akartam meggyógyulni én sem olyan hamar, nehogy elmúljon ez az álomvilág.