A legnagyobb problémák egy könyvmoly életében...

(Képek forrása: google)

Bár nem szoktam gyakran ilyen kérdőív szerű körbeposztokat kitölteni, most valahogy mégis kedvem szottyant. Még a csokissal is kacérkodok... :)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Vallom, hogy sokszor nem én választok, hanem a könyv választ ki engem. Már csak azért is, mert meglepően kevésszer sikerül mellényúlnom. Valahogy általában jön egy hangulat, ott bujkál bennem, és akkor vagy meglátok egy könyvet, vagy valaki ajánl, vagy csak úgy előbukkan a semmiből. Olyan is előfordult már többször is, hogy éreztem, hogy egy könyv olvasós lesz nálam, mégis, valahányszor kézbe vettem jött egy sugallat, hogy ne most, még ne, úgyhogy félretettem, és valóban később eljött az ideje, és élmény lett. Legnagyobb példám erre a Harry Potter. Na arra aztán évekig érett a sugallat. De megérte! Persze azért nem vagyok könyvekkel suttogó, de hiszek az ilyen kis hétköznapi mágiákban. :)  

2. Már elolvastad több mint a felét, de egyszerűen nem tetszik neked.  Abbahagyod, vagy folytatod?

Attól függ. Hogy mennyire nem tetszik. És milyen hosszú a könyv. :D Meg az adott hangulattól. Erre nincs így általános receptem. Volt már amit 50 oldal után is "eldobtam", mert éreztem, hogy nagyon nem. Ilyenek például a YA-k, vagy chick-litek. De olyan is volt, hogy "végigszenvedtem" egy adott részt, és a végén örültem, mert mégis pozitív lett. Erre lehetne példa Szabó Magda Katalin utcája. Életem első felnőtt Sz.M.-ja volt, és az első 50 oldal szörnyen zavaros. A vége mégis katarzis lett, és olthatatlan vágy, hogy a Sz.M. összest magamévá tegyem. Vagy sokszor eltart egy ideig, míg az ember a stílushoz, nyelvezethez hozzászokik. Így voltam a Gépnaranccsal, ahol a sok idegen szó és nyers stílus eleinte zavart, aztán a könyv erőssége lett; Emma Donoghue Szobájában pedig a kisfiú gyermeki nyelvezetét kellett megszoknom, ami, ahogy olvastam sokakat végig idegesített, én szerencsére nem csak hogy megszoktam, de meg is szerettem. Intimebbé, egyedibbé tette a regényt. 

3. Közeledik az év vége és igencsak távol vagy az olvasási kihívásod teljesítésétől. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Bizony. Olyannyira távol vagyok, hogy nincs semmiféle kihívásom! :) Nem zárkózom sehova, csak a jó meleg lakásba, a cserépkályha előtti kényelmes, hívogató kanapéra, és ott kétpofára nassolom a betűket! :)

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói nem egyeznek!!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Nagyon jó módszerem van az ezzel való megbirkózásra. Nem olvasok sorozatokat! :D :D Illetve csak nagyon ritkán. Nem tudom miért, de valahogy ódzkodom tőlük. Nem szeretem a kötöttségeket. (Már, ami a könyvsorozatokat illeti. ;)) Ha olyan sorozatról van szó, aminek már minden része kijött, akkor mindenképpen egyben szeretném lenyomni, nem szétcincálva, és akkor az akár hónapokig tartó hosszú jegyességet jelent. Ha meg várni kell a következő részre, elfelejtem mi történt az előzőben, és a  mindezzel járó feszkót sem bírom. :D Belekezdeni meg nem szeretek, hogy aztán ne fejezzem be. Szóval hát így küzdök meg ezzel. Struccpolitika. :) 

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

A blogommal. :) Aztán majd olvassa aki akarja. Sokak bánatára, igazi, nagy kiakadós posztokat nem szoktam írni. Nem célom a könyv lejáratása sem. Egyszerűen csak ki kell adnom megdöbbenésemet. Az utóbbi évek legnagyobb csalódása A kör volt. Amit akkora, de akkora hájp övezett, hogy ihaj. És az ráadásul YA és még sorozat is, ráadásul baromi hosszú. Na ugye, minden körülmény kiáltozott, hogy nenene, de én figyelmen kívül hagytam, így hát magamra vessek. :) Sophie Kinsellával sem jöttünk ki valami jól. Ott nem is gyötörtem tovább magam, átadtam a pókoknak a sarokban... :) Mondjuk ez legalább nem volt egetverő csalódás, mert erre is számítottam. Nem úgy Jostein Gaarder, akit annyira, de annyira szerettem volna szeretni... :( Na de ilyen tapasztalatok is kellenek. Ha nem tudjuk mit nem szeretünk, azt se tudjuk mit szeretünk. :) Ezt a coelhói mélységet figyeljétek! :D

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?

Reménykedek, hogy van nálam zsepi, mert a nyilvános meghatódással még semmi baj, de az elcsöppenő orrokat nem szeretjük. :D Na, amúgy volt már ilyen velem. Olyan is, hogy elfelejtettem leszállni a villamosról. Többször is. Még szerencse, hogy végállomásig mentem. :D Suttyomban azért körbe szoktam kémlelni, hogy néz-e valaki, és ha igen, azért zavarba jövök. De úgyis mindenki a telóját pötyködi, vagy olvas, mint én, szóval nem gond. Ki kell olykor pucolni a könnycsatornákat.  És hát a könyv mögé mindig nagyon jól el lehet bújni. :)

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!

Lásd 4-es pont. :) 

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Annak, akiben megbízok, minden további nélkül kölcsönadom. Annak, akiben nem... nos, neki hazudok, mint a vízfolyás :D Nem, nincs meg, mert e-ben olvastam. De az e meg egész véletlen letörlődött... Nem, sajnos már odaígértem valaki másnak. Nem, sajnos, a mamám macskájának egere beteg lett, és ez volt az utolsó kívánsága a halálos ágyán. Nem, azon a könyvön átok ül... Komolyan... Kölcsönadtam már ötször, és mindenkit baleset ért... 
Mondjuk ez tényleg nagyon kényes téma. Sajnos kaptam már vissza könyvet úgy, hogy "egy kis baleset"  érte. A legviccesebb egy már amúgy sem túl új állapotban lévő, nagymamám polcán talált erotikus kis ponyva volt (bizony a nagymamák is voltak pajzán fiatalok!), amit bevittem gimibe, és annyi kézen futott át, hogy szó szerint darabokban kaptam vissza. :D  Azt nem bántam. Vicces volt. :) 

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Az új "szabályom" értelmében egyszerre csak egy könyvet olvasok. Nagyon tetszik ugyan, mikor valakinél látom, hogy féltucat könyv meg van kezdve, de nálam ez nem jött be. Persze, ha többet olvasunk párhuzamosan, akkor lehet váltogatni, hangulat szerint, ám én filmekben sem szeretek valamit félig nézni, aztán átváltani másra. Ezért van, amit már korábban említettem, hogy ha egy hangulat épp nem kap el, inkább félreteszem, akár évekre is. Ha a hangulat elkap, akkor meg nem szeretek kirángatódni belőle. Ha ez a kérdés úgy értendő, hogy már az ötödik megkezdett könyvet dobom félre, nos azt átmeneti olvasási válságként könyvelem el, és egy időre félreteszek minden írott anyagot. Ilyenkor jöhet minden más program, a könyveket meg hagyom porosodni. Az első pár ilyen "válságnál" nagyon megijedtem, hogy akkor ennyi volt, többet nem fogok olvasni, de aztán rövidebb-hosszabb idő után újra ment minden, mint azelőtt. :)

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Adott anyagi állapottól függ. Mondjuk én mindig is fukar könyvvásárló voltam. Általában azt veszem csak meg, amiről 99%-ig érzem, hogy betalál, és még tetszetős is annyira, hogy a polcomon szeretném tudni. Hiszen nem valószínű, hogy egyhamar újra fogom olvasni. Legutolsó ilyen nekemezakkoriskell-vásárlás Mette Jakobsen: Minou szigete volt. Azóta sem győzök benne gyönyörködni.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?

Ki tudja. Van, ami olvasás előtt nem is csücsül a polcon, egyből rávetem magam. Van, aminek évekig várnia kell. Van, ami elkallódik, majd újra visszatér. Van, ami elajándékozódik, de újra megvétetik. Minden örökbefogadott könyv sorsa más és más. Van, amire olyan régóta ácsingózok, aztán mikor ott van a kezemben, egyszerűen épp nincs kedvem nekikezdeni. Vagy el akarom még odázni a gyönyört. Vagy jön az AHA élmény, hogy úristen, nekem ez megvan??? És nem is olvastam még??? Szóval ez teljesen változó. :)

Ennyi lett volna. Bárki is állította össze, köszönjük a kérdéseket. Nem küldözgetem tovább, akinek van kedve, az csapjon le rá! ;)  

Akik még nyilatkoztak a molyrágta problémákról:

Nima, Ilweran, PuPilla, Dóri, katacita, Nita, Nikkincs, Zenka, Anglee

(Képfelirat made by Miamona)