2014. december 23., kedd

Békés Pál: A félőlény

Karácsony előtt, így egy-két nappal, én buta, bohó, elmentem a dolgomra, emberek közé, és azok a közelgő ünnepektől megveszve szörcsögtek, hörögtek, happoltak, kapkodtak, én meg csak didegtem-dadogtam, hebegtem-habogtam, áztam-fáztam, bogarásztam. Hazaértem meghűlve, kinyúlva, kifáradva, felhúzva. A szoba közepén állva elkurjantottam magam: Na de most már elég! Majd levetettem magam az ágyra, kicsit még mindig dúlva-fúlva, az odakint kerengő "szörnyektől", amelyek kerregnek-karrognak, és akkor, félőlényhez híven, jól nyakig húztam a takarót, olvasni kezdtem a mesét, melynek első mondata máris megnyert magának: 
- Na, most lett elegem az egészből!
Neked is, kis barátom? Kérdeztem, bár még azt sem tudtam kihez beszélek, de roppant hamar egymásra hangolódtunk... És láss csodát! Mert én láttam. Ugyanis csoda történt. Amolyan formás, rendes, igazi csoda. A ráncaim egyenként elkezdtek kisimulni, arcszínembe visszatért a pulykaméreg nélküli üde rózsaszín, szemem villódzó fénye meghitt csillogássá "fakult" és a kinti kerregés-karrogás, kivert kutyaként eloldalgott.


Békés Pál nyelv-nyüstölő, rím-remegtető, formabontó, csalafintán gyermeteg mesének álcázott társadalmi, politikai manófesztuma, ropogós, piros alma, szerény-szeder és cs-cs-csintalan cserregő mosolyt csalt az arcomra! Közben pedig abszolút nem szájbarágós módon nagyon fontos, alapigazságokat tanultam, melyek megszívlelendők, létünk bár gyermeki, vagy felnőtt. Pont erre vágytam! :) Tudtam ám, csak nem sejtettem, szendergő bánatom a lapokba rejtettem. Hátradőlök, most már jöhet kis- vagy nagy karácsony. Nem bánom. Sőt hej de várom!





Főbb szereplőink: Porhany, aki mindig tudja, hol a porhanyítás határa; Csupánc, aki mindig csupán csak addig csupál, amíg a lombtakarója ér; Rakonc, aki formára fésülgeti a rekettyebokrokat; és Félőlény, aki egy élőlény, csak 'f'-fel, mert annyira f-f-f-cidrizik. Malackaként bujong odúja rejtekén, mert már a rádiót is elkalózkodták, és már a csapból is szörnyek folynak. Persze vannak még szereplők bőven, de nem sorolhatok fel mindenkit, mert akkor a bejegyzésemet kitöltené a stílusos stáblista...



(Forrás: a bűvös google)

A történetről sem árulnék el sokat. Vannak a szörnyek. Kint is, bent is, fent is, lent is. Kémkednek és rémkednek. Akiket így is-úgy is le kell győzni
És nem mellesleg legyen szólva, hogy ebben a mesében van Kiserdő legcukibb molyrágta könyvmolya, akinek imigyen fest a könyvtára:




~ Értékelés: 10/10   
Maxi élvezet, izgalmas környezet, 
Mókás lények, már én sem félek.
Hogyha nem hiszed, tárd ki jól szemed, 
Magad is láthatod, szívedbe zárhatod.




4 megjegyzés:

  1. Ajj, de szerettem én is! :) <3
    Ó és fantasztikus jó az a kép a varázsos erdőről! :)
    A kétbalkezes varázslót is feltétlen olvasd el Békéstől! A többi nekem annyira nem jött be, de az hasonlóan aranyos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, még tőled került anno listára a könyv, aztán íme, ez is pont a legmegfelelőbb pillanatban talált rám! :)
      Ugye, hogy fantasztikusan varázsos? Nekem is tetszik, Képzeld, szinte sosem szoktam magyarul beírni a keresőbe, mert angolra általában jobb találatokat ad, de most tök véletlen magyarul írtam, és mire javítottam volna, megláttam ezt a kis libegő-lobogó csodát. :)
      Szeretnék még tőle, és nem csak mesét. Felnőtt mesét is. Mint a Csikágó. Az is listás már rég.

      Törlés
    2. Tényleg? Nem is tudtam, hogy miattad lett listás! Vagy csak nem emlékszem, éljen az Alzheimer! :D
      Én is angolul keresek szinte mindig, sokkal jobbak a találatok. Az angol gugli kreatívabb. XD néha meg nem, a kivétel... :)
      Nekem kicsit csalódás volt pl. a Lakótelepi mítoszok, nem vágyom más könyveire, a két mese volt igazi telitalálat. Csikágó, hát, a címéről is vagy a film (brr), vagy Háy János jut eszembe, szóval az nekem no-go. :)

      Törlés
    3. Én Háytól is akarok :P És most, hogy mondod, milyen régen láttam a Chicagot... ;)

      Törlés