Akönyvmolyokat sokan irigylik. Sokan csodálják. Sokakat idegesítenek. „Hogy tudsz ennyit olvasni?” „Hogy
tudsz ennyire koncentrálni?” „Hogy emlékszel arra a sok könyvre?” „Mégis mikorélsz?” „Mikor főzöl?” „Mikor mész a gyerekért?” „De jó neked,
hogy annyi időd van!” „Hogy annyi olvasásra jut belőle...” „Én csak akkor
olvasok, ha már tééényleg, nagyon, de nagyon nincs mit csinálnom…”
Tegye fel a kezét, aki még nem találkozott ezen mondatok valamelyikével... Nyugalom, ez nem egy jajongó, kiboruló poszt, bár az ilyen megnyilvánulások erősen nyitogatják a bicskát az ember könyvmoly zsebében. Ez egy Témázunk. Tudom, nálam már régen volt, elszoktunk tőle... De most ismét témába vágok! A téma pedig nem más, mint Az olvasás mint hullámvasút. Csak, hogy mindenki megnyugodjon tudja, hogy azért nekünk sem mindig fenékig utolsó fejezetig tejfel... :)