2016. január 31., vasárnap

Állati Book Tag

Képek forrása: Google, Pinterest, we♥it
Elég népszerűek ezek a booktagek / körbeposztok, és értem is miért szeretitek olvasni őket, hiszen random módon, érdekes tematikák körül futkározva könnyen könyves kincsekre lelhet az ember, hirtelen, lesből támadó inspirációt nyerhet a következő olvasáshoz. Írni is szórakoztató őket, mert olyan elfeledettnek hit könyves élményeket hozhat felszínre, amit jól esik leporolgatni. Résztvettem már párban, igaz nem sokban, sőt indítottam is már útjára sajátot. Most is ez a tervem, nem hívok meg rá név szerint senkit, de akinek tetszik, lát benne fantáziát, az vigye és terjessze nyugodtan! Vagy ossza meg bátran gondolatait, élményeit! :)

2016. január 29., péntek

Miamona irkál: Sárkánybarlang



Kép forrása: google


Sárkánybarlang


Sárkánybarlang. Így hívja Apa a Nagyi lakását. Már a lépcsőházban hangosan sóhajtozva dörmögi magában, Üdv, a sárkánybarlangban. Sokáig nagyon féltem, de nem mertem mondani neki. Egyszer elromlott a lift, és gyalog kellett felmennünk a negyedikre. Minden fordulóban rettegve vártam, mikor ugranak ránk a sárkányok, zöld, nyálkás pikkelyes torkukból tűzpiros lángot okádva. Aztán Anna elmagyarázta, hogy nincsenek sárkányok, és Apa csak viccel, és ne is törődjek vele. Anna nem az anyukám. Pedig mindenki azt hiszi. De az igazság, hogy az anyukám meghalt, amikor én még nagyon kicsi voltam. Most Annával és Apával élek, de hétvégente meglátogatjuk a Nagyit, aki egyedül lakik a sárkánybarlangban.

2016. január 23., szombat

Stefano Benni: Margherita Dolcevita



 „Csak a döglött halak úsznak az árral.” 

Se nem vidék, se nem város… Nem csak Margherita lakhelyét írja jól le e nyúlfarknyi jellemzés, hanem magát a könyvet is. Az olaszok már csak ilyenek. Meglepőek. Elringatóak. Elringatnak, hogy aztán jól meglepjenek… Végy a kezedbe egy könyvet, melynek a borítóján egy leányka fekszik rovar-ágyon. Tavasz, szerelem, elvágyódás, álmodozás – gondolhatnánk. Közben meg kapunk egy jó nagy fityisz-tükröt a (fogyasztói társadalom atombombái által marcangolt) képünkbe.

2016. január 18., hétfő

Témázunk: Idegenkedés

Elindult az új év, és vele együtt természetesen folytatjuk a Témázást is! Ezzel kapcsolatban sem volt semmiféle, magamat keretek közé szorító fogadalmam, beszállok, ha a kiírt téma kapcsán megszólalnak a hangok a fejemben. :) Tartsatok velünk idén is, osszátok meg ti is az adott topikkal kapcsolatos véleményeteket bátran akár komment, akár blogposzt formájában. Reméljük sikerül ismét titeket is érdeklő, érintő területeket körüljárni...

2016. január 16., szombat

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Mostanában nagyon megihletett a gyakori ködös időjárás, imádom a hangulatát, van benne valami költőien borzongató. Ezért is esett a választásom a már régóta halogatott Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire. Amelynek anno a Kossuth Kiadó még irkálós versenyt is rendezett (kezdetleges firkálmányaim itt), és melynek eredményeként be is kerültem egy magánkiadású e-bookba. Sőt, még kigyűjtött idézetként is megtaláltam magamat a molyon!:))) Amúgy az én írásaimnak, most így utólag látva semmi köze nem lett ehhez a könyvhöz, persze ezt akkor még nem tudhattam...


2016. január 14., csütörtök

Népszerűtlen körbeposzt

Népszerűtlen könyves vélemények/ élmények book tag avagy körbeposzt terjeng, amelyre PuPilla hívott meg. Köszi... Majd mindjárt meglátjuk jó-e ez nekem... :) Néha elgondolkodom rajta, hogy túl sok a jó értékelésem, ami nem azt jelenti, hogy ne futnék rossz választásba, egyszerűen csak (szerencsére) kevésszer. Egyébként pedig nem vagyok olvasói mazochista (ez is megérne egy külön témát), ami kapott egy esélyt, de még 30-40-50%-nál sem tetszik, azzal nem gyötröm tovább magam. Miért tenném, hiszen annyi a könyv, és oly kevés az idő (örök könyvmoly dilemma). Meg aztán, könyves bloggerként bujkál bennem egy ösztönös küldetéstudat, hogy ami könyv, az, mint a régi jó öregek szerint, ha az ördögtől egy fokkal jobb, már értékelendő. Nem kívánok negatív reklámot kelteni egy könyvnek sem. Akkor inkább tényleg nem olvasom el, és kész... Na hát kérem szépen, így indulunk neki ennek a posztnak, kíváncsi vagyok voltam egyáltalán tudok-e válaszolni a feltett kérdésekre, kategóriákra... 


2016. január 10., vasárnap

Életünk könyvei...


Nemsokára érkezik moziba Emma Donoghue: A szoba című regényének filmváltozata. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, olvastátok-e, én igen, és már nagyon várom! Az olvasás meghatározó, erőteljes élménye még ma is velem van, és pont erről a könyvről szóló bejegyzésemben kalandoztam el anno az Életünk Könyvei fogalma körül, és hogy miről lehet felismerni, ha ilyen könyvre bukkanunk. Legalábbis én miről szoktam felismerni...
Eszembe jutott a 2015-ös szummázásom, és hogy az olvasmányaimnak a 28 százaléka kedvenc, ami elég nagy szám, ugyanakkor egyre sem tudnám rá mondani, hogy Életem könyve lett. Sőt, most így visszanézve az eddigi listámat, találtam közte olyat, amire nem biztos, hogy ma már ráakasztanám ezt a cetlit. Elgondolkoztam, hogy vajon én változtam, és keményedtem meg e téren; bár még mindig tudok rajongani, nehezebb már rám letaglózó hatással lenni, vagy csak egyszerűen nem akadt most egy ilyen olvasmány sem a kezembe... 

Ti hogy vagytok ezzel? Ma is könnyen rámondjátok valamire, hogy életre szóló élmény volt? Sok ilyen könyvetek van? Mik a legnagyobbak?

2016. január 9., szombat

Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Gyereknek lenni nagyon különleges, egyedi élmény (utólag és/vagy felnőttszemmel). Teljesen más dimenzióban képesek élni, persze úgy, hogy minderről sejtésük sincs, és bizony gyereknek lenni semmilyen körülmények között nem könnyű. Hát még akkor, ha az ember papája a helyi gyermek és ifjúsági pszichiátriai intézet igazgatója, az otthonukat pedig teljesen körülveszik az ápoltak, és abszurd, a gyerekekénél is elvontabb, sokszor félelmetes hangokkal, szagokkal, képzetekkel teli világuk.
Főhősünk, Joachim, két bátyja mellett a harmadik, legkisebb gyerek a családban, és sokszor még testvérei cinkosságára sem számíthat, perifériára sodródik az élet majd' minden területén. Apa és anya nagyon szeretik, ő főleg apát szereti, felnéz rá, a közel sem tökéletes ember minden rezdülése érdeklődéssel teljes csodálattal tölti el. Boldogan járja körbe a kilenc osztályból álló intézetet karácsonykor apja oldalán, és tömi magába a tortát, kólával, nézi a betegek ünnepi tombolását. Neki (is) természetes, hogy reggel madárcsicsergésre ébred, de az is, hogy este a gondozottak sikolyaira alszik el. Külön kategóriákba szedve meg tudja különböztetni ezeket, a másokból csak félelmet és viszolygást kiváltó hangokat. Az intézetben élő furcsa figurákon keresztül rengeteg gyermeki félelmével találkozik és vetkőzi le őket sorra. Legijesztőbb például a Harangozó, az a hórihorgas, bozontos fazon, aki hatalmas kezeiben, két hatalmas harangot kongat amerre csak jár. Joachimnak meg kell lovagolnia ezt a lényt, mint egy bátor vitéznek, hogy rájöjjön, nem a külsőségek számítanak, hanem az, ami mögötte rejlik.  Csak éppen ami neki teljesen normális, az a normálisak szemében valami  egészen más...


2016. január 3., vasárnap

Miamona's Reading Challenge 2016

Tavaly pattant ki először a fejemből, hogy ha Mark Zuckerbergnek lehet olvasási kihívása, akkor nekem is. Életre is hívtam a Miamona's reading Challenge-t, melynek lényege, hogy ne szorítson senkit különösebb korlátok közé, inkább csak egy kis mókás iránymutatás. Nem gondoltam volna, és nagyon örülök, hogy ennyien részt vettetek, sőt volt, aki saját listával nevezett. Köszönöm, hogy osztoztatok a bolondériámban, remélem így lesz ez idén is! :) 
Volt egy mini szavazás is a blogon, aminek eredménye értelmében legalább 16-an ismét velem tartanátok, egy valaki pedig még meggondolja. Nos, ez már bőven elég nekem, hogy megpróbáljak új kategóriákkal előállni...

2016. január 2., szombat

Szumma szummárum 2015

Képek forrása: pinterest
Rajtaütésszerűen ért a 2015-ös év vége, csak kapkodtam a fejem, hogy máris???!!! És én még neki se álltam a szokásos számadásnak... Na de se baj, ami késik, nem múlik... Az immár hagyománnyá vált szummázások sorát idén sem töröm meg. Ahogy szoktam, pusztán a rekord kedvéért, elhadarom a számokat, hogy aztán kicsit fejest ugorhassunk magukba a főszereplőkbe, az idén, azaz tavaly olvasott könyvekbe.
Hiszitek vagy nem, magam sem tudom, hogy csinálom, azt hiszem ennyire vagyok hitelesítve, de épp a 2015-ös év utolsó könyvénél vettem észre, hogy már megint... 2012 óta zsinórban negyedszer megint pontosan 43 könyvet olvastam! Tényleg nem tudom hogy sikerül mindig pont ennyi, mert még az élethelyzetek sem ugyanazok... Igaz, minden évben van egy hosszabb-rövidebb leállásom. Egyszer azért jó lenne legalább az 50-et elérni, talán jövőre megcsípem! :) Azért így is elégedett vagyok, főleg, ha azt nézem, az olvasás mellett idén mennyi minden mást is csináltam... Új munkahely, több utazás, új blog, életemben először, lényegében az egész nyarat átbuliztam és fesztiváloztam... Na, igen, valamikor el kell kezdeni... :D Na de nézzük azokat a némber námböröket... 

2016. január 1., péntek

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai


 „– Én minden történetet szeretek. Szerintem nincs elejük, sem végük. Ezért szeretem őket. Túlélik az embert. A múlandóságban csak a történetek tartanak örökké.” 

Bár még a múlt évben fejeztem be a könyvet (azaz tegnap :)), mégis stílusos és ironikus felütése az új évnek, az új időszámításnak. Úgy voltam vele, hogy olyan nagy meglepetés idén tavaly már nem érhet, és a toplista nagyjából összeállt a fejemben, legalábbis ami az elejét illeti, és akkor jött Az idő bolondjai, hogy jól felülírja… Hogy mennyire, az nemsokára kiderül majd az 2015-ös összegző bejegyzésből. :)

Az idő. Erről az egyszerű, ám végtelenül összetett bestiáról szól Benyák Zoltán könyve. Az időről, amiből mindig a legkevesebb van, ami olykor túl hosszúnak, máskor túl rövidnek tűnik, de természetesen sosem egyezve az igényekkel. Az időről, ami kegyes és kegyetlen egyaránt. Ami olyan, mint a szél, nem látjuk, csak hátrahagyott nyomai árulkodnak róla. Magunkon érezzük marcangoló fogát, másokon látjuk rút keze nyomát. Az idő majd eldönti. Az idő majd meg- és begyógyítja, megszépíti. Idővel kiderül… 
És szól még Az idő sokszínű bolondjairól. A cselekmény sok apró, de kiemelten három fő karakter szőtte szálon fut: