Elindult az új év, és vele együtt természetesen folytatjuk a Témázást is! Ezzel kapcsolatban sem volt semmiféle, magamat keretek közé szorító fogadalmam, beszállok, ha a kiírt téma kapcsán megszólalnak a hangok a fejemben. :) Tartsatok velünk idén is, osszátok meg ti is az adott topikkal kapcsolatos véleményeteket bátran akár komment, akár blogposzt formájában. Reméljük sikerül ismét titeket is érdeklő, érintő területeket körüljárni...
Nekem most rögtön a legelsőnél bizony megkondultak a belső harangok. Jókor jött, és egyfajta vezeklésnek élem meg. A 2015-ös szummázásomban már töredelmesen bevallottam mennyire rosszul érint és szégyenlem magam, hogy egész évben összesen 2 azaz kettő eredeti (angol) nyelvű könyvet olvastam. Hát most, mint egy öngyógyító terápia első lépéseként megpróbálhatok utánajárni miért is lehet ez.
Merthogy mostani Témánk:
Idegenkedés azaz Hello idegen! Olvassunk külföldiül! Élmények, tapasztalatok.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
Nálam nagyon sokáig tartott, mire az első angol nyelvű könyvet a kezembe vettem. Aztán pár pillanat alatt dobtam is el. :) Nem tetszett, mert olyan... idegen volt. Nem szeretek úgy olvasni, hogy nem értek mindent, a szótárazáshoz meg sosem volt türelmem. Aztán az egyetem alatt rákényszerítettek (volna), hogy olvassak, de bevallom, sokáig ott is inkább mindenféle összefoglalót, elemzéseket bújtam és magoltam, sőt, olyan is volt, hogy inkább magyarul olvastam. Valahogy mindig szembejött olyan (nem kulcs) jelenet egy-egy könyv kapcsán, ami megmentett, mert ha ellőttem, elhitték, hogy tényleg olvastam (remélem a tanáraim ezt most nem olvassák). Aztán talán Anthony Burgess Gépnarancsa lehetett a vízválasztó, amit ugyan magyarul olvastam, de tele volt orosz szavakkal, amelyekhez eleinte hátra-hátra lapozgattam a szószedethez, de aztán meguntam, és láss csodát, rájöttem, hogy szövegkörnyezetből a dolgok 95%-a kikövetkeztethető. Hiába hangoztatta ezt előtte boldog-boldogtalan, saját bőrén és szemén át tanul csak az ember lánya...
Akkor azt mondtam magamnak, szégyen, hogy elvileg felsőfokon karattyolok angolul, de nem vagyok hajlandó olvasni, és lekaptam az első könyvet a polcomról, ami angolul volt. Gerald Durrell: The Overloaded Ark. Tíz perc múlva mérgesen és csalódottan szuszakoltam vissza a többi közé, ugyanis úgy éreztem, semmit nem értek belőle. Most, hogy így eszembe jut, talán ezért várattam még szegény Geraldot plusz x évig... Pedig nem az ő hibája volt. nem is tudom miért pont egy olyannal akartam kezdeni, ami egzotikus növények, állatok és festőien leírt naplementék párájától hemzsegett.
Bánatomban előástam az irodalomszigorlat tételsorokat, és elkezdtem rámenni a neten fellelhető novellákra. Na ez már inkább az én asztalom volt. Rövid és velős, ott nincs idő cicomázni a nyelvet. Végre sikerélmények (is) értek. 2011-ben pedig vettem egy mély levegőt, és megrendeltem A könyvtolvajt angolul. És nem csak megrendeltem, de pár nap alatt ki is olvastam, és megnyugodva fellélegeztem, hogy megy ez nekem! Amint szélnek eresztettem a szótárazás nyűgét, és engedtem magam beszippantani a történet által, megtörtént ugyanaz a csoda, ami a magyarul írt (nekem tetsző) történeteknél szokott... Életre kelt a könyv, és sokszor már azt sem érzékeltem, hogy nem magyarul olvasom. Átváltott a könyvek univerzális nyelvére.
Ezután messze nem mondom, hogy faltam, de azért bátrabban kezdtem szemezgetni az idegenekkel. A helyzet azonban nem volt egyszerű, és máig sem az. Csak csodálni tudom az olyanokat, mint például PuPilla , aki (az én szememben) rengeteget olvas angolul, sőt adott esetben még egy nem angol műből is az angol verziót választja a magyar helyett. Ezzel ugyan nem értek egyet, és bőszen szeretek kiállni a magyar igényes fordítók munkáiért, és lehet, hogy rosszul teszem, de valamiféle belső elvből én eddig csak és kizárólag eredetileg is angolul írt könyvet olvasok angolul, minden mást magyarul, na persze, az más kérdés, hogy ha magyarul nem elérhető...
Az eredeti nyelvű könyveknek (és filmeknek is) van egy egyedi hangulata, ami különbözhet a magyarra átültetett verziótól. A szereplők, gondolatok, események ugyanazok, és mégis sokban eltérnek. Ez egyfelől szerintem jó, másfelől pont ebből adódik ódzkodásom gyökere. Azt hittem, egy idő után rutinná válik a folyamat, ám erről esetemben szó sincs. Eddig minden alkalom (majdnem) ugyanolyan volt. Elölről kezdődött minden:
- 0-30 oldalig: Jaj ne, nem értem, nem megy ez nekem, nem köt le...
- 30-60 oldal között: Na, most már kezdem érteni, de akkor is, nem kéne inkább magyarul?
- 60 oldal után: Jé, hát ez tök jó...
- 100 oldal után: Ja, igen, angolul olvasom, észre sem vettem... :D
És ez minden alkalommal így volt eddig... 60-100 oldalig el kell jutnom, hogy elkezdjen igazán jól működni, és ehhez nem mindig van türelmem. Ezért aztán volt már olyan is, hogy gyorsan, egymás után lenyomtam több könyvet angolul, el ne illanjon a hatás. Olyankor ez tényleg működik. De ha megszakad a sor, általában kezdhetem az egészet elölről... Ti hogy vagytok ezzel, tapasztaltok hasonlót?
Szóval mindent egybevéve, a tömör véleményem az idegennyelven (esetemben angolul) olvasásról az, hogy jó dolog, kell, merjünk idegenül olvasni, mert más, és semmilyen kiemelkedő fordítási bravúr nem tudja visszaadni teljesen ugyanazt a hangulatot. Ha valaha választanom kéne, hogy mostantól csak így olvashatok, akkor azonban az biztos, hogy magyarul lenne, mert az az otthonom. Szeretnék és fogok is angolul olvasni, még ha meg is kell küzdenem az első 60 fejű sárkánnyal. :) Ami még az elmúlt években egyébként nekem bevált, az újraolvasás. Olyan könyveket, amiket először magyarul olvastam, újráztam eredetiben, ezzel sokban megkönnyítettem a saját dolgomat, hiszen a történetet már ismertem. Az én tanácsom az lenne, hogy próbáljátok belőni a nyelvi szintetekhez passzoló nyelvezetet, és ha megvan, ne törődjetek a szótárazgatással, mert, ha esetleg egy-két legapróbb részlet így el is siklik, a nagy egész meglesz, és vele a sikerélmény is!
Bon voyage az idegen vizeken (is)!
(Na igen, hogy franciául mikor fogok olvasni, arról nyilatkozni sem vagyok hajlandó! A polcon van egy Petit Nicolas, majd egyszer csak lepottyan a fejemre... :D)
#Angolul olvastam címkék a blogon#
#Angolul olvastam címkék a blogon#
~°°~__________________~°°~
Akiknél még idegenkedhettek:
hű, szerencsére nekem nem kell 60 oldalog eljutnom, hogy beszippantson. :D ha már eldöntetett, hogy angolul olvasom, ott akkor utána már nincs hezitálás.
VálaszTörlésviszont én is szívesebben olvasok magyarul. ez az anyanyelvem, és hiába nem kell minden szót megérteni, nekem mégis úgy kerek a dolog, ha minden szót rétek. mondjuk ha angol kerül a kezembe, erről tényleg le kell mondanom, mert sose olvasnám ki.
Minden szót rétek :D Bocsi, ez így nagyon aranyos volt! :) Akkor magyar-pacsi! :D
TörlésEz a 60 oldal nekem is soknak tűnik, én sose éreztem még ilyet, de mondjuk én hajlamos vagyok egy mondat után is beleesni egy angol nyelvű könyvbe (It is a truth universally acknowledged... ahh zene füleimnek, na mi is ez? :D )
VálaszTörlésDe Gerald Durrellel kapcsolatban gyorsan meg kell, hogy nyugtassalak! Én is befürödtem vele! :D :D Ráadásul még gimiben! :D Totálisan meggyőzött arról, hogy sz*rt se tudok angolul, annyiféle állatság és leírások tömkelege volt benne, pedig már ismertet, a Családom és egyéb... -et választottam angolul, de vért izzadtam vele. Egyébként érdekes, de utólag már azt mondom, mégis megérte, tök sokat tanultam az alatt a szótárazással átvesződött idő alatt is. De az idő meg is szépíti az emlékeket. :)))
Pfűű, lehet, hogy nagyon nagy eretnekség, de ha tényleg vagy-vagy elég állítanának, bizony lehet, hogy én akkor is az angolul olvasás mellett tenném le a voksom... Nem hiányozna annyira a magyar, hisz úgy beszélhetek, és ezt biztos nem felejtem el, míg az angol megkopna, és nagyon hiányozna az angol, olvasott szöveg.
Teljesen egyetértek, jobb egy ismerős sztorit választani idegen nyelven elsőre, sokkal olajozottabban megy úgy, hogy ha kb. ismerjük a cselekményt, és tényleg nem szabad szótárazni sokat. Extenzív olvasás :D Így híjják, találtam róla cikket is, ld. nálam. :D
Milyen jó példa az oroszos-angolos nadsat a Gépnarancsból! :)) (bár én azt is angolul olvastam, úúú micsoda nyelvi utazás volt, mindjárt be is címkézem magamnál nyelvi posztnak, szerintem nem volt oda kategorizálva. :)))
Petit Nicolas! Ha nem nehéz, én is elolvasnám. :) Még mindig csomó mindent megértek franciául, de megszólalni nem tudnék.
Hmm, még a fordításokról: sose gondoltam, hogy másnak fura lehet, hogy egy nem angolul íródott könyvnek nem a magyar, hanem az angolra fordított változatát választom. Úgy értem, nekem mindegy, biztos igényes az is. :) és angoool ♥ :D beteg vagyok, úgy érzem. :D
A könyvek univerzális nyelve, szép gondolat, ízlelgetnivaló. :)
Eretnekség! Ne botránkoztass tovább! :D Angol beteg vagy :D Ez a coming out éve nálam, úgy látszik, a minap HP, most meg a 60 oldalam... Szegény olvasók hadd tudják mán, hogy a blogger is képes szenvedni, mint a kutya... :D
TörlésAngol beteg! :D vállalom! :) Hát igen, meg is nézzük majd, hányan iratkoznak le rólad. ;)
Törlés60 oldal? :o Az munkás így, de nagyon klassz, hogy nem adod fel. Csak többet kéne próbálkoznod ;) A kettő azért kevés, és így érthető, hogy nehezen jutsz el addig a pontig, amikor már igazán élvezed. :) Nálam ez már egyáltalán nem játszik, és ha nekem is megy, tuti, hogy neked sem lenne gond. ;)
VálaszTörlésFranciául is beszélsz? De jó! Akkor fogadd meg, hogy idén írsz 3 angol és egy francia könyvről is ajánlót. ;) Lehet motiváló lesz... :)
60. Igen. Nyíltan vállalom. :D Az a baj, hogy nem nagyon akarok többet próbálkozni. Néha rám jön, mint a halevés, évente egy-kétszer, aztán bezár a bazár. :) Tudom, hogy nem lenne gond, de az a legnagyobb gond, hogy nem igazán vágyom rá. Ez most coming outolt. :D
TörlésNem beszélek franciául, sajnos, de nagyon szeretnék. :) 4 évig tanultam gimibe, azóta is a temetőben nyugszik a tudás...
Nem fogadok meg semmit (ma kicsit agresszív kismalac vagyok). Idén direkt nem tettem fogadalmat, ne legyen semminek muszáj íze-szaga... :)
"mint a halevés" :D :D Ha nem lennél, ki kéne találni. :D
TörlésJaj, tényleg, Durrellt én is olvastam gimiben angolul, majdnem elfelejtettem. :) Érdekes, én nem emlékszem, hogy nagyon zavartak volna az állat- és növénynevek, bár nekünk muszáj volt szótározni az idegen szavakat. Ezt utólag már nem tartom jó ötletnek. Asszem, azt csináltam, hogy oldalanként kiírtam a szótárfüzetbe, de nem kerestem ki, csak egyben a végén. :D Hogy ennek volt-e így értelme, nem tudom. Néha volt, hogy apu szótárazta ki helyettem, pedig egy mukkot sem tudott angolul. :D
VálaszTörlésÓ, Petit Nicolas! Most, hogy mondod, nemcsak Harlequint olvastam én franciául, hanem ezeket is. :) Annyira szerettem, hogy Párizsban járva megvettem őket (először a tanárnőm példányait olvastam), és magamtól is elolvastam azokat is, amik neki nem voltak meg. :)
Pupi, nagyon szórakoztatóak és viccesek, és amennyire emlékszem, nem túl nehéz a szövegük. Bár ennyi év kihagyás után, mint az enyém, nem tudom, mennyit értenék belőle.
Azt hiszem, ez is az a kategória, ami eredetiben jobb. Van belőle magyar fordítás, de égen-földön nem kapni, ezért nem tudom összehasonlítani, milyen.
Bea, azért nem egy kezdő szint Durrell angolul. Ma nem tudom milyen lenne, de majd kipróbálom, az Overloaded Ark nekem is megvan, és még nem is olvastam azt hiszem. :)))
TörlésBiztos így is volt értelme a keresgélésnek, pont most írtam Reeának valahol, öööö már nem tudom követni melyik posztnál, annyit beszélgetünk most szanaszét :D, hogy nekem volt már olyan többször, hogy kiírok szavakat, és amikor megnézném, rájövök, hogy tulajdonképpen értem én ezt, és már nem is keresem meg. :D
Petit Nicolast nekem!!! :D Miamóóó, hallod?! :D
Ohó, most néztem Libriben, és kapható magyarul egy olyan változat, amiben ráadásul 5 könyv van egyben. Azt hiszem, ezt csekkolom, hátha nem lesz túl nagy csalódás. :)
TörlésDe érdemes lenne megpróbálni franciául is. :)
Nem, Durrell valóban nem kezdő szint. Nem tudom, maradt-e meg egy szál szó is belőle, de nem is volt fontos, Durrell iránti szerelmemet megalapozta egy életre. :) Bár talán már olvastam előtte valamit magyarul is tőle...
Én is Párizsban bukkantam rá az én példányomra, egy kis pavilonos árusnál, nagy becsben van tartva, kincsként őrizve, egyszer azért majd (nagyon óvatosan) megpróbálok nekifutni. :)
TörlésHadd szóljak hozzá én is, bár új vagyok a blogodon (de azért itt-ott már olvastalak...). Én nem iskolában tanultam angolul hanem később, rendszertelenül. Még középfokúm is van, mert kellett a munkához. De igazán csak akkor tanultam meg, amikor a 90-es évek elején igazán rákaptam a romantikus könyvekre és egyszer csak nem volt mit olvasni, se a könyvtárban sem a boltokban. De volt az antikváriumban angol nyelvű ... innen egyenes út vezetett ide, amikor már alig-alig olvasok magyarul. Ismeretlen szerző szokatlan szókincsével néha kinlódok pár oldalon keresztül, de aztán megvilágosodik és simán megy. Azért az bevallom, a beszéd-beszédértés nem az erősségem, bár ha muszáj alboldogulok mindig. De nem azon a szinten, ahogy olvasok.
VálaszTörlésÖrülök, hogy hozzászóltál eeddie! :) Azt hiszem mi pont fordítottjai vagyunk egymásnak. Nekem a munkámhoz is napi szinten használnom kell a nyelvet, bárkivel, bármikor elcseverészek, de a könyv az más dió... Én egyébként még gimi alatt fejlődtem egy látványosan ás hallványosan :) hatalmasat, amikor elkezdtem filmeket angolul, angol felirattal nézni, egyiket a másik után, a tanárom meg is kérdezte, hogy nahát, elutaztam a nyári szünetre külföldre? :) Az a helyzet, hogy még ha közhelyes is, annyira szerelmes vagyok a mi csodálatos nyelvünkbe, hogy nehezen veszem rá magam a váltásra... Azért hébe-hóba összejön, és olyankor általában jól sül el a dolog. :)
TörlésNekem is valami hasonló a tapasztalatom, amit fentebb írtál, hogy az elején bele kell rázkódni :) Mármint igen, az elején döcög. Aztán kezdesz hozzászokni, hogy angol, aztán már tényleg észre sem veszed :) az utolsó fázis az annyira jó érzés :) amikor ugyanúgy pörög az ember szeme előtt a sztori, mintha csak magyarul lenne :)
VálaszTörlésJuhé, végre, nem vagyok egyedül! :)))
Törlés