2016. december 23., péntek

Boldog karácsonyt!



Annyit írjuk le évről évre ezeket a szavakat, de belegondolva, tiszta szívből kívánok minden kedves olvasó (és nem olvasó) embernek is békés, meghitt, vidám pillanatokban, nevetésben, ölelésben gazdag boldog karácsonyt! A fa alá a könyvek mellé szeretetet, álmokat, vágyakat, pajkos összekacsintásokat! :) Olvassatok jövőre is. Könyveket is. Blogokat is. :)
~ Miamona ~

2016. december 9., péntek

Mesés karácsony várás...

Kép forrása: Pinterest


Pár éve eljutottam arra a pontra, hogy a karácsony olyan... séma lett. Az is séma, hogy megőrülök a mérgezett egérként hömpölygő embertömegektől a boltokban, megőrülök attól is, ha még egy fb posztot látok arról, hogy a karácsony arról szól, amiről akarjuk, és úgy egyébként is, megőrülök már attól is, hogy megőrülök. Kit látogatunk meg, mikor, meddig, hova megyünk tovább, mit eszünk, mit iszunk, mit érzünk... Szívem szerint, és tudom, ez is sablon, de már nem érdekel, ilyenkor 1-2 hónapra elvonulnék valami kis szigetre, faluba, ahol mindenki békén hagy, csak az nem, akit szeretném, hogy piszkáljon. :) Aztán, ha lenyugodtak a kedélyek, visszatérnék. Meg az is eszembe jutott, hogy gyerekkorom óta nem éreztem át a karácsonyt, úgy igazán, maximum pillanatokra, ami persze még mindig több a semminél...

2016. november 25., péntek

James Bowen: Bob, az utcamacska

Aki ismer, az most meglepődve látja, hogy a borító és cím bizony tényleg azt rejti, amit rejt; egy cicás történetet. Nem vagyok egy nagy macska rajongó, de bizonyára csak azért, mert hűvös, zsémbes, dacos, felsőbbrendű viselkedésük rám időnként épp annyira jellemző, s két dudás ugye, mint tudjuk... Igaz, nem is sok kontaktom volt cirmosokkal, de amikkel akikkel volt, azok elég furán viselkedtek... Emlékszem, amikor például tanulmányi kirándulásra vittek általános iskolában, és különböző családoknál laktunk, az enyémek házában mindenhol, de szó szerint mindenhol macska volt; az ágyon, a fotelban, a konyhapulton, a mosdókagylóban... Az egyikkel egész jól összebarátkoztunk, gondoltam én, esti közös tévénézés közben odaadóan simogattam, ám ez kisvártatva horrorba fordult, ugyanis amint abbahagytam, a cicamica mérgesen fújt rám, és karmolt... Aztán egyszer, amikor az amúgy is nagyothalló háziak nem látták, hallották, hatalmasat fújtam és vicsorogtam a kandúrkára, aki rögtön tudta merre hány óra, és többet nem hogy simogatást nem kért, de a szobából is kivonult, ha én bevonultam.



2016. november 16., szerda

Mitch Albom: Öten ​a mennyországban

Megmondom őszintén, hogy valami kis tingli-tangli, hepehupára számítottam, sőt, egyenesen azt gondoltam, gyermek-, de legalábbis ifjúsági könyv. Nem olvastam el a fülszöveget, csak a cím valahogy úgy megtetszett, ezért már jó pár éve ott csücsült a könyv a várólistámon. Amit végül kaptam, csalódás...

De szerencsére abszolúte pozitív!  💗 💗 💗

2016. november 4., péntek

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek


„(...) az embereknek, és főleg a gyerekeknek, néha csak annyi kell, hogy valaki robbantós snapszlit játsszon velük.”

Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás révén jutottam a könyvhöz. Tudom, az erről szóló értékelésekkel van és lesz is egy darabig tele az internettttt (ahogy mamám mondaná), és hogy nálam mi az a talán más, amit kaphattok? Nos, sajnos vagy nem, abból a szempontból vagyok egyedi vagy inkább lógok ki a hosszú-hosszú sorból HP téren, hogy nem vagyok az a kifejezett HP rajongó (jó-jó, a köveket tessék visszatenni a zsebbe, azért nem olyan vészes a helyzet...) Éveken át tűrtem és ellenálltam a kísértésnek, ahogy a kötetek párszaszóul hívogattak, így nekem kimaradt ez a korszak, úgy ahogy van. (Sajnos vagy nem sajnos, ezt már sosem fogom megtudni) én nem a kötetekkel nőttem fel, hanem már felnőve lehettem újra gyerek általuk, és azért az se rossz, sőt... Szóval talán (hangsúlyozom taláááán) egy hangyacsáprészecskényit objektívebben tudom látni ezt a kiegészítő, bár 8.-nak kikiáltott kötetecskét, kósza drámácskát.

2016. október 30., vasárnap

Hendrik Groen: Lesz ez még így se


Szerintem van abban rizikó, ha egy könyvet, egy másik, korábban megjelent, sikeresnek mondható könyvvel próbálnak eladni. Nem beszélve róla, ha kettővel. Egyrészről jó, mert az ember be tudja lőni jobban, hogy vajon passzol-e az ő ízléséhez – már ha hiszünk a hasonlításnak , másrészt a mérce így már magasan van. Sajnos vagy nem sajnos, bár sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is beállok a fangirlök táborába, Fredrik Backman óta nekem nagyjából bármilyen könyvet lehet ajánlani, ami így vagy úgy de hozzá, a stílusához, témájához köthető. Pontosan így landolt nálam, a 83 és 1/4 éves Hendrik Goren titkos naplója, azaz a Lesz ez még így se. És hogy vajon lett-e ez így vagy se... Mindjárt kiderül!





„Szeretem, ha nem vesszük a szükségesnél komolyabban a dolgokat. Túl sok ember van, aki túl fontosnak gondolja magát, vagy azt, amit csinál. Pedig senki sem több, mint homokszem a sivatagban, mint porszem a világegyetemben.”

2016. október 27., csütörtök

Miamona's Reading Challenge 2016 ~ Teljesítés


Immár második éve indítottam útjára saját olvasási kihívásomat, amihez, nagy örömömre, egyre többen csatlakoznakRemélem sikerül hagyományt teremteni, és minden évben új és újabb elvetemült, vicces vagy csak simán érdekes kategóriákkal előrukkolni. Százezer és egy féle olvasási kihívás kering az éterben, az enyém talán annyiban egyedi, hogy ha éppen egy kategóriával sem tudna azonosulni az olvasó, nos, kukába hajíthatja az egészet, és csinálhat sajátot, teljesen saját szájíze szerint testre szabva. Egyetlen megkötés, hogy 10+1 kategória legyen, de ezen belül, akár egy, akár kettő, akár az összes kategóriám lecserélhető. Annak, akinek megfelel az általam megálmodott, ám egy mondjuk kategóriához nem fűlik a foga, ott az életmentő jolly joker, amivel egy kategória kiváltható. A másik szépsége pedig, hogy a kategóriák összevonhatóak, így ha valaki nagyon ügyes, akár pár könyvvel is teljesítheti. Aki extrém ügyes, és találna egyetlen könyvet, ami mindent lefed, azt biztos megjutalmaznám valahogy! ;)

2016. október 19., szerda

Fannie Flagg: Sült ​zöld paradicsom


Már megint sült, még mindig zöld és persze, hogy paradicsom! Számomra azonban már nem csak Feltételes megálló! Megfogadtam, hogy több posztomban nem jajongok a hosszú-hosszú olvasási hanyatlásomról, de azt hiszem, ez vezetett engem vissza Whistle Stop-ba. Vágytam valamire, amiben nem csalódhatok. Nos, meg is kaptam, újfent! Aki még mindig nem olvasta, annak üzenem: nem érdekel hányszor kell még újraolvasnom, és bejegyzést írnom róla, higgyétek el, kimeríthetetlen kincsesbánya ez. Aki pedig enged a kedves erőszaknak, ám nem találja szíven úgy, mint engem, nos, az értékelje lelkesedésemet és elfogult elköteleződésemet, és keressen egy másik jó könyvet. Ha nagyon jót találna, persze szóljon nekem is! :) Ja, és nem mellékesen, most vettem észre előző bejegyzésemből (itt ni), hogy a korábbi újraolvasás is válság utáni defibrillátor volt. Ennyi. Megvan az ellenszérum! Marjatok csak betű-vedlett kígyók, ahogy akartok...


2016. október 5., szerda

Elif Shafak: Az isztambuli fattyú




Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége van egy rossz dzsinnre.



Ki vagyok? Miért vagyok? Honnan vagyok? Hová tartok? Miért tartok? - Közhely vagy sem, ezek a kérdések, így vagy úgy, egyszer mindenki életében szép kacskaringós kérdőjelet kapnak a végükre. Vannak azok a szerencsések, akiknek már egészen korán tiszta az útjuk és egyértelműek a gyökereik is. Vannak, akik kicsit több munkával, de még időben rátalálnak a válaszokra. Vannak, akiknek az újra és újra megérkező válaszok egymás fejére ugrálnak, mint vásott kölykök az ágyban, takarodó után. És vannak olyanok, akiknek az egész életük ezek körül forog...


2016. július 26., kedd

Karin Alvtegen: Szégyen


Sajnos nálam beütött a (közel) teljes uborkaszezon, ami az olvasást illeti. Ezért sem könnyítettem meg a dolgom Karin Alvtegen könyvével. Nyomasztó, helyenként torok, gyomor és szívszorító élmény, amivel csak apránként tudtam haladni, minden reggel a metrón. Mégse tudtam abbahagyni. Tudni akartam kinek mi lesz a sorsa...

Karin Alvtegen nevével már többször találkoztam, és bevallom, az eredeti szándékom az volt, hogy egy jó kis skandináv krimivel kipipáljam a kihívásom egyik, még hiányzó pontját. Hát ez most nem jött be. :)

2016. július 24., vasárnap

Hangjegy jelentések: HoneyBeast ~ Szilveszterszagú nyári este

Képek forrása: Barba Negra

Nyílt titok, hogy egy kicsit most uborkaszezon van nálam, ami az olvasást illeti. Nem úgy bezzeg a zenével! Ismét fénykoromat élem a muzsikát illetően, hétről hétre beficcen egy (de van hogy több) koncert is, és közben arra a 3-4-5 évre gondolok az életemből, amit majdhogynem zene nélkül éltem. Mostani fejjel, nem értem hogy lehettem képes erre. Na persze ugyanez lehet igaz az olvasásra is, mert még ha gyatra lassan haladok is mostanában, pár oldal azért lecsúszik naponta. Máshogy nem is menne... :)

Úgy látszik az Anna and the Barbies-zal való meghatározó találkozásom és azóta is tartó, sőt külön bloggá is alakult találkozásaim megszabták az ízlésemet is. Azt vettem észre, hogy akiket rendszeresen és kitartóan hallgatok manapság (Anna and the Barbies, Magashegyi Underground, Zaz, Szeder, HoneyBeast), három nagy közös vonással rendelkeznek: 


2016. július 7., csütörtök

Popcorn jelentések: Az ember, akit Ovénak hívnak

Gyors leszek, rövid és velős. Tegnap (július 6-án), az Animus Kiadó jóvoltából és kedvességéből alkalmam nyílt premier előtt megtekinteni a szívem csücske Backman könyvből készült filmet.

Sokkal jobb lett, mint, amit vártam, mert bevallom, nem vártam semmit. Illetve nem sokat. Sajnos kliséig unott tény, hogy legtöbbször úgy vagyunk, és vagyok én is a könyvekből készült filmekkel, hogy jó-jó, szép-szép, na de na... Nem az igazi. Mert az a könyv. Nyilván. És ennek ellenkezőjét most sem fogom állítani, de azt igen, hogy nézzétek meg a filmet is, mert érdemes! :)

Hogy miért? Íme a szummázott okaim, aztán mindenki döntse el magának... :)


2016. június 28., kedd

Szemezgetés: Helló június!


Szeretek új megjelenésekből szemezgetni, csak ritkán veszem rá magam, hogy írjak is róla. De most megint megérett a meggy, lássunk hát néhányat (négyet), amikre talán szemet vethetünk...

2016. június 26., vasárnap

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten


„(…) a világnak szüksége van Istenre. Még akkor is, ha az olyannyira tökéletlen, hogy alig lehet megkülönböztetni egy tehetséges cirkuszi artistától. Egy tehetetlen, de jóságos Istennel ugyanis még mindig jobb, mint nélküle.”

Erről szól Hans Rath megkapó, okosan humoros Istenkereső (azaz véletlenül találó) szatírája

Dr. Jakob Jakobi (többek között) párkapcsolati pszichoterapeuta, akitől azonban sorra elfordulnak ügyfelei, amikor a doktor maga is válni kényszerül. És még az orrát is betörik. Nem is egyszer. De ezeknek a balszerencsés fordulatoknak köszönhető, hogy megismerkedik Abel Baumann-nal, egy (többek között) cirkuszi bohóccal, aki épp egy hozzáértő segítőt keres, egy pszichológus személyében, ugyanis nagy a baj

2016. június 22., szerda

Témázunk: Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából


Újra Témázunk, ezúttal is sikerült olyan témát találni, ami megint csak megszólított bennem valamit, gondoltam, meglátjuk, hajlandó-e napvilágra jönni. 

Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából

Kicsit számadásosan hangzik, bár nem tervezem még abbahagyni a dolgot, azért szerintem igencsak van, ami változott és olyan is , ami maradt. Csak tudjam őket összeszedni...


2016. június 19., vasárnap

Színeske: 10 +1 dolog, amivel még közelebb kerülhetsz az olvasáshoz

Képek forrása: Pinterest
Arra gondoltam, időről időre jelentkezem némi színes-szagos poszttal, kicsit online magazin jelleggel. Nem akarok elbulvárosodni, semmi ilyesmi, csak néha van úgy, hogy írhatnékom van, de épp még csak a könyvem közepén tartok. :) Szerintem feldobhatja a napot, hangulatot. Legalábbis megpróbálom. Aztán ti majd jól megmondhatjátok. :)

10 +1 dolog, amivel még közelebb kerülhetsz az olvasáshoz.

Bár azt hiszem, akik figyelnek, nem szorulnak motivációra, csak még több szabadidőre, mégis van, amikor az embernek nincs kedve olvasni vagy van egy makacs barátja, barátnője, aki nem tudja mit hagy ki... Íme néhány ötlet, amivel motiválhatjuk magunkat vagy másokat:


2016. június 11., szombat

Hangjegy jelentések: Szeder szüret

Kép: saját
:::::::::::::: ♫ ♪ ♫ ::::::::::::::
„Nyakig benne a lecsóba'
Fenékig tejfel, s a veleje
Hab a tetején
Mind az enyém” 
:::::::::::::: ♫ ♪ ♫ ::::::::::::::
Sokszor keresem, kutatom azt a zenét, ami csak úgy, mint egy jó könyv, kikapcsolelringatelrepít egy kicsit ebből a világból, miközben fricskát mutat, görbe tükröt, jelentéssel bír, van mélysége, de nem kell beleveszni. Líraian dallamosIgényesen bohókás. Minden érzelemre és érzékre hat. A legjobb, amikor a zene és előadó csak úgy megtalál. Vagy valakin keresztül, vagy csak mert épp jókor kapcsoltam be a rádiót. Ezek a sorsszerű ismeretségek, amiket általában hosszú éveken-, ha nem egy életen át ápolok. Ebbe a sorba állt most be egy fiatal lány, akit, ha még nem ismernétek, talán most sikerül egy kicsit közelebb hoznom. Legalábbis ez a célom. Ő Szeder-Szabó Krisztina, azaz Szeder.

2016. május 29., vasárnap

Egressy Zoltán: Szarvas a ködben


 „Milyen lehet felhőben menni, hideg? Mintha egy szellemben sétálnál?” 


Nő vagyok, túlélő.
Nő vagyok, és egy darabig kísérteni fog az esküvők gondolata. Meg a szarvasoké. A ködé. A derengésé.
Szarvas vagyok a ködben. Olvasó a ködben, homályban, lélekvesztő, sűrű erdőben, amelyet Egressy Zoltán teremtett. Majdnem eltévedtem benne, de talán még idejében kitaláltam...

2016. május 19., csütörtök

Galgóczi Dóra ~ Válaszok Háza ~ Interjú




Nem is oly régen olvastam Galgóczi Dóra új könyvét, a Válaszok házát, és az olvasási élményről készült bejegyzésemben már elhintettem, hogy egy kis extra, ráadás meglepetéssel készülök Dórával és a könyvvel kapcsolatban.

Elérkezett az idő, hogy megosszam veletek, mire is készültem. Dóra, volt kedves és megajándékozott egy interjúval, ahol saját magáról, az írásról, könyveiről, könyvekről és a Válaszok házáról is kérdeztem. Fogadjátok szavainkat szeretettel!


2016. május 18., szerda

Témázunk: Olvasás mint hullámvasút

Képek forrása: Pinterest
A könyvmolyokat sokan irigylik. Sokan csodálják. Sokakat idegesítenek„Hogy tudsz ennyit olvasni?” „Hogy tudsz ennyire koncentrálni?” „Hogy emlékszel arra a sok könyvre?” „Mégis mikor élsz?” „Mikor főzöl?” „Mikor mész a gyerekért?” „De jó neked, hogy annyi időd van!” „Hogy annyi olvasásra jut belőle...” „Én csak akkor olvasok, ha már tééényleg, nagyon, de nagyon nincs mit csinálnom…” 

Tegye fel a kezét, aki még nem találkozott ezen mondatok valamelyikével... Nyugalom, ez nem egy jajongó, kiboruló poszt, bár az ilyen megnyilvánulások erősen nyitogatják a bicskát az ember könyvmoly zsebében. Ez egy Témázunk. Tudom, nálam már régen volt, elszoktunk tőle... De most ismét témába vágok! A téma pedig nem más, mint Az olvasás mint hullámvasút. Csak, hogy mindenki megnyugodjon tudja, hogy azért nekünk sem mindig fenékig utolsó fejezetig tejfel... :)


2016. május 14., szombat

Markus Zusak: Az üzenet

„A teljes nevem Ed Kennedy. Tizenkilenc vagyok. Kiskorú taxis. Sokban hasonlítok a legtöbb fiatalra a városnak ezen a peremkerületén: nincs valami sok kilátásom vagy lehetőségem. Emellett többet olvasok, mint kéne, és kifejezetten pocsékul megy a szex és az adóbevallás. Örvendek a szerencsének.”


Hogy e könyv üzenete célba érjen, két emberre van szükség. Ed Kennedy-re és Rád! Ed Kennedy adott, hisz ő a főszereplője ennek a roppant különös történetnek. Így, innentől kezdve, Rajtad áll vagy bukik a dolog!


„Talán mindenki képes túllépni önmagán.”


Ez az alapfeltevés. Hogy igaz-e, azt mi magunk döntjük el!

2016. május 13., péntek

Britt-Marie ott (is) fog járni ~ Játék ~ Eredmény

Forrás
Játszhattatok azért, hogy Britt-Marie nálatok is járhasson. Nagyon hasznos volt ez a kis játék. Már csak azért is, mert (előre is bocsánat), de már kevésbé érzem magam defektesnek a sok apró rigolyám, berögzült szokásom miatt. Kiderült, hogy minden emberben ott van a defekt, akarom mondani a Britt-Marie. És ez meg csak azt bizonyítja, hogy Britt-Marie is ember. Méghozzá a legjobb fajtából! ;)

Köszönöm, hogy ennyien jöttetek színt vallani, szerintem ne szégyelljétek a kavicsaitokat, ez tesz minket egyedivé, különlegessé, valaki(k) számára szerethetővé! :)

2016. május 8., vasárnap

Britt-Marie nálatok is járhat ~ Nyereményjáték!



::::::::::::::::::::::::::::::::::
Közhírré tétetik, aki játszik, nyerhetik!
::::::::::::::::::::::::::::::::::

Britt-Marie, nem is olyan régen nálam járt. Aztán, ennek köszönhetően én a rádióban. Backman, már egy ideje szívesen látott vendég nálam, eddig minden könyvével elbűvölt! Szóval, ő is bármikor járhat nálam... Innen üzenem! :)

Britt-Marie, csak úgy, mint korábban a Nagymama és Ove, nem éppen az első látásra szerethető karakterek közé tartoznak. Nagyon nem! Paranoia, téveszmék, rigolyák és rögeszmék. Ezek a fő alkotóelemeik. Aztán, amikor szépen lassan felszínre vándorol a múlt, hátán hozva a miérteket, mi újra és újra szívünkbe zárjuk ezeket a fránya botcsinálta hősöket. Nem is tehetünk mást, mert Backman szépen mindent, centiről másodpercre megtervez.

Aki nem érti rajongásom ilyetén mértékét, az most próbára teheti magát, ő vajon kibírja-e kötődés nélkül?! Meg szeretném ugyanis osztani veletek Britt-Marie történetét. Ezért 

::::::::::: nyereményjátékot hirdetek! :::::::::::

2016. május 6., péntek

Galgóczi Dóra: Válaszok háza


Kell egy hely, ahol otthonra találsz – súgja a kék borító, és valóban, most én is lenyomnám a kilincset szívem szerint, és beköltöznék az ódon, ám barátságos, otthonosan életről árulkodó falak közé. Csak, amíg minden gondolatom el nem rendeződik, amíg a nesztelen szitáló fénnyel megvilágított szállongó porban ki nem rajzolódik az utam, amit követhetek... Vajon létezik ilyen ház? Vagy már benne lakunk, csak más szemmel kellene körülnézni?


„Sötétségbe burkolózott a kert, a cseresznyefa termetes alakját tompán körberajzolta a hold. Különös nyugalom szállta meg a lányt – a kérdések szorító fonalát mintha lazára engedte volna egy láthatatlan kéz. Érezte, a válaszra itt fog rátalálni, az öreg házban, ahová biztosan nem véletlenül sodorta a sors.”



2016. május 2., hétfő

Könyvre hangoló ~ Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Backman, a drága Fredrik, úgy látszik engem mindig rádióba csalogat! :) Az előző kötet kapcsán, a Radio Q-ban beszélgettem egy jóízűt, most pedig, szinte hihetetlen módon, már megint az a megtiszteltetés ért, hogy az éterben terjeszthettem az imádatomat, pontosabban a 94.2 ~ Trend FM, Könyvben utazom című műsorában, Oláh Andreával.

Ezúttal is remekül éreztem magam! Köszönöm az Animus Kiadónak, hogy rám gondoltak, illetve a meghívást, beszélgetést és műsoron kívüli könyv ajánlásokat Andreának! :) 

2016. május 1., vasárnap

Zsöllye-Hangjegy jelentések: Semmi konferencia


Kép forrása

Ha megkérdeznétek, mi történt velem április 26-án este, az Erkel Színházban, nyugodt szívvel azt mondhatnám, hogy semmi, és ebben minden benne lenne! Na, ne ijedjetek meg, nem szedtem tudatmódosítót, (ha csak a zenét nem nevezhetjük annak...), csupán csak annyi történt, hogy volt szerencsém szem-, fül- és szívtanúja lenni a Kiscsillag Semmi konferenciájának.

A húzóerő számomra, nem titok, Pásztor Anna volt (Anna and the Barbies), aki maga is részt vett (de még milyen részt!) a produkcióban, ám ennyire ne rohanjuk előre... Kezdjük ott, ahol a semmi kezdődött...



2016. április 28., csütörtök

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!


Az úúúgy volt, hogy vágytam valami rövidebb olvasmányra, úgyhogy jól megkérdeztelek titeket, ti pedig ajánlottatok jobbnál jobbakat ezúton is köszönöm! Szemezgessetek ti is, nekem jó kis listám lett, amivel elleszek két hosszabb kaland között.

Aztán meg aaaz volt, hogy Alexa egyik ajánlására gúglizva, megláttam Marie-Aude Murail nevét, és nagyon ismerősen csengett! Nem véletlenül, hiszen, Oh, boy, hogy is felejthettem el, hogy én már olvastam tőle. Úgy fogalmaztam meg anno, hogy érzelemdús, bohókásan megható, és ennél jobb most sem jut eszembe, mert ez telitalálatosan bingó erre a könyvére is! És ezzel szerintem minden zemberke egyet fog érteni, aki olvassa.


2016. április 24., vasárnap

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A világítótorony fénye mindenkinek segít a tájékozódásban, a helyes irány megtalálásában, a veszély elkerülésében, mindent újra meg újra fénybe von maga körül, csak éppen a közvetlen közelében élőket nem. Ők magányosan, szó szerint is elszigetelten, magukra hagyatva vívják a sötétben személyes harcaikat.
Vajon szerencsés-e az a gyermek, akiért két anya szíve dobog? Akiért egyszerre és külön-külön két anya ösztönei rándulnak görcsbe? Akiért, ha kell, két anya vív akár életre-halálra szóló harcot? Akinek érkezése két család, látszólag elveszett sorsát képes visszafordítani, új életerőre fakasztani?
Erről szól M. L. Stedman regénye, és a szeretet erejéről, amit a felnőttek, egy kisgyermek által megformált reménybe és életbe képesek oltani. Még ha ezzel ártanak imádatuk tárgyának, egymásnak és saját maguknak is. A könyv lapjain nem csak a kétféle óceán (Indiai és Déli) találkozása gerjeszt hatalmas hullámokat, hanem a csöpp, távolról alig észrevehető, a nagy egészet tekintve jelentéktelennek tűnő sorsoké is, amelyek a szigeten, és azon túl hánykolódnak.

2016. április 20., szerda

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

„Villa. Kés. Kanál.
Ebben a sorrendben.
Britt-Marie tényleg nem ítél el másokat, egyáltalán nem, de civilizált embernek nyilván eszébe sem jutna másképp elrendezni az evőeszközöket a konyhafiókban, ugye? Britt-Marie nem ítél el senki, de ugyebár, nem vagyunk állatok?”


Emlékeztek még Britt-Marie-ra az előző kötetből, melyben A nagymamám azt üzente, bocs? Azoknak, akik azóta is küzdenek vele, hogy kiheverjék ősárkányosságos boszorkányságát, rossz hírem van, mert Britt-Marie itt jár(t)! Áztathatjátok a szemeteket szódabikarbónába, írhattok listát azokról a dolgokról, amiért egy tornádóval vegyes hurrikán talán kellemesebb társaság nála, és magától értetődő, hogy a hír hallatára lesznek, akik lelkük mélyén üvöltenek, míg mások csak sikítanak, esetleg gondoskodón beharapják az arcukat, nehogy térden állva, suttogva ordítsák, hogy Istenek alkonya! De Britt-Marie itt jár(t), és nyomában nem marad más csak szikrázóan csillogó felületek, patyolat tiszta mezek, jóllakott patkányok, ajtón kopogtatás után sóvárgó lelkek, épülő focipályák, rendezett erkélyek és kétfelé kivezető utak.


2016. április 9., szombat

Katarina Mazetti: Pingvinélet

Pingvinekkel játszó, földi tünemény, avagy aki boldog akar lenni, jég közé kell annak menni...

Van az úgy, hogy már itt a tavasz, épphogy csak bedugta egyik lábát az ajtón, mégis hirtelen szürkének, ólmosnak érezzük magunk körül a világot. Nem köt le egy könyv sem, nem tetszik semmi sem. Mit csinál ilyenkor a hithű könyvmoly? Keres, kutat, önmarcangol. Már aki... Akinek nem lapja, ne vegye könyvére! Engem roppantmód megviselt ez az állapot az utóbbi időben, és ekkor láttam meg Mazetti totyogó pingvinjét, egy szál lufival a kezében. Na, mondom, normál keretek között nem ragadok le egy ilyen címnél és bortónál, sőt, talán egyenest a másik irányba totyogok, de most a nem normális keretek vannak érvényben, így hát mégis leragadtam, és az Antarktisz felé vettem az irányt...

2016. április 2., szombat

Drága Nagymamám

~°°~ E bejegyzést, az én Drága Nagymamámnak ajánlom! 
(Aki internettet nem olvasva, majd kinyomtatva fogja őrizgetni nyikorgó almáriumában.) ~°°~

Legnagyobb örömömre az Athenaeum kiadó igényes novellagyűjtemények gondozásába kezdett. Tavaly a szerelem megfoghatatlan, nagy íróinkon is kifogó tárgyköréből gyűjtött híres és kevésbé híres szösszeneteket. Most pedig a nagymamák kerültek górcső alá. Nagyik régen és ma – 12+2 történet magyar szerzők tollából. A magyar szerzők pedig ezúttal: Örkény István, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Móra Ferenc, Bródy Sándor és Pataki Éva. 

2016. március 19., szombat

A nagy illúzió ~ Nyeremény

Forrás

Játékra hívtalak titeket, a tét pedig nem kisebb volt, mint Benyák Zoltán új fantáziavilága, A nagy illúzió! Cserébe annyit kértem csupán, egyetlen szóban áruljátok el, mit jelent nektek az olvasás, azon belül is a fantasy olvasás.
Jobbnál jobb, (teli)találó szavak érkeztek. Ezúton is köszönöm! Lássuk hát mit is jelent nektek a képzelt világ, és ki az a szerencsés, aki egy kézzel fogható, dedikált illúzióval gazdagodhat. Köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, és ha jót akartok magatoknak, kövessetek figyelemmel továbbra is, mert tartogatok még meglepetéseket! ;-)

2016. március 13., vasárnap

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz


Nicolas (egyáltalán nem biztos, hogy férfi) Barreau-tól már két könyvet is könnyedén magamévá tettem. Először rám mosolygott a nő; majd megjelent Álmaim asszonya. Könnyed kis flört-menti románc lett a vége mindkettőnek, és fülig érő, mosolygó szív.
Nem volt ez másként most sem, a világ végén megtaláltam a gyöngyöző romantikát megint. Barreu-t olvasni nekem az édes kis nassolások közé tartozik. Vagy mint mikor hétköznap szürcsölsz egy kis pezsgőt... Van annak valami bája, amikor a 21. században, a metrón, ahol legtöbben valamilyen kütyüvel állnak (és ülnek) összeköttetésben, én hagyományos könyvből olvasok 18. század stílusában megírt szerelemes leveleket. :) 


2016. március 12., szombat

Játék az illúzióért!

Kedves könyvszerető olvasóim! Úgy érzem, eljött az ideje egy újabb játéknak, mit gondoltok? :)
Ha követitek a blogomat, láthattátok már, hogy Benyák Zoltán új könyve, A nagy illúzió, milyen sikeresen ragadott ki a hétköznapokból, és bűvölt el. Ha van kedvetek, most titeket is kiragadhat és elbűvölhet! 
Ugyanis egy névre szóló, dedikált példányt sorsolok ki, mához egy hétre, azaz március 19-én, szombaton! 
Nektek nem kell mást tennetek, mint:
Március 18. éjfélig itt, a bejegyzés alatt kommentben vagy Facebookon, írjátok meg egyetlen szóban, mit jelent nektek az olvasás, és azon belül is a fantasy olvasás?! Egyetlen szabály, hogy tényleg csak egyetlen szó legyen!
Velem tartotok? :)

Az írott fantázia és a játék heve legyen veletek,
Miamona

2016. március 5., szombat

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Magyar nyakba, magyar szemfog!" – vallja Gaura Ágnes, akinek vámpírjaival már rég készülődök megismerkedni, és most azt mondom, magyar kalandoroknak, magyar fantasy dukál!

 „(…) mikor legyen az ember őszinte magához, ha nem a sűrű sötétség idején (…)” 

Benyák Zoltán nem először bizonyítja be, hogy ez a műfaj igenis nekem is való, pedig most aztán tényleg fantáziadús fantáziát álmodott papírra! Míg az Idők bolondjainál, nagy örömömre a realisztikus elemek uralkodtak, A nagy illúzió végig hű marad címéhez, és a nagy örömömet, még nagyobb örömömre itt is nyakon csíptem.


2016. február 26., péntek

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami

Kedves Jóisten!

Miamona vagyok. Ma körülbelül nyolcvanévesnek érzem magam, kívül-belül. Egyébként huszonnyolc vagyok, már közelebb a huszonkilenchez, nagyjából külsőleg is, bár a gondolataim van, hogy jóval öregebbek, de csak azok, amik messzi-belőlemről érkeznek. Nem csoda, hisz hosszú és nehéz utat kell megtenniük... Egy költözés szélén állok, de nem is ez a nagy dolog, hisz emberek jönnek-mennek, lakások cserélődnek, életutak ás árnyékok érlelődnek és pattannak, mint az egynapos virág, hanem az a hirtelen rám törő tartozom-e-én-egyáltalán-valahová-érzés, ami a műanyagzsákszagú óráimban most elővett. Bezsákolva, és dobozolva az életünk. Jön velünk, ahová mi megyünk.