Galgóczi Dóra ~ Válaszok Háza ~ Interjú

Nem is oly régen olvastam Galgóczi Dóra új könyvét, a Válaszok házát, és az olvasási élményről készült bejegyzésemben már elhintettem, hogy egy kis extra, ráadás meglepetéssel készülök Dórával és a könyvvel kapcsolatban.

Elérkezett az idő, hogy megosszam veletek, mire is készültem. Dóra, volt kedves és megajándékozott egy interjúval, ahol saját magáról, az írásról, könyveiről, könyvekről és a Válaszok házáról is kérdeztem. Fogadjátok szavainkat szeretettel!

~°°~

Elárulnál néhány dolgot, ami tudható rólad? Hol születtél, milyen családi légkör vett körül, milyen gyermekkort, kamaszkort tudhatsz magad mögött?

A kettősség, mint sok más téren, itt is elkísér: Budapesten születtem, azóta is itt élek, de nem érzem magam a mai értelemben vett nagyvárosi embernek. Szívesen figyelem a körülöttem lévő embertömeget, mindig elkapok egy-egy beszélgetésfoszlányt, amiből akár új regényötlet is kibontakozhat. Ugyanakkor szükségem van a befelé fordulásra, amikor a gondolataimmal osztom meg az időmet.

A gyerekkoromból legnagyobb szeretettel, a szüleimmel folytatott hosszú beszélgetésekre emlékszem. Biztos vagyok benne, hogy ez rengeteget adott az írói utamhoz. Anyukám soha nem bébi-nyelven beszélt hozzám, hanem a kezetektől fogva egyenrangú társának érzett. Ahogy mesélték, már másfél évesen folyékonyan beszéltem, és mikor ismerősökkel találkoztunk, ők csodálkozva néztek körbe az utcán, vajon kitől hallják a bonyolult összetett mondatokat? Aztán elképedtek, hogy bizony a babakocsiban ülő csemetétől, aki én voltam.

~°°~

Hogyan született meg benned az írás iránti vágy? Mi volt az első próbálkozásod?

Nyolc-tízéves koromban rövidebb verseket, novellákat írtam, a rajzaimmal tarkítva. Ekkor persze még nem sejtettem, hogy ez hivatássá bővül. A gimnáziumi irodalomtanárnőm igazi iránytűt adott a kezembe, mikor egyre azt mondogatta, csakis erre érdemes továbbhaladnom. Közben sok rövidebb írás született, ám ekkor még csak a családdal, a barátokkal osztottam meg őket. Évtizedek teltek el az első regény születéséig, de bármerre kanyargott velem az élet, a gondolataimat mindig a betűsorok közt tudtam leginkább visszaadni.

~°°~

Képek: google képkereső

Mennyire vezetett rögös út oda, ahol most vagy?

Igazi útkeresőként nézek vissza magamra, és rájöttem, egyáltalán nem baj, hogy így történt! Kedvenc irodalom-esszémet Madách: Ember tragédiájáról írtam, talán épp ezért: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga.”

Nagyon szerettem a művészet másik ágát, a festést-grafikát is, mégis lemondtam erről a pályáról a kiszámíthatatlansága miatt. Nagy vargabetűvel az Államigazgatási Főiskolán diplomáztam, vissza a racionalitás világába. Megéltem a multi-cégek forgatagát épp úgy, mint a közszféra világát. Több évig egészségfejlesztéssel foglalkoztam, majd természetgyógyászattal bővült a sor. Azóta is szívügyem az emberek életmódjának egészségesebb irányba terelése. Ezt most, a cikkeimben is elsődleges szempontnak tartom. Mert az út következő állomása az újságírás lett, kiváló tanárom, V. Kulcsár Ildikó vezette a stúdiót a MUOSZ-nál. Innen már nem sok idő kellett, hogy a cikkek mellett az első regényembe kezdjek. Majd izgalmas keresés a kiadók irányába, vajon szeretik-e, értékelik-e a „Test a lélek börtönében” kéziratát? Végül könyvvé érett a regény, és követték a társai. Az elmúlt hat évben hét könyvem jelent meg, idén a legújabb, a Válaszok háza.

~°°~

Válaszok háza… Van esetleg egy ilyen ház a te életedben is? Vagy csak vágysz rá?

Minden olvasó mögé képzelheti a saját, gondolataiban megjelenő kis házat, épp olyat, ahol ő látja a szereplőket. Írás közben előttem a hajdani nyaralónk képe elevenedett meg, csodás nyarakat töltöttem ott. A sors pedig, mintha csak véletlen lenne, ezen a tavaszon újra megajándékozott vele: bár attól a házikótól már régen megváltunk, Édesapám, közeledve a nyugdíjas évekhez, most valóra váltotta nosztalgiás vágyát, és ismét egy balatoni nyaralót építtetett, már majdnem készen van. Gyakran összemosolygunk: ez jelenti nekünk a könyvem mellett az eleven Válaszok házát!

~°°~

Kert, hajlongó fák, ribizli bokor… Fontos neked a természet közelsége?

Igen, el sem tudnám képzelni, hogy ne töltsek el sok-sok időt fákkal, cserjékkel körülvéve. Igaz, itthon ezt csak a balkon virágai jelentik, de hosszú sétákat teszek a környéken, mindig új arcát mutatja a természet. Semmilyen, ember alkotta teremtmény nem képes ilyen sokszínűségre és bölcsességre. Tudják, mikor van ideje a megpihenésnek és az újjászületésnek, elárasztanak tarkaságukkal és megnyugtatnak a békéjükkel.

~°°~

A bejegyzésemben is említem, hogy hozzám rögtön az első lakó, Veronika alakja állt a legközelebb. De nem csak az ő életében kerülnek előtérbe az elnyomott álmok, vágyak, vágyott életutak. Nálad is központi helyet tölt be ez a kérdés? Te is nyomtad már el a benned megszülető, mások által esetleg elrugaszkodottnak, távolinak tűnő, féltve óvott célokat?

Bizony volt rá példa, mikor a mások által logikusabbnak, biztonságosabbnak tartott pálya felé vettem az irányt. Megalkuvásnak éreztem, de – mint mindenkiben – bennem is élt a kiszámíthatóság iránti vágy, és akkor ez tűnt járhatóbbnak. Most sem mondanám, hogy a kanyarok feleslegesek. Minden állomásból lehet később is meríteni valami hasznosat. Csak az a fontos, hogy végül mégis előbújjanak a háttérbe szorult álmok. Szerencsére, ahogy a regényem szereplőinek, nekem is sikerült utat nyitnom nekik. Mondanom sem kell, hogy a könyveim jelentik ezt.

~°°~

Te mennyire vagy befolyásolható akár a tágabb, akár a szűkebb környezeted által?

Tanuló ösvényen haladok ezen a téren. Vagyis, régebben túlságosan hagytam magam eltéríteni a céljaimtól még akkor is, ha magamban már tudtam, merre indulnék. Erős megfelelési vágy jellemez, és nem könnyű úgy egyensúlyozni, hogy közben ne veszítsem el a számomra fontos értékeket. De már rengeteget változtam az elmúlt években, és rájöttem, másoknak is úgy adhatok a legtöbbet, ha eközben a saját tükörképemmel szeretnék leginkább békében lenni.

~°°~

Van tervben konkrét új könyv? Ha igen, tudhatunk róla valamit elöljáróban?

Az írás végtelen történet, így természetesen már bele is kezdtem egy új regénybe. Ezt is végigkíséri az emberi kapcsolatok szövevénye, és egy kis misztikus-isteni szálat is beleszövök. Csak annyira, hogy emellett még a lényeg a földönjáró hétköznapok világa lesz. Köztünk élő szereplőkkel, a főhős pedig Benjámin, egy szolid, szerethető fiatalember, aki hozzám hasonlóan keresi útját. Szürkének tűnő életébe egy váratlan fordulat köszönt be: a munkája során hozzá befutó telefonhívások közt egy napon a Mennyországba kapcsol a vonal. Belehallgat a beszélgetésekbe, melyeket a véletlen folytán Istennel kapcsolatba került telefonálók folytatnak. Mindegyikük őriz egy-egy kérdőjelet magában, melynek kibontásához kis sugallatot, útmutatást kap Odafentről. Közben a sorsok össze-összefutnak, és Benjámin is ráébred: a véletlenek csak látszólagosak, valójában mindennek épp akkor és úgy kell törtnénnie velünk, ahogyan valahol már megírták. Talán az égbolton, felhőfilctollal.

~°°~

Te magad kiket, miket szeretsz olvasni? Van kedvenc könyved, szerződ?

A változatosságra törekszem, műfajok és írók tekintetében is. Tóth Krisztina verseiből mindig ihletet merítek – magam is sok verset írok a prózák mellett. Ha az emberi kapcsolatok mélyére szeretnék nézni, Ingmar Bergman és Ljudmila Ulickaja műveit veszem kézbe. Mivel a lélek furcsa titkai, a pszichológia központi helyet kap nem csak a regényeimben, de a saját életemben is, Popper Péter, Müller Péter és Vekerdy Tamás írásai is ott várnak a polcomon.

~°°~

Egy kis asszociációs játékra hívlak, kérlek, hosszas gondolkodás nélkül vágd rá, ami legelőször eszedbe jut a következő szavakról:

Hajnal ~ szűrt fény

 Tinta ~ írás

 Villanás ~ ötlet

 Otthon ~ biztonság

 Erdő ~ titkok

 Véletlen ~ sors

 Kérdés ~ válaszok

~°°~

Végezetül, mit üzensz, vagy milyen tippeket, tanácsokat adnál azoknak, akik titkon maguk is írók szeretnének lenni?

Közhely lenne az is, ha azt mondanám, hajrá, vágj csak bele gondolkodás nélkül, ne nézz se jobbra, se balra. De az is távol áll tőlem, hogy bárkit lebeszéljek, mert bizony sok a buktató, a lehetséges kudarc is ezen a pályán.

Amit őszintén javasolhatok: ha igazán magadénak érzed ezt az álmot, két dolgot csinálj mindenképp: olvass és írj. Sokat, sokfélét. Olvass olyat, ami megérint, ami továbbvisz, többet ad az életedhez. És írj olyat, ami közben megfeledkezel a világról, csak te létezel, a betűk és a gondolataid. Ne foglalkozz egyelőre azzal, vajon kiadják-e és hány példányban, vajon ez lesz-e a hivatásod? Csak az vigyen előre, hogy szeretnéd megosztani mindenkivel azt, amit fontosnak érzel. Ezután persze mutasd meg azoknak akinek számítasz a véleményére. Lehet ez családtag, barát, vagy szerencsés esetben irodalomban jártas személy. Ha tényleg méltányolják, élvezik az írásaidat, már bátran megkeresheted vele a kiadókat. Most jön a türelemjáték, a kitartás, az első lehetséges elutasítások nehogy elvegyék a kedvedet. Még ezután sincs a célszalag átszakítására garancia, de ugyan mire van az életben? Egyre azért biztosan igen: ha meg sem próbálod, örök hiányérzet lesz a társad. Ezért hát tedd meg az első lépést, még ma. Érdemes.

~°°~

Kedves Dóra, köszönöm a válaszokat, és hogy rajtuk keresztül egy kicsit jobban megismerhettünk! 

~°°~ 

A Válaszok háza megrendelhető például innen.

~°°~ 

A válaszok, az otthon, az írás és a jó könyvek legyenek veletek,
Miamona