Kincsemberek

Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet 

Hogy csinálod, hogy így látsz? Ilyen nyíltan és szomjasan? Hogy lehetsz ennyire közel? Bocsásd meg tegeződésem, de aki olyan érzelmeket kotor ki a hamuból, melyek tán ott se voltak soha, az nem lehet Ön, az csak Te lehetsz!

Miamona irkál: Találkozás Schäffer Erzsébettel

  „Ha az ember víz mellé megy, azzá válik. Ha a fák között van, egy kicsit azzá is válik…” – mondja Schäffer Erzsébet mosolyogva. 

 Nos, akkor engem az a megtiszteltetés ért, hogy egy kicsit Schäffer Erzsébetté válhattam...
  

Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Újabb Történetek útközben

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”

Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel... Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna. 

Nem az első találkozásunk volt, s nem is az utolsó. Már pontosan tudom mire számíthatok, mégis mindig meglepetést okoz.

Schäffer Erzsébet: Hajnali játékok

„Arra gondolt, milyen kevés az igazi alkalom. Amikor együtt… Igazán együtt! És mennyi a kényszer, mennyi a hétköznap, amiből milyen öröm néha kicsiholni az ünnepet.” 

„Nem tudom hogy van ez… Az ember össze-vissza él, rohan, szalad, azt hiszi csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem történik ilyenkor (…) És ez elég.”

„Semmi nem történik?

A legfontosabb történik ilyenkor.

A lélek exponál. Finom lemezén örökre ott marad minden.”

Schäffer Erzsébet: A temesvári lány

Olvasás után megfogadtam, hogy molyra nem írok róla! Nem is tettem. De akkor még nem volt blogom, és itt muszáj, hogy szerepeljen!

Kell, hogy olvassátok!

Kell!

Nektek kell!

Értetek!

Schäffer Erzsébetért!

A világért!

Nehéz szavakba önteni mit is kaptam én ettől az írástól, s magától a szerzőtől. Nehéz, de megpróbálom!

Találkozás Schäffer Erzsébettel

Most értem haza egy Schäffer Erzsébet író-olvasó találkozóról… amiről szinte az utolsó pillanatban értesültem, hogy lesz. 

Itt kavarog bennem az élmény, mint a veszett örvény, fel-felbukkan belőle egy-egy tajték, de mire megfogalmaznám már el is illant, és jön a másik, csak kapkodom a fejem, és az egész egy nagy érzésörvénnyé válik…… minden itt van, itt kering, mint hurrikántölcsérben a házak, autók, kismacskák…. Nem is tudom minek írom most ezt a karcot, nagy kusza odavetemény… De ez az érzés feszít, ki akar törni, bár azt sem tudja hol van, vagy ki ő, mi ő… Hát szóval igen! Számomra Ő az ÍRÓ! Nem, nem is író…. LÁTÓ! Mert ő megy a világban, és lát!

És érez! 

És figyel! 

És hallgat! 

És befogad! 

És megoszt! 

És kitár! 

És kér! 

És vár! 

Eddigi életem egyik, ha nem legmeghatározóbb élménye volt ez a találkozás… 

Schäffer Erzsébet: A hintalovak nappal alszanak

Büszke vagyok magamra, mert úgymond én fedeztem fel Schäffer Erzsébetet magamnak, e különös, figyelem felkeltő cím kapcsán. Molyra is én vittem fel, és azóta örömmel látom, hogy mások is ugyanolyan nagy örömmel "olvassák", akarom mondani, hallgatják. Mert ez egy igazi irodalmi fülbevaló, a szerző saját előadásában. Ez első hallásra kicsit furcsa volt, de aztán pillanatok alatt beszippantott a hangulata, a hangjának kedves. őszinte csengése.

Ezzel a könyvvel igaz kincset találtam! Lázár Ervin szavaival, ennél a válogatásnál nem értek egyet, ebben nincs önfeledtség. Csak Élet. Tiszta, selymes, ólmos, igazi Élet. Egyik kezével torkomat szorítja, míg másikkal az arcomra csal mosolyt. 

„Olyan volt a szeme, hogy ha sokáig néztem, elhittem azt is, amit nem is gondolt. Benne tükröződött minden: a hűségünk, az ártatlanságunk, a fogadalmunk, hogy soha senki mást… És benne volt még valami. Hiába nevetett, mindig ott csillogott valami kimondatlan szomorúság a barna írisz aranypöttyeiben.” 

Schäffer Erzsébet érzelmekről ír, hangulatokról, apró könnycseppekről, melyek nap, mint nap végiggördülnek arcunkon – láthatóan vagy láthatatlanul/ örömtől vagy bánattól–, csak éppen mi magunk nem mindig tudunk nevet adni neki. De olykor nem is kell nevet adnunk, elég ha magunkat adjuk át az érzésnek tiszta szívvel. Én még biztos, hogy sokszor megteszem!

"Olyan jó igent mondani a világra. Erre a mostoha, elrondított, mégis gyönyörű világra."

(Forrás: www.tumblr.com)

~ Értékelés: 10/10 és örök kedvenc!

Kedvenc történetek lettek: Ezüstrózsa, Négy fohász, Pipacsvirágom, Biciklin