Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Újabb Történetek útközben

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”

Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel... Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna. 

Nem az első találkozásunk volt, s nem is az utolsó. Már pontosan tudom mire számíthatok, mégis mindig meglepetést okoz.

Beszélni akar, „Mint a mesebeli pásztor, aki nagy kínjában egy lyukat ásott a földbe, és abba súgta bele a titkát, olyan vággyal akart ő is beszélni.” - hát meghallgatom.

Azt mondja: „Akarlak. Akarlak egy kicsit. Nem sokat Belőled, de nem is keveset.” 

S még azt is: „Adok helyette majd magamból sokat. Amit tudok, amim van.”  - És valóban ad. Nem sokat, nem keveset. Pont amennyi kell. Amennyi kell ahhoz, hogy éljünk, de ne csak úgy bele a nagyvilágba, hanem nyíltan, őszintén, igazán. 

(Képek forrása: google.com)

Mert „Körben lepedőnyi újságokba bújt emberek, állukon mélyül a ránc, szívükben a félsz, a homlokuk mögé kiűzhetetlenül beveszi magát az aggodalom.” Legyünk hát mi az az egy, aki felnéz, s pillantásunkat talán követik többen. És akkor észreveszik, hogy virágzik az akác.  Igen, ez volt az az ismerős illat! És az Andrássy úton szárnyra kelnek a levelek, csak nekünk táncolnak a porlepte világban. És a barátunk nem alszik még el, nyitott szívvel figyel ránk.  És a nagy kék lepedőben, annyi idő után, meglátjuk újra a Sziklás-hegységet és az óceánt. Meghalljuk újra a pipacsok hívó szavát, s nem zavar ha közben a sorompó felnyílik, és sorra kerülnek ki az autók. Észrevesszük milyen csodákra hívattunk; sírunk és nevetünk, félünk és ölelünk, várunk és érkezünk. 

Ahogy  régi nagy nevettetőnk is megénekelte:

Lazítani, próbálj lazítani,

Nem győzlek tanítani,

Hogyan csináld,

Kell egy kis áramszünet,

Időnként mindenkinek,

És aztán megint mehet

Minden tovább.

„Mert semmi baj, egyszerűen csak ki kell piszkálni mindenkiből a tükörcserepeket.” 

~Értékelés: 10/10    A kötetben bukkantam régi jó ismerősökre, melyeket előtte hangoskönyv formájában hallottam, s amiket jól esett újra feleleveníteni, és voltak új történetek is szép szerivel, melyekkel jól esett megismerkedni. :)  

Kedvencek lettek a kötetből: Nagy, kék lepedő / Délelőtt az Andrássy úton / Pipacsvirágom / A sziget / Négy fohász / Biciklin