Miamona irkál: Gondolatok az íróasztalom körül

Egy érdekes feladat... Nézz szét magad körül, és írd le amit látsz, ahogy látsz, ahogyan látni akarsz... 

Én megtettem. Mert jól esett.

„A részletek sokat számítanak, ha a valóságot célozzuk meg.”

(Joanne Harris: Bársony és keserű mandula)

(Forrás: weheartit.com)

Az asztalomon sok minden van, rózsaszín, csigaforma tikszó tartó, tikszóval, tollak, ceruzák, jegyzetlapok, kedvenc könyvjelzőim, billentyűzet, amivel ezt is írom, a könyv, amit épp olvasok, egy teásdoboz, melyben az új, megtanult francia szavakat gyűjtöm (s'évader - elszökni/ megszökni, tegnap - hier, holnap - demain), de mégis egy valami fontos, ami eddig nem volt... Rend. Nem csak olyan mismásolt, port-a-szőnyeg-alá-söpröm-féle, hanem tényleges rend. Hosszú évek rendetlensége gyülemlett fel, az egyetem rámtelepedett súlya. S most, végre előtűnt a zöld, absztrakt mintás vízlepergetős terítő és minden tárgy nyugalomban a helyén van, csukott szemmel is tudom hová kell nyúlnom, ha a radírt szeretném, vagy a kis, pöttyös esernyőt tartó műanyag békát. Lopva nézi ernyője alól, vajon mikor áll már el az eső. Nyugalom brekkencsem, elállt. Hosszú idő óta végre szélcsend van.  Illetve most dúlnak csak az igazi viharok, de ezektől nem félek. Tudom, hogy kell a vihar, az eső, a megújulás, felfrissülés.  

Az asztalon magam elé helyezem a rendet.

Rend.

Order.

Ordre. (Két betű felcserélve, mégis marad a rend...)

Ordnung. (a szigorúan hangzó rend)

Ordine. (egy nyelv, amit meg szeretnék tanulni majd egyszer.)

Ordinal. (és még egy...)

Ordo. (minden alapja)

Mennyi nyelv, és ez az egy szó minden majdnem ugyanúgy hangzik... Nézem a rendet, és erősen kívánom, hogy másszon át belém is. Kicsit már érzem, de még alakítgatni kell... Szokni, táplálni, fenntartani.

Este van már. Reluxám besötétítve, szobámban csak az olvasólámpám világít. Se túl erősen, se túl gyengén. Mikor nem olvasok, a plafon felé fordítom, így hangulatos fényt ad. Kicsit fáradt, szelíd sárga fényt. Pihentet és nyugtat. A párnák nincsenek rendben az ágyon, mert nemrég ott feküdtünk. Ott nem zavar a rendetlenség. Mutatja, hogy élünk, jövünk-megyünk, fekszünk, szeretünk, felkelünk A fény megvillan a tükrömre tűzött fényképeken. Ő kiskorában, Ő kamaszkorában, Ő igazolványképbe zárva, göndör hajjal, majdnem mosolyogva... Fura, hogy ez is mind ő, illetve ő volt egykor, és én még nem ismerhettem. Én még akkor nem is léteztem. Idegen gondolat... A padlón fehér vezetékkígyó kanyarog. Az ágy mögül jön elő, a fal mellett somfordál, majd átvág a padló egy részén, az erkély előtt, hogy a szőnyeg alatt elbújjon. Ha gyerek lennék és nem látnám, tudnám hol a vége, lehet, hogy félnék... Épp felém tart, hogy belémmarjon, vagy felkússzon az asztalon, és összerondítsa a rendet. Amire most nagy szükségem van. Mindennél nagyobb. Nem hagyom, hogy bármi felborítsa. A kezem melett egy üveg víz. Szénsavmentes. Minőség. Garancia. Rezdül a víz, a kezem ritmusára reszket a felszíne. Szavatossága 2013 február 9. Messze van, addigra rég kiürül az üveg, és megtölt engem, átmossa szerveim. Vajon hol leszek akkor... 2013. február 9. Vajon milyen idő lesz? Kivel leszek? Miről beszélek? Hová tartok? vajon rend lesz még az asztalon? Vajon hol lesz az asztalom? Három fésű, mind fekete. Körömreszelő, szemöldökcsipesz, egy kis kosárban fülbevalók. Nem drágák, bizsu mind. Sok kedvenc van. Minden hangulatomra más. Áh, annyira sok nincs... Annyit soha nem is fogok tudni venni, ahány hangulatom van... A tükör mellett egy folt a falon. A parafatáblám volt ott, teletűzdelve határidőkkel és  kötelezettségekkel. Egyszer már nem bírta tovább, leesett a falról. Sokszor éreztem, hogy én sem bírom tovább. Ha tábla lettem volna, én is leesek a falról. Sok a virág a szobámban. Egy sem igazi. Itt nem él a virág. Nincs elég fény. Én élek. Nekem pont elég. Csak este nem. Olyankor kell a lámpa. Virágos kép, virágos lámpás, fülbevaló, dezodor, kis szatyor, képeslap, kanapé, terítő, hegyező, könyvjelző, fülbevaló, fénykép, toll... Nem is vettem észre eddig, hogy ennyi virág vesz körül. Márpedig aki a virágot szereti... Csakhogy én nem szeretem. Ez az igazság. Nem érzem az enyémnek. Ha elköltözök veszek majd egy kis cseréppel, megnézem máshogy érzem-e akkor. Remélem igen. Szeretnék virágot. Sokat, szépet, lilát.