Suzanne Collins: The Hunger Games

Hát már megint egy vadiúj élménnyel gazdagodtam! És még azt mondják, nincs új a nap alatt. Lehet, hogy nincs, de, hogy tálalási mód ezerféle létezik, az már egyszer biztos...








Katniss Everdeen, ifjú, erős, gyönyörű lány. Édesanyjával és húgával, Rue-val éldegél a 12-es körzetben. Ő a családfő, miután édesapja meghalt egy bányarobbanásban. Nekik, illetve húgának van a legrondább macskája a világon és a legfinomabb tejet adó kecskéje. Katniss kedvenc időtöltése Gale-lel róni az erdőt és vadászni. Pedig a vadászat tilos. Mint ahogy a lopás is. Ezzel nem is lenne semmi baj. Csakhogy az emberek éheznek. A nagy főváros, a Capitol kezében az uralom, és miután volt már példa lázadásra, biztosra akarnak menni, hogy ez így is marad. Ezért minden évben hatalmas fesztivált rendeznek, amikor mindenki felölti legszebb ruháját, és kivonul a térre, hogy részese legyen valami óriásinak. Ez az éhezők viadala.

Milyen lehet úgy csókolni először, hogy tudod, ölnöd kell és téged is bármikor megölhetnek? Milyen lehet azt csókolni először, aki az előbb még az ellenséged volt, és a következő pillanatban is az lehet? 

Végülis Suzan Collins semmi újat nem írt... Ember, embernek farkasa, tudjuk már rég, tudjuk jól. Bennünk rejtőzik a gonosz, mindenkiben. Ha az életünk a tét, nem kérdés, hogy harcolunk. Ki ne harcolna a maga módján nap, mint nap; kinek ne kéne megjátszania magát mások előtt, elrejtve valódi érzéseit, gondolatait; ki ne próbálna szövetséget kötni és hány embernek kellett már végignézni, ahogy a szövetség semmivé foszlik... És mégis... Azt kell mondjam, hogy meglepett ez a könyv. Ez aztán tényleg "Hunger Games" volt a javából! Trükkös módon tett engem is "éhessé". Eleinte nem tudtam mit kezdeni a képi világával, puritán körülmények, majd hirtelen valóságshow, kamerák és stylistok. Robin Hood mohás erdejéből, hirtelen a fazonírozott Beépített szépségek fényűző világába csöppenünk. Na igen, tudom, nagy a fantasy  és sci-fi lemaradásom, eleinte nem is tudtam hová tenni a dolgot, és elég sokáig azt hittem, hogy nem fog ez tetszeni nekem. Aztán mégiscsak azon kaptam magam, hogy azon morfondírozom, vajon hogy folytatódik, és nálam ez (is) egy jó könyv mércéje. 

"You and I, we could make it."

Nem túl gyakran olvasok angolul, aminek az okát máig nem értem, mert amikor meg mégis, akkor mindig kiemelkedő az élmény. Hogy még egy kicsit csavarintsak rajta, ezt most angol hangoskönyv formájában hallgattam. Ezzel is voltak gondjaim. Na, nem a megértéssel, mert Carolyn McCormick szépen, tisztán, érthetően olvasta. Az akcentusát még most is hallom, teljesen beleszerettem. A hangutánzásokkal voltak bajaim. Először is Effi "hangja" irritált. Persze, tudom, ez volt a dolga neki, de borzalmas volt hallgatni, főleg, ahol hosszabban beszélt. Szerencsére ilyen nem túl gyakran volt. A másik, "akitől" falra tudtam mászni, Katniss húga, Prim. Pedig magát a karaktert csak imádni lehet. És érdekes, hogy később, a nagyon hasonló Rue "hanghordozását" meg imádtam. És szerencsére Katnissét is.

Az utolsó három órát egyszerre hallgattam meg, és ekkora nőttem össze a történettel igazán. Kedvem lett volna újrakezdeni az egészet... Mint, már említettem, nincs új a nap alatt, hasonló történetekkel már találkoztunk, találkozunk; gladiátorok, mutánsok, szerelmesek, elnyomók és elnyomottak, harcos hercegnők, amazonok, Avatar, A legyek ura, egy kis (tudatos) Truman Show-val megspékelve. Mégis nyújt valami újszerű élményt az egész, amiért érdemes elolvasni. A megható jelenetek például számomra tényleg meghatóak voltak, és nem fordultak át hatásvadászba. Persze belegondolni, a véresen komoly dolgokat, véresen komolyan venni nem szabad... 

"Deep in the meadow, under the willow 

A bed of grass, a soft green pillow 

Lay down your head, and close you sleepy eyes 

And when again they open, the sun will rise 

Here it's safe, here it's warm 
Here you dreams are sweet and tomarrow brings them true 
Here is the place where I love you."

A szereplők közül akik a legjobban szívemhez nőttek: természetesen Katniss, Prim, Rue, Gale és bizony az utolsó három órában még Peeta-t is megkedveltem, a végén pedig  még meg is sajnáltam... És a csókjeleneteikért is tinilány módjára odavoltam... :)

"This is the first kiss that we're both fully aware of. Neither of us hobbled by sickness or pain or simply unconscious. Our lips neither burning with fever or icy cold. This is the first kiss where I actually feel stirring inside my chest. Warm and curious.  This is the first kiss that makes me want another."

~Értékelés: 10/8 Ha nem tudnám, hogy van folytatása, elég nagy űrt hagyna bennem a befejezés. Bár így is félek, hogy a későbbiekben lankadni fog a tetszésem, de ez az első rész legalább jó élmény marad.

"You don’t forget the face of the person who was your last hope."

(A képek forrása: we♥it.com)