Lázár Ervin: Csillagmajor

Vicces, hogy pont Joanne Harris: Bársony és keserű mandulájával egy időben olvastam, és ugyanúgy arcon csapott... 

Csillagmajor - pedig milyen gyönyörűen, békésen, lágyan, meghitten csengő szó. Közben súlyos, mély, sokszor sötét bensőt takar.

Arra számítottam, hogy majd lágyan elringat, felnőtteknek írt tündérmesékkel, pedig inkább felrázott, kiűzött belőlem minden nyugalmat.

Szereplők: A pusztai emberek, a világ zajától távolabb, saját törvények alkotta, sokszor kegyetlen világukban. Itt nőtt fel a mi Ervinünk, Alsórácegrespusztán, azaz Rácpácegresen, ahol a csoda, a mindennapi élet része. Legalábbis az ő szeme s tolla által biztosan.

„De ennek lényegét csak az értheti, aki maga is rácpácegresi. Rácpácegresen más volt a szavak röpte. Súlyok nehezedtek mindenkire. A mondatok benn rekedtek. Ember, ne kísértse az Istent!”

Lehet, hogy csak a rácpácegresiek érthetik, de érezni mindenki érezheti... Arcon vág, hasba rúg, aztán magához húz, megölel, megcsókol, és elfejtjük a fájdalmat. Pedig dehogy felejtjük, csak belénk épül, részünkké válik, és újra meg újra felsejlik. Lázár Ervin szép, boldog és nehéz időkről ír; kegyetlen időkről, melyek megtörténtek. Időkről, amikor mindenki tudta, csak a csoda segíthet. És mivel falusi ember nem vár a sült galambra tátott szájjal, hát hitték a csodát, erősen. Addig hitték, míg valóra nem vált. Legalábbis a szívükben... 

Lázár Ervin úgy mártogatja a valóságot a misztikumba, mint éhes ember a kenyeret a szaftba; hogy fel sem ocsúdunk, rá sem gondolunk, hogy nem igaz! Hisszük és éljük mi is a csodát, vele együtt!

Úgy kell nekünk....

Úgy! Kell nekünk! 

~ Értékelés: 10/10  Schäffer Erzsébetnek igaza van, olvasni kell Lázár Ervin szavait, akár mindennap, akár csak egy kicsit. Beépül, részünkké válik...