Idei első Témánk (igen, most már kiérdemelte a nagybetűt! :) ) a csúf, kopasz Hókuszpókok, azaz a negatív hősök (hős inkább = karakter). Merthogy akarjuk vagy sem, érdekel vagy sem, hemzseg tőlük a világirodalom. Szerintem kétféle negatív hős karakter van, az amelyiktől viszolygunk, rettegünk, undorodunk, és az, amelyiktől viszolygunk, rettegünk, undorodunk, közben meg perverz módon titkon odáig vagyunk érte. Az a fajta, aki már annyira rossz, hogy az már "jó". Akitől imádunk rettegni, és bár féltjük főhőseinket, alig várjuk, hogy színre lépjenek. Még akkor is, ha tisztában vagyunk a következményekkel....
Elsőre az jutott eszembe, hogy én nem hiszem, hogy sok ilyennel találkoztam, ezért aztán átnéztem az elmúlt évekbeli olvasásaimat, és máris abba a dilemmába futottam, hogy egyáltalán ki is számít negatív "hős"-nek?
 |
| Képek forrása: google |
Hogy Kevinről már ne is beszéljünk, mert már eleget beszéltünk róla. Velük most nem foglalkozom. Annyit elárulok, hogy tőlük félek legjobban, és a legkevésbé jólesően, mert ők azok, akik tényleg a szomszédban lak(hat)nak, és ők (is) teszik rosszá, élhetetlenné ezt a világot. De én ezt nem akarom elkomoruló posztnak, úgyhogy jöjjenek inkább a meséses gonoszok! vagyis előtte még...
Patrick Süskind főhőse, Jean-Baptiste - Parfüm (Ezekről nekem miért nincs bejegyzésem??? :( ) Ő szerintem pont a két határmezsgye között mozog. Legalábbis nekem. Húsunkba maróan realisztikus, állatiasan kegyetlen, nálam (talán szerencsére) mégsem éri el a kevini szintet, de távolról sem mesés. Már csak ködös derengéseim vannak Alice Sebold: Komfortos mennyországáról, de arra emlékszem, hogy a könyvben, a gyilkos, George Harvey karaktere sokkal jobban ki van bontva, mint a filmben. Tipikus, hollywoodi sorozatgyilkos figura, akinek megvannak a múltbeli miértjei, de emlékszem, hogy egyszerre taszított, és "vonzott", már amennyire az ilyen vonzhatja az embert. Bár tőle is rettegek, mert bármelyik sarkon ott leselkedhet, de így, a lapokon "szerettem" olvasni.
Szintén ide tartozik, még mindig közelebb a szörnyű valósághoz, Emma Donoghue: A szoba Patása, akitől aztán szívből lehet reszketni, és akit szívből lehet megvetni és utálni...
Ugyanígy határon táncol, realisztikustól már kicsit távolabb, meséséhez hangyányit és életre kelő sövénnyit közelebb (jaj, még most is borsózik tőle a hátam) Stephen King klasszikus emberi gonosza, A ragyogás főszereplője, Jack És ha már emberi gonosz, nem hagyhatom ki Daniel Keyest sem a sorból, aki végérvényesen bebizonyítja, hogy alig van rémisztőbb gonosz, saját elménknél, főleg, ha az csak úgy ontja magából a különböző "megtestesüléseket." Brr, brr és megint csak brr, ki ne hagyjátok, zseniális!
Akit még idesorolnék, igaz a kultúrák közötti hasadék már-már meseszerűvé teszi számomra, Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai Hatsumomója - bár őt inkább csak az elején csodáltam, később utáltam, és megvetettem...
Bizony, ha még oly kevéssé éreztem is kidolgozottnak, ide tartozik Az éhezők viadala trilógia President Snow-ja, akiben szerény véleményem szerint sokkal több potenciál volt, mint amennyit Collins kihozott. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a második rész olvasása után - csak hogy abszolút szerényen magamat idézzem - ezt írtam róla: Anyááám! Hát én összeszabtam magam a félelemtől. Nem tűnik fel sokszor, de utána még percekig a hideg futkosott a hátamon! Őrült jó gonoszpók! Imádomutálom!
Ez alatt értem én például a Hová tűntél, Bernadette Audrey Griffinjét, tipikusan minden lében két, sőt három, és még több kanál kakakevergető, aki olyan amerikai vígjátékosan utálni, szánni, majd nevetni való.
Ugyanez a kategória Kathryn Stockett: A segítség Hilly Holbrook-ja, bigott, vakon gyűlölő, közben meg a gyereke életét is a gyűlöltre rábízó szánalmas fehérnép, aki a végén azt kapja, amit megérdemel! (Jó sok csészét, tea nélkül és fincsi tortát muhahaha.)
Na most akkor már kellő felvezetés után tényleg, dobpergéééés, és jöjjenek, az igazán igazi mesés hókuszpókok, akiket szeretünk (kinek nem inge, nem veszi), imádunk, jólesően borzongunk, dühöngünk, irtózunk. Vagyis a TOP5 mágikus imádomutálom Jockey Ewing:
5. Coraline másik anyukája. Ez a Gaiman azért tud! Hogy még felnőtt létemre is gombszemektől és tűujjaktól rettegjek. Nagyon ütős!
4. Szintén Gaiman Soseholjából a két undormányos "szerelmem", az ördögien förtelmes, borzalmasabbnál hajmeresztőbb páros, a róka és a farkas, azaz Mr. Croup és Mr. Vandemar. Bár maga a regény nem volt kiugróan erős nálam (10/8), e két démoni fióka örökre beleégett tudatomba, és máig nem tudok úgy CBA-s számlára pillantani, hogy a Krupp és társa (ez itt a reklám helye), ne rögtön ők jussanak eszembe. Szóval már csak értük is megéri elolvasni a regényt! :)
3. Nem tudok elszakadni, még mindig maradjunk Neilkénél, ugyanis a másikanyám után megalkotta Ursula Monktont, azt az alakot, aki még inkább kísérteni fog. Pedig nem más ő, mint egy kisfiú félelmeinek és a világ gonoszságának kivetülése. Hát nem elég ijesztő?!
Figyelem, HP spoiler veszély - ha létezik még egyáltalán valaki, aki nem olvasta...:)
Addig is remélem sodor a szél az utamba még hasonlóan kedvesen utálatos hókuszpókokat!
Na és nálatok ki a nyerő fekete erő?
Akiknél még kedvetekre gonoszkodhattok:
~ PuPilla
~ Nima
~ Bea
~ Szee
~ Cariad
Csatlakozók:
~ Catriana
~ Bubu Maczkó
nahát, ennyi könyv, csupa gonosz karakterrel. nem is gondoltam volna.
VálaszTörlésCoraline másik anyukája tényleg ijesztő, de Croupe-ék nekem inkább a nevetségesen szánalmas kategóriába tartoztak. másnál is olvastam ár, hogy milyen csodásan megrajzolt negatív karakterek, de nekem nem jöttek át.
a gésa emlékirataiban is volt gonosz? o.O ő se tűnt fel, igaz, jó rég olvastam. :D
Voldemortot meg nem tudtam szeretni sose. nekem ő csak egy rossz volt a sok közül. :D
Piton tényleg negatív karakter, és imádnivaló, nagyon egyetértek.
Hát most mondd meg... azt hittem én nem is olvasok ilyet, aztán kiderül, hogy falom őket :))
TörlésLehet, hogy a hangulatom volt olyan a Soseholnál, hogy rettegni és borzadni akartam, de ott visszamentem gyerekbe, és paplan alól olvastam őket :D
Fel sem tűnt... :D Ez jó... Akkor nem lehetett rád nagy benyomással az a könyv. :)
Na most, hogy mondod, akkor az a két kategória is külön van, akiket szeretünk, és akiket szeretünk utálni. Bár ennyire élesen nem különül el, mert ugye Pitont eleinte utálni szerettem, aztán már csak szerettem, Voldit viszont csak utálni szerettem, na érted... :)
Pedig Croupék olyan morbid módon voltak szerencsétlenek és gonoszkák, szerintem is egy marhajó típus a mesés gonoszhoz, hogy Miamonásan mondjam. :)
TörlésA gésában Hatsmomo csak olyan keresztbetevős volt - persze durván. Mondjuk én csak a filmet láttam.
nem is mind a kettő volt szerencsétlen, csak az egyik, vagy rosszul emlékszem? Na mindegy, undormányos imádatok és kész :D
TörlésHát úgy együtt voltak azok :D de kellettek egymásnak, mint Stan és Pan, hogy meglegyen a hatás.
TörlésHa hallanák, hogy le Stan és Panoztad őket, roppant ocsmány dolgokat művelnék a bájos kis pofikáddal leányom :P
Törlés:D jaj, most félek :D
TörlésAzt jól teszed ;) :D :D :P
TörlésHú, nagyon jól összeszedted őket, és basszus, tényleg nagyon hasonlóakat írtunk, pedig nem beszéltünk össze egyáltalán :D...
VálaszTörlésZozie! Ah, titkon reménykedtem, hogy ő majd csak nekem ötlik eszembe. És Grenouille-jal is így voltam. :) De jó alaposan átnézted te is az olvasmánylistád - én is ezzel a módszerrel dolgoztam, és eleinte nagyon nehézkes volt, mondom nem is olvastam negatív hősről?! Mi a szösz? Aztán csak előbújtak a sötét kis sarkokból.
Croupék felderengtek, de Alzheimer bácsi kitörölte úgy látom, mert az én posztomba nem kerültek be. :D
A halál a könyvtolvajból! Óóóó, és tényleg! Tökéletes példa, a szánandó rossznak titullált karakterre, egy más nézőpontból, egy szép és irodalmi és emberi szemszögből. Imádtam a halált és a narrációját, és emlékszem, úgy éreztem megváltoztatta az elképzelésemet, és csökkentette a félelmemet a haláltól. Mert ha ő fog kézen fogni... te félnél? :)
A másik anya Coraline, na ő se ugrott be! Pedig igazán hidegrázós! Ha már Gaimantől ennyi, A temető könyvét is olvasd el, abban a Jackek vannak (igen, többesszám), és akkor még szélesebb lesz a Neil-gonoszok palettája! Bár az a könyv nekem kicsit csalódás volt.
Piton mint maflapók, hát ezt tuti kikérné magának. Sok helyen láttam, hogy kritizálják azt, hogy úgy csodáljuk Lily iránti szerelmét, mert igazából szánalmas volt, de szerintem nem, és frissen olvasva talán sok rajongó is visszavonná ezt a véleményt. Én nagyon szerettem azt a részt, mert az igazi sodró szenvedélyű szerelmet is belevarázsolta Rowling anyánk (arrgh ez az én kopirájtom! :D), anélkül, hogy holmi rózsaszín tüllként ülne a nyakunkba, vagy vörös ködös szexualis fantáziaként. Tökéletes egyensúly, és a tökéletes karakter-kibontás. De hát mi mást is várhatnánk tőle ;)
Hilly! :D haha, hilarious! Audrey-n gondolkodtam még, de nem jutott eszembe, bár ő azért egy fokkal jobb Hillynél. Csészék és torta, jajistenem, könnyesre nevetem magam :D :D
Snow - igen, lehetett volna még benne potenciál. De ugye eleve, a Mockingjay úgy lett elszabva, ahogy volt, szóval arról annyit. A filmbeli Snow sokkal jobb lett, a producerek ráéreztek.
Nekem a könyves Snow tetszett jobban, még így is, hogy nem lett "kimaximalizálva".
TörlésPiton csak nekem maflapók :P Rám nem haragszik érte! :P Hát szánni való, igen, de az az egy kikacsintós fejezet nekem nagyon sokat adott, és szerintem nem vagyok vele egyedül. :)
Alzheimered meg már lassan tényleg ijesztő méreteket ölt :D
Na még azzal is ugyanúgy voltunk, hogy azt hittük, mi nem is olvastunk sokat... :D Ez már Daniel Keyes-es... :)))
Piton nem gonosz! ♥
VálaszTörlésNa jó, de ezt sokáig nem tudni :P Nekem is: ♥ :D
TörlésPont ezt írtam PuPillánál, amit te is az elején, hogy az összes klasszikus negatív hősben van valami emberi, vagy legalább utalás arra a történetben, hogy miért lett olyan, amilyen (pl. Gollam vagy Voldemort). Ezért nem tudom/tudjuk őket igazán utálni szerintem. A Könyvtolvaj Halálját én kimondottan kedveltem, nagyon szellemes volt időnként. :) Lássuk be, Brad Pitt sem volt épp gyűlölhető a Ha eljön Joe Black-ben. :)
VálaszTörlésA Kevin-kategóriától nekem is összeugrik a gyomrom. Mintha ezek már eleve gonosznak születtek volna. Bennük nem látok semmi emberit, semmi esélyt arra, hogy képesek legyenek akár egyetlen pillanatnyi emberi megnyilvánulásra.
Igen, kell valami emberi, amibe tudunk "kapaszkodni"...
TörlésAz a Halál nagyon haláli :D Remek karakter lett! :) Brad Pitt meg hajjaj... Jó, hogy mondod, kedvet is kaptam a filmhez, már úgyis nagyon régen láttam. :)
Igen, ez is az egyik fő témája a könyvnek, hogy létezik-e eredendően gonosz. Aki nem hisz benne, és elolvassa a Kevint... hát, hogy meginog a hitében, az biztos... nem bánom az élményt, de több ilyet nem biztos, hogy szeretnék...
Hehe, Kevint máris kihagyom az életemből. :)
VálaszTörlésHm, már a második ember említi Süskindet. Nekem pszichiátriai eset az a könyv, azaz az elmém szépen "kitörölte". Csak annyira emlékszem belőle, hogy totál kiütött... pont mint A legyek ura annak idején.
Óóó, Piton mint number one! <3
tigi
:)
Akármennyire is a sötét bugyrok legsötétebbje Kevin, úgy voltam vele, hogy egyszer az életben muszáj...
TörlésSüskind nekem csalódás volt, a sok filozofálgatásos, "lila ködös" résszel, a többi erőteljes volt, félelmetes és bámulatos.
Piton, hát persze, hogy ő! :)
Jó pár hőshöz nem tudok hozzászólni de jó sokat összeszedtél. Voldi jaj hát ő top gonosz és még századjára is pont ugyanannyira tudom utálni, még a pszichológus énemet sem tudja meghatni...mikor puffognivaló időszakom van akkor előkapom a hetest és kiélvezkedem a végét :D
VálaszTörlésDe ha már HP van egy ultimate gonosz aki majdhogynem Voldin is túltesz...Umbridge..ő az az undormányoooos leköpném gonosz dööög.
Perselust sose gondoltam gonosznak inkább megkeseredett szemétkedőnek aki kivételez emberekkel és kicsit törtető de nem sikerül neki és savanyú a szőlő.
A címválasztásod alapján azt hittem Hókuszpók is lesz benne :D Ő a cuki gonosz kategória...gyerekként utáljuk felnőttként meg ő a legjobb arc a mesében :D
Én már gyerekként is csak szántam Hókit, mert tudtam, hogy úgyis mindig ő jár pórul, akármiben mesterkedik, csak úgy, mint szegény Tom, vagy a prérifarkas. :)
Törlés