Gombóc Artúr könyveldéje

(képek forrása: pinterest)

Még tavaly kedvet kaptam a csokis book taghez, csak idáig valahogy mindig elmaradt, szóval ezennel pótlom! Jó étvágyat mindenkinek! :)

 Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv 

Nos, könyves szempontból én csak úgy falom az étcsokikat, aminek roppant jó élettani hatásai vannak amúgy! :D Nagyon nehéz egyetlen egyet választani, ráadásul az a baj, hogy elsőre mindig Joanne Harris ugrik be. Legyen akkor most az étcsokoládé egy Harris könyv, méghozzá a Ötnegyed narancs, ízletes, keserű szépség, egy kis kandírozott naranccsal megbolondítva. Sokáig beosztva ízlelgettem, mert egyszerre nem lehet belőle sokat, annyira intenzív az íze. Érzed benne az élet, sokszor keserű lüktetését, mégse tudod nem szeretni, minden igazi ínyencnek kötelező!

 Fehér csokoládé - egy vidám könyv 

Milyen érdekes, könyvben sem sokszor olvasok vidámat, a fehér csoki meg, mint tudjuk, egyáltalán nem is csoki, csak műkoytvalék, nem is igazán szeretem... Nincs karaktere, csak szirupos, fehér íze. De ha vidámság, akkor legyen Janikovszky Éva, mert ő mindig mosolyra fakaszt. Tényleg, milyen régen olvastam már tőle... ha egyetlen könyvet kell mondanom, legyen a Nagy zuhé, ami egy egyszer volt szombat délutánomat aranyozta be mosolyával. De ne egyetek fehér csokit. Tényleg. Inkább olvassatok Janikovszkyt... is... :)

 Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarok olvasni 

Egyértelműen Rowling (álnevesített) anyánktól a  Kakukkszó! Annyi embernél lett top 10-es 2014-ben, hogy nem tértem magamhoz. Eddig is olvasni akartam (még akkor is, ha sorozat... :D), de így meg aztán főleg! Remélem a tartalma nem tejcsoki lesz, hanem valami csilis gyönyörűség! :)

 Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyít 

Mit ne mondjak, lágyítót sem túl gyakran keverek a csokimba, attól csak összeragad a fogam és szájpadlásom, aztán az íze sokáig megül rajta... Azért van olyan karamell, amiért rajongok, és ami jólesik. Kedvenc karamellfajtáim közé tartoznak: Schäffer Erzsébet írásai. Ő minden dölyföm, és világ dúlásom közepette el tud lágyítani, meg tudja mutatni, mi az ami igazán fontos. Könyvet nem emelnék ki, egyenlően lágyító hatású mindegyik.

 Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett

Nem tudom, a többiek ezt hogy értelmezték, de ostya nélkül a KitKat, nekem semmit nem ér... Szóval akkor ide egy olyan könyvet mondanék, ami először nem jó irányba lepett meg, hogy aztán meg fordítson egyet a kockán. Ez pedig nem más, mint Alessandro Bariccótól a Selyem. Ez volt az első Bariccóm, hangosban hallgattam, nem tetszett. Nagyon nem. Nem értettem mit esznek rajta annyira, és úgy volt, hogy többet nem is próbálkozom vele, ám akkor megtudtam, hogy az egyik kedves filmem, Az óceánjáró zongorista legendája is az ő írásából született (Novecento), ahol végérvényesen szerelemre gyúltam Alessandró és írási stílusa iránt, és azóta sem telhet évem nélküle. A Selymet pedig újraolvastam, immár saját, belső narrációmmal, és jelentem, az ostya visszatért a KitKatembe! :)

 Snickers - egy könyv, amiért megőrülök (a book I'm going "nuts" about) 

Huhh, fontos itt a rag, amiért, és nem amitől, mert először úgy olvastam... :D Mondhatnám ide a Sült zöld paradicsomot, hisz ez lett nálam a 2014-es olvasások királynője, de nem akarom folyton ezt "reklámozni", úgyhogy kicsit messzebbre néztem, és amin megakadt a szemem: A könyvtolvaj. Nem mintha ezt ne "reklámoznám" lépten-nyomon, de a "megőrülök" kifejezés, azt hiszem, erre illik a legjobban, ugyanis annyit még nem ajánlottam könyvet fűnek-fának, mint ezt... Ráadásul két nyelven is elolvastam és a filmet is megnéztem belőle, hogy kiteljesedjen a  Snickers élmény.

 Forró csokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasok (comfort read) 

Bár szeretem az édességet, de tejszínhabbal ÉS pillecukorral? :D Ez már kicsit sok... És, az előbb említett Könyvtolvajon kívül még nem olvastam semmit újra :( Túl sok a jó könyv, túl kevés az idő... Nem bánjátok, ha ide, szakítva a "szabállyal", egy olyan habos filmet mondok, amit akárhányszor meg tudok nézni, könnyed, romantikus és szórakoztató, ráadásul konkrétan van is benne forró csoki pillecukorral? Számomra azért kiemelkedő ez az alkotás, mert nem vagyok a műfaj nagy rajongója, szerintem nagyon nehéz igazán jó, nyálas, giccses közhelytengerbe nem fulladó filmet csinálni, de Nancy Meyersnek, 2006-ban sikerült. Méghozzá a Holidayt. És - mivel könyvsorozatokban nem vagyok mérvadó és naprakész - átugorva az utolsó, sorozatokra vonatkozó bonbon kategóriát, a fent említett kedves jelenettel, és Szalvétafej Úrral zárnám ezt a kis gourmet kalandozást. Remélem Gombóc Artúr is büszke lenne rám!

Mindenkinek további édes olvasást, és majszolást, csak vigyázzatok, a szátokban olvadjon, ne a kezetekben, főleg ne a lapokon... :) 

A csokoládisztikus meghívást köszönöm PuPillának!