2015. január 1., csütörtök

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem


 „Én tudom az igazat magamról, és azt is, hogy nem vagyok félelem nélkül való. Ha valaha is annak hittem volna magam, az anyaság hamar kijózanított volna. Mégis, valahányszor az ösztönöm azt súgta, el kell futni, valami halk hang azt mondta: - Te szikomorfán születtél. - Erre aztán, jó vagy rossz, maradtam, ahol voltam.” 


A könyv, aminek hetekig nem tudtam megjegyezni, sőt tudatosítani a címét... Most meg már nagy büszkén kiáltanám én is a szélbe, hogy „Szikomorfán születtem!” Odette ugyanis, egy jósnő tanácsának hála, tényleg egy szikomorfán született. És aki szikomorfán születik az karakán, dacos, erős, bátor, soha semmi vész nem érheti. Talán minden szülőnek azt kellene mondania a gyerekének, hogy szikomorfán született. Az sok mindentől megvédhetne, még akkor is, ha csak a hit által.


(Forrás: Pinterest)
A történetben három barátnő, Odette, Clarice és Barbara Jean sorsát követhetjük nyomon, előre-hátra ugrálva az időben. A helyszín egy dél-amerikai kisváros, ahol tombolnak a faji előítéletek és szegregáció. És bár a történetben ennek fontos szerepe van, nem erre helyeződik csak a hangsúly.
Edward Kelsey Moore stílusa férfi létére roppant megkapó: kedves, szívhez szóló és irtóra humoros. Karakterei, főleg a nők, csak úgy sziporkáznak. A könyv pedig nem akar több lenni, mint ami: egy megható, néhol torokszorító, elringató, nevetni- és szeretni való történet, melynek hála, életemben először nem bántam volna, ha késnek a vonatok, és tovább zakatolhatok a lányokkal...

Edward Kelsey Moore, ez a nyílt, őszinte, kedves tekintetű úriember, zene szakon szerezte diplomáját, amikor nem regényt ír, akkor ugyanis csellózik. Így már érthető Clarice folyton zongorázó karaktere, no meg az egész regényt átható zeneiség. Ezt a jól megkomponáltságot különös módon a szerkezetben éreztem. Mesteri módon hajtotta a hintát előre-hátra, múltba és jelenbe, miközben minden csak annyira volt homályos, amennyire kellett, hogy aztán a következő lendülésnél már át is lássunk a kerítésen. A Szikomorfán születtem az első regénye, és hiperventillálva remélem, hogy nem az utolsó! Mert engem megvett, kenyérre kent! Ennek egyik oka lehet az is, hogy mind a történetet, mind a stílust közel éreztem egy idei nagy olvasási élményemhez: a Sült zöld paradicsomhoz. A sors kecses fintora, hogy a múltbeli részeket, amikor a lányok még csak friss Supremes-ek, én is pont, megboldogult leánykorom díszletei között olvashattam, ahol még mindig Audrey Hepburn és azok a csodálatos Gilmore lányok képe mosolyog rám a falról.

 „- Gyönyörű - mondtam. - Olyan az egész, mint egy festmény. Tudod, mama, az egész olyan, mint egy festmény.
- Micsoda?
- Minden. Az élet. Olyan, mintha minden napoddal feltennél valami pici színt, egy apró részletet. Egyik árnyalatot a másik után, arra törekedve, hogy minél szebb legyen, míg csak a vászon széléig nem érsz. S ha az ember olyan szerencsés, hogy az anyja egy szikomorfán szüli meg, akkor talán nem fog megremegni a keze, ha észreveszi, hogy az ecsetje már a rámához ér.” 

(Forrás: Pinterest)

~ Értékelés: 10/10 és kedvenc!

Igazi bizsergető habfürdő a léleknek (de szerencsére nem az eperillatú, habos-babos fajtából), ahol néhol kicsit megszalad a fürdősó, máskor kihűl a víz, vagy hirtelen felforrósodik. Egy biztos, mindig tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat, humoros, színtiszta életből merített hús-vér karaktereket és sorsokat.
És például a nemrégiben olvasott Jodi Picoult regénnyel ellentétben, itt nem hogy zavart, de egyik legkedvesebb elemem volt a szellemekkel való suttogás. A borító pedig telitalálat! Színes, vidám, olykor gomolygó, nyomasztó  nem minden fenékig tejfel, de Oh, happy day...


Kedvenc karakterek:
~ Természetesen a szikomorfán született Odette
~ Az igazságos és barátságos Nagy Earl
~ Odette már eltávozott mamája

Kedvenc új szó:
szaletli -  amit folyton szatellitnek olvastam - jelentése: egy vagy több oldalán nyitott kis kerti ház, fedett lugas.

Azon kívül, hogy nekem kell egy saját példány, mert ebből még újraolvasás lesz, annyi szent ~A kölcsönzést köszönöm PuPillának~ még annyi kérésem lenne, hogy kedves Hollywood: filmet, filmet, filmet!!! Ti pedig. ha valami igazán tényleg jót akartok magatoknak, akkor olvassátok, olvassátok, olvassátok! :) 

Kiadta: I.P.C., Budapest, 2014
Fordította: Sinka Erika
Eredeti megjelenési év: 2013
Eredeti cím: The Supremes at Earl's All-You-Can-Eat
Terjedelem: 384 oldal



13 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon hangulatos lett, és sugárzik belőle a lelkesedésed barátosném! :)
    Alig várom, hogy én is magamévá tegyem, szeretem az ilyen regényeket, azt hiszem miattad a sült zöldet is el kellene olvasnom. Keresztkölcsönzés? :D
    Szerintem nagyon jó lett a magyar cím, és olyan cuki voltál, amikor bevallottad, hogy nem esett le :D a fa. :D
    Edward Kelsey Moore pedig tényleg roppant szimpatikus így ránézésre is. :) hát még ha tényleg ilyen jót ír. A férfiak gyakran jobban megírják a nőcis könyveket, mert hálisten nem lesz benne nyál (ld. Rosie-projekt).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! Kölcsön kényeztetés, visszajár! :)
      Tényleg nem esett le, pedig angolul leesett volna. Bevallom, azt hittem hogy valami "tahófalva" vicces változata :D
      Ez így van, erre kezdek már én is rájönni. Ezentúl csak férfiak könnyedebb, nőcisebb írásaival próbálkozom majd főleg. Olyan megnyugtató, hogy a sok "hisztin" és női nyavalygáson túl, azért képesek így meglátni bennünk a jót is :) Legalábbis némelyek...

      Törlés
    2. Igen, valahogy ezek e férfiak képesek megírni minket. Biztos ők azok a kiválasztottak, akik tényleg megértik a nőket, és jól kamatoztatják ezt a képességüket (superpower, erről meg Ozeki könyve jut eszembe :D).
      A jó chick-litet férfiak írják :D

      Törlés
    3. Hát akkor ez lesz 2014 tanulsága! Beleírom az évértékelőbe is! :D Micsoda reveláció :)

      Törlés
  2. Cuki :))) Én is úgy gondolom, hogy abszolút filmre kívánkozik ez a sztori :)
    A segítséget olvastad K. Stockett-től? Nekem végig az a regény kavargott a fejemben, nagyon hasonló az egész téma és a tálalása is. Abból is lett film.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tééééényleg. Igen, olvastam, imádtam, és valahogy nem lett belőle bejegyzés... :( Csélcsap blogger voltam még :D Most majd olvashatom újra, de rossz nekem :)))

      Törlés
  3. Sajnos nekem a Sülttől és a Segítségtől is távolinak tűnt, továbbra is a stílust tartom a felelősnek, nekem az semmiképpen nem jött be. De lehet, hogy türelmetlen is voltam, a szép kerek egész megkomponált mondatok fárasztottak most. Passz. Figyelem az értékeléseket, kíváncsi leszek véleményekre.
    De nem ismerted a szaletli szót? :-)
    Örülök, hogy ismét nagyon lelkesedsz, és örülök, hogy most nem rohanok megvenni. :-D
    Várom a top-akármennyit! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt beszéltük, fura, hogy nekem meg pont a stílus volt megnyerő, és az említett könyvekhez közelálló. :) Én szeretem a szép, kerek egész, megkomponált mondatokat, most például a Nap nap utánban hozzá kell magam szoktatni a YA nyelvezethez, és a "töközéshez". Amit amúgy én is használok szinte napi szinten, leírva mégis tökre zavar (tudom, képmutatás...) :D
      Örülök, hogy örülsz, hogy örülök :D
      A top akármennyi is érkezik majd holnap/ holnapután. Idén elég korán elkezdtem megírni, így egyre bővül. Félő, hogy a végén olyan hosszú lesz, hogy senki nem fogja végigolvasni, de majd szerintem nagyon jól lehet belőle mazsolázgatni. :)

      Törlés
    2. Én el fogom. :-)
      De az a furcsa, hogy szeretem a szép mondatokat, de nem is keresem a mentségeket már. A Nap nap után kívánságlistás nálam is. Egyszer majd. :-)
      Szavak: nagyon figyelek, hogy miket írok le, mert úgy sikkal durvábbnak tűnnek, de a könyveknek pedig az is feladatuk, hogy kor-és helyhűen adják át az infokat és a lényeget.

      Törlés
    3. Köszi. :) Mentségeket az ízléskülönbségért nem is kell keresni. :) Igen, egyetértek, ez is feladatuk. Ha jó a történet, az úgyis magával ragad.

      Törlés
  4. jól emlékeztem, nálad olvastam a szikomorfáról. :) Azóta bennem volt a címe, és végre hozzájutottam, elolvastam.
    Imádom. Köszi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de jó, örülök! Én is imádom! :)

      Törlés