David Levithan: Nap nap után

Tudom most mit gondolhat, aki kicsit is figyelemmel követ... YA, sci-fi beütés és sorozat... Biztos, hogy jó helyen járok, és ez Miamona Könyveldéje!? Igen. Mindenkit megnyugtatok. Én még én vagyok. Csak új év, új fogadalom. Ha már az év végi összegzésemben olyan szépen felsorakoztattam a határfeszegetős olvasmányokat, vágyakat, gondoltam itt az ideje bizonyítani is! Első sorban magamnak. És mi lehetne a szememben nagyobb mumus, mint egy YA, ráadásul sorozat (bár bevallom, már csak a könyvet a kezembe tartva vettem észre, hogy sorozattal van dolgom... ájvé :) )

Ami a Nap nap utánban felkeltette a kíváncsiságomat az maga az alapsztori: 

Adott egy tizenhat éves srác, akinek minden nap egy új kezdet és egy új vég is egyben, ugyanis mindennap más valakinek a testében ébred. Mindig a korához megfelelő emberében, de lehet fiú is, lány is, szófogadó és huligán. Önmagát 'A'-nak nevezi, csak hogy ne vesszen el a nevekkel és arcokkal, testekkel teli tömegben. Van önálló memóriája és személyisége, persze mind a testet öltött napokból összegyúrva. Az 5994. naptól kezdve csöppenünk mi is az életébe, mint megfigyelő, és elkísérjük egészen a 6034. napig Ez a negyven nap ugyanis más, mint a többi. Ekkor sétál be az épp Justin testébe leledző 'A' életébe a nagybetűs szerelem, akit Rhiannonnan hívnak. Ettől a naptól kezdve 'A' minden elkövetkezendő alteregóját arra használja, hogy visszatérhessen a lányhoz... 

(képek forrása: pinterest.com)

A könyv valóban minden szempontból a fiatal felnőtteket, tiniket, kamaszokat célozza meg. Stílusban, nyelvezetben, tartalomban és mondanivalóban egyaránt. És ez engem az első pár tíz oldal után már cseppet sem zavart. Nincs telenyomva szlenggel és szexi szexszel. Egyszerű, érthető, követhető. A sci-fi vonulat pedig annyira életszerű, mint mondjuk a Csodák korában. Főhősünk se csinál belőle nagy "faksznit", nincs különleges tanács, különleges világ, se kriptonitos őzgerinc, csak egy "másság", amivel kénytelen megtanulni együtt élni, hasonlóan, mint Az időutazó feleségében. 

 „Egy dolgot határozottan megtanultam az idők folyamán: mindenki azt szeretné, ha rendben mennének a dolgai. Nem kívánunk magunknak semmi fantasztikusat, hihetetlent, vagy bármi kiemelkedőt. Boldogan megelégszünk azzal, ami csak egy kicsit is oké.” 

Mint minden hasonló témájú könyvnél(/filmnél), itt is el lehet kezdeni belekötögetni a logikai elemekbe. Bevallom, meg is tettem,de aztán a szerző majd' mindre magyarázattal szolgált. Mondjuk volt, ahol a magyarázat annyi volt, hogy így van és kész, de hát nem így van ez az életben is? Miért nem látjuk a szelet? Miért nem tudjuk elmagyarázni egy vaknak a színeket? Miért az ég kék, miért nem a fű? Mert így van, és kész. David Levithan élt hát "mindenható" alkotói jogával, így erre sem lehet panasz. (Az mondjuk megfordult a fejemben, hogy lehetett volna ebből egy akár nagyon brutális felnőtt regényt is csinálni, ahol a főhősünk éppen ölni készülő ember bőrébe bújik, vagy olyanéba, aki a kivégzésére vár, ugrálhatna korokban és szerte a földrészeken...)

Tetszett a könyv tempója. Nem az a nyomjuk tele kalandokkal, és a végére forgassuk ki a világot minden sarkából típus, hanem inkább olyan lassú víz, partot mos... Jócskán helyet kaptak benne az érzések, felmerülő gondolatok. A végére aztán felcsillantotta a tempóváltás lehetőségét, így hagyva itt engem, kíváncsian várva a folytatást...

Update: Felhívták rá a figyelmemet, ezért utána néztem, a folytatás elvileg nem ezt a történetet göngyölíti tovább (nagy kár, mert a végére kezdett beindulni...), hanem ugyanezt mondja el Rhiannon szemszögéből. Mondjuk ez is érdekes lehet, de engem, aki általában nem szeretem a könyvsorozatokat, most nagyon érdekelt volna egy tényleges folytatás... Azért persze így is olvasós lesz a második rész! :)

 „Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.” 

~ Értékelés: 10/8     Izgalmas alapötletre felhúzott kellemes olvasmány. A sorok olvastatják magukat, gyorsan lehet haladni vele. YA, de igényes YA, központban a (nem csak) fiatalokat szervesen érintő énkereséssel és szerelem kérdéskörével. A könyvet ajánlom belevaló unokahúgomnak, Rebekának! És az összes belevaló unokahúgnak (és nagynéninek) a világon! :)


A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!
Ébredjetek ti is a könyv lapjain, például: innen, vagy ha a kemény párnát jobban szeretitek: innen. :)

Kiadta: Maxim, 2014
Fordította: Vince Judit
Eredeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Every Day
Terjedelem: 312 oldal

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

~ Karen Thompson Walker: Csodák kora
~ Gayle Forman: If I Stay / Ha maradnék
~ Gayle Forman: Where She Went / Hová tűntél?